Magyar Katolikus Lexikon > K > Kalács


kalács (szláv kolac, a kolo, 'kör' szóból): tejjel dagasztott, kelt, sokféle formában sütött, dióval, mákkal, lekvárral töltött tészta. - A Szentírásban a ~ megfelelője a →kitett kenyerek. - A m. népi hagyományban az ünnepi alkalmak (lakodalom, halotti tor, karácsony, húsvét stb.) elmaradhatatlan étele volt, az alkalomhoz mérten nagyon különféle formában és méretben. Óriás~okat is sütöttek. A fonott és a kerek (perecformájú) ~oknak ősi kultikus gyökerük volt, a sírba, a halott mellé is elhelyezték. A fonott ~ a →hajra mint a gazdagság és a gondoskodás jelképére utalt. A csángók a halott kisdednek anyatejjel sütött karikás ~ot húztak a kezére, hogy gondoskodásuk átkísérje a kicsit a másvilágra. - A palóc morványkalács v. örömkalács lakodalmakra készült. 3-4 fonatúra csinálták, s a belisztezett sütőlapáton úgy hajtogatták kerekre (perec alakúra), hogy a középen maradó lyukba egy pálinkás üveg elférjen. A menyasszony ugyanis az asszonyavatás után egy morvány~ot küldött a papnak ajándékba, közepében mézes pálinkával telt üveggel, fehér kendőbe kötözve. Vsz. ez volt az elődje a tarka cserépből készült palóc →mátkatálnak, mely máj. elsején indult el a faluban, nyíló almavirággal, hímes tojással, tésztából sült galambbal, közepébe rakott kis csörgős kosárban mézes pálinkával. - A kürtős ~ (kürt~, dorongfánk, botratekercs) ujjnyi vastag tésztából készül, főként Erdélyben. Dorongra csavargatva, parázstűzön forgatva sütik meg. A ~ tésztájából készült, karika alakú sütemény a →perec. **

MN I:83. - MNL II:708.

Kalács, v. Szepes vm. (Kolačkov, Szl.): plébánia a v. szepesi egyhm. lublói esp. ker-ében. - 1809: alapították. Tp-át Szt Mihály tit-ra sztelték. Anyakönyvei 1748-tól. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: szl. **

Schem. Scep. 1911:57.