🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > mátkatál
következő 🡲

mátkatál: az 1930-as években még élő népszokásban a barátság szorosabbra kötésének jele a leányok között. A ~at küldő és elfogadó egymással komaságba kerül, a keresztszülőségtől teljesen függetlenül. Ez a komaság ált. 1 évre szól, de évről évre ismételhető. - A ~ küldésének ideje húsvét környéke, ált. →fehérvasárnap, Fehér megyében és a Bakonyalján húsvét hétfője, Somogyban és Zalában a húsvét utáni első, az ún. „mátkáló vasárnap”, a palócság között pünkösd. A ~at egy kis leány viszi, s versikéje mutatja a küldés és elfogadás jelentőségét: Koma küldi komának, koma válcsa magának; ha nem váltja magának, visszaviszem komának. Palócföldön olyan ~ak vannak, amelyeknek közepébe kis, tojástartó talpas edénykét is formált a fazekas. Mindennek ősibb alakja talán a tálra tett kerek, perecszerű kalácsféle v. egyéb sütemény, közepén egy üveg borral. Egy egri följegyzés (1854) szerint egy pár 8-10 éves, fehérbe öltözött, fölkoszorúzott leányka viszi mint küldönc legénytől leánynak, v. leánytól legénynek a ~at, „melybe koszorúformára font kalács tétetik, a kalács közepébe pedig egy kis üveg bor. A tányér tarka, kendővel van befödve.” Ez pedig egyrészt a lakodalmak kelléke, másrészt egykori céhszokás maradványa (a céhekben is szokás volt →legényavatáson a tálra tett gyűrűalakú sütemény, közepében egy kancsó borral). Ha elfogadják a fölajánlott komaságot, a tálba tett édességekből, gyümölcsökből kivesznek valamit, és mást tesznek helyébe. Ettől fogva azonban kendezik s komának szólítják egymást, és a kis leány is keresztanyának szólítja őket. - A ~-komatál némely vidéken legénynek is fölajánlható; a közeledésre való bátorítás jele ez, s egyszersmind annak is, hogy a szülők is szívesen látnák a legény hajlandóságát. A ~ küldésével megkötött komaságnak Tolnától fölfelé más módja is kialakult: a leányok narancsot és virágot, a legényekkel almát v. hímestojást cserélnek a réten, játék közben. A komának szólítás ez után is kötelező. A moldvai csángóknál nem komának hívják egymást, hanem a legénynek vérje, virje, a leánynak vesár a neve. - Van ilyen komaság a legények között is. Göcsejben tikmon-koma, tojáskoma a neve. A székelyeknél a drusza v. ját hosszabb ismeretség, barátkozás gyümölcse; megivása után egészen a verekedésben való segítségig kötelez. Sok helyen azonban az azonos keresztnevű fiúk, legények egymás druszái, játjai. **

MN II:347; IV:154.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.