jogi személy (lat. persona iuridica): kötelességeknek és jogoknak a jogrend által elismert olyan alanya, mely nem →természetes személy (vö. 113.k. 2.§). Az Egyh. ezt az elismerést v. magánál a jognál fogva (vö. pl. 515.k. 3.§), v. az illetékes hatóság határozatilag adott külön intézkedése révén adja meg, mégpedig a személyek v. dolgok olyan együtteseinek, melyeknek célja megfelel az Egyh. küldetésének (vallásosság, ap. tevékenység, irgalmas szeretet gyakorlása) és meghaladja az egyesek célját (114.k. 1-2.§). - I. A ~ létének feltételei az Egyh-ban: a) anyagi elem (személyek v. dolgok együttese); b) cél (az Egyh. küldetésének megfelelő, az egyének célját meghaladó); c) jogi elem (a jog előírása v. a hatóság engedélye). Ha a ~ létesítése külön hatósági intézkedéssel történik, ez csak akkor megengedett, ha a cél valóban hasznos, és szolgálatára előreláthatólag megvannak a kellő eszközök (114.k. 3.§). - A katolikus Egyház és az Apostoli Szentszék (vö. 361. k.) isteni rendelkezés folytán erkölcsi személy (persona moralis) jellegével rendelkezik. Az erkölcsi személy kifejezésének használata a CIC-ben arra utal, hogy az Egyh. és a Sztszék olyan valóságok, melyek nem csupán a pozitív egyh. jog alapján, hanem isteni rendelkezés miatt alanyai az embertől alkotott jogot megelőző kötelességeknek és jogoknak. - II. A ~ fajai. a) Anyagi eleme szerint: 1) személyek összessége, melynek ~lyé tételekor legalább 3 személyből kell állnia, lehet: testület (collegium), ha tevékenységének alakításában tagjai döntéshozatali jelleggel (bár nem feltétlenül egyenlő joggal - vö. 336-341.k.) vesznek részt (pl. kápt.); egyébként személyekből álló nem testületi ~ (pl. egyhm.) (115.k. 2.§); 2) dolgok együttese, vagyis önálló →alapítvány. Az ilyen alapítvány lelki v. anyagi javakból áll, és a jog, valamint saját szabályzata szerint egy v. több természetes személy v. testület igazgatja (115.k. 3.§). b) Az egyházban betöltött szerepük szerint: hivatalos, ha az illetékes egyh. hatóság alapítja, a közérdekre tekintettel bíznak rá sajátos feladatot, tevékenységét az Egyh. nevében végzi; egyébként magán. A hivatalos ~nek a személyiségét maga a jog is megadhatja, a magán ~nek viszont csupán az illetékes hatóság külön határozata, mely ezt kifejezetten jelzi (116.k. 2.§). Ezt a határozatot mindkét típusú ~ számára csak akkor szabad kiadni, ha szabályzatukat az illetékes hatóság jóváhagyta (117.k.). A magánál a jognál fogva létesülő hivatalos ~eknek némelyike nem is szorul külön szabályzatra, mert működését is az egyetemes jog szabályozza (pl. az egyhm-két). - III. ~ cselekményei létrejöhetnek a) képviselő által, amikor személyek cselekvése a ~eknek számítódik be. A hivatalos ~t azok képviselik, akiket erre az egyetemes v. a részleges jog, v. az illető ~ saját szabályzata illetékesnek ismer el. A magán ~t azok képviselik, akiket erre a szabályzat felhatalmaz (118.k.). b) testületi cselekvés, a ~ tagjainak tevékenysége által. - IV. A ~ek egyesítése és felosztása. A magán ~ek egyesítését és felosztását illetően általánosságban a ~t v. javait létrehívók akarata, a szerzett jogok és saját, jóváhagyott szabályzata az irányadók; előírásokat a Codex csak a hivatalos ~ekre vonatkozóan közöl. a) Egyesítés. Két v. több ~ egyesítése az illető ~ek megszűnését és új ~ alakítását jelenti, ezért annak a hatóságnak v. azoknak a hatóságoknak az intézkedése szükséges hozzá, amely v. amelyek a megszüntetésre és az új ~ létesítésére jogosultak. Az egyesítésnek a puszta új alapításhoz képest mégis vannak eltérő sajátosságai, hiszen a természetes személyeknek, valamint a javaknak, jogoknak, kötelességeknek már fennálló együttesei olyan valóságot jelentenek, mely az egyesítéssel nem szűnik meg minden további nélkül. Ezért ha a személyek v. dolgok olyan összességeit, melyek hivatalos ~ek, úgy kapcsolják össze, hogy belőlük egyetlen, ~iséggel rendelkező együttes képződik, akkor ez az új ~ elnyeri a benne egyesült korábbiak javait és vagyoni jogait, viszont rá háramlanak azok terhei is. A javak rendeltetésére és a terhek viselésére nézve tiszteletben kell tartani az eredeti alapítók és adományozók akaratát (pl. alapítványok összevonásakor), valamint a szerzett jogokat, pl. másoknak a régi ~ekkel szemben szerződés alapján fennálló követeléseit (121.k.). b) Felosztás. A hivatalos ~ felosztása történhet úgy, hogy a leválasztott egy v. több rész új hivatalos ~ lesz (pl. egy egyhm. egy részét önálló egyhm-vé teszik), v. úgy, hogy a leválasztott rész más, már meglévő hivatalos jogi személlyel egyesül (pl. a pléb. egy részét átcsatolják a szomszéd pléb-hoz). Mindkét esetben köteles a felosztásra jogosult egyh. hatóság - az alapítók és adományozók akaratát, a szerzett jogokat és a ~ek saját szabályzatát tiszteletben tartva - gondoskodni arról, hogy: a megosztható javakat, vagyoni jogokat, de az adósságokat és más terheket is, méltányos arányban, szükségleteiket és a körülményeket is figyelembe véve osszák meg a két (v. több) ~ közt; hogy a megoszthatatlan közös javak használatában és haszonélvezetében, valamint a hozzájuk tartozó terhek viselésében a ~ek méltányos arányban részesüljenek (122.k.). Egyes hivatalos ~ek felosztására az illetékességet külön szabályok rendezhetik, vö. pl. 373.k. (egyhm.), 515.k. 2.§ (pléb.), 581.k. (a megszentelt élet intézményeinek részegységei). - V. A ~ megszűnése. A ~t jellegénél fogva állandóság illeti meg. Mégis, mindenfajta, tehát akár hivatalos, akár magán ~ megszűnik: ha az illetékes hatóság törvényesen megszünteti, v. ha 100 éven keresztül nem működik (120.k. 1.§). A megszüntetésre illetékes hatóság többnyire azonos azzal, amely az illető ~t létesíti, bár kivételek lehetségesek (vö. pl. 579. és 584.k.). - A magán ~ ezenkívül megszűnhet úgy is, hogy a társulás (személyek együttese) a saját szabályzata szerinti módon feloszlik; v. az alapítvány (dolgok együttese) a szabályzat értelmében megszűnik létezni. Ez utóbbi esetben ahhoz, hogy a személy tényleges megszűnésének jogi hatásai - 100 év eltelte előtt - beálljanak, az illetékes hatóság részéről hivatalos megállapítás szükséges (120.k. 1.§). - Ha a ~ testület, és a szabályzat értelmében nem szűnt meg, de tagjai közül már csak 1 van életben, ez az 1 személy illetékes az összesség minden jogának gyakorlására (120.k. 2.§). - A megszűnt hivatalos ~ javainak, vagyoni jogainak és terheinek sorsáról gyakran maga a jog v. a szabályzat intézkedik. Ha ezek nem rendelkeznek róla, akkor mindez a közvetlenül fölé rendelt ~re száll (pl. egyhm-n belüli hivatalos ~ esetén az egyhm-re; vö. még 616.k. 4.§), az alapítók v. adományozók - pl. a javak rendeltetését illető - akaratának és a szerzett jogoknak a tiszteletben tartásával. A megszűnt magán ~ javainak és terheinek sorsáról szabályzata intézkedik (123.k.). - A középkori m. magánjogban a ~ek is úgy szerepeltek a magánjogban, mint a →nemesek. Egyh. ~ek a →káptalanok, a szerz. →konventek, ált. az egyh-ak. Világi ~ek a →vármegye, a →város, a szabad kerületek, és a legfontosabb a →királyi kincstár. E.P.

Eckhart 1946. - CCEO 1990:920-30.k. - Erdő 1991:107.