jezsuiták, Jézus Társasága (lat. Societas Jesu, SJ): reguláris klerikus férfirend, Loyolai Szt Ignác alapítása. - I. Alapítás. A ~ egy Párizsban Loyolai Ignác köré csoportosult baráti társaságból indultak el. Az első 6 társ 1534. VIII. 15: tett fogadalmat a szegénységre és tisztaságra, valamint szentföldi térítő munkára. Ha az utóbbi nem valósulhat meg, akkor közvetlenül a p. rendelkezésére állnak. Közös szellemük és lelkiségük forrása a „lelkigyakorlatok” voltak. Ezekkel Ignác „választáshoz” vezette őket, mellyel a látható Egyh-ban Isten szolgálatára szánták életüket. Ez a lelkigyakorlatokból született döntés és életcél lett a ~ rendjének és alkotmányának alapgondolata. - Mivel a szentföldi út a török-velencei háború miatt lehetetlenné vált, a kis (most már 10 tagú) csoport 1538. XI: fölajánlotta szolgálatát III. Pál p-nak (ur. 1534-49). 1539 tavaszán döntöttek arról, hogy együtt maradnak egy szerzetesrend keretében. A p-nak szóló engedelmesség azonban továbbra is megelőzte a szerz. engedelmességi fogadalmat. Alapításuk célját és formáját (Prima Formula Instituti) 1539 nyarán fogalmazták meg először, s nyújtották be a Sztszéknek. A szöveget III. Pál alapító bullája (Regimini militantis Ecclesiae) csekély változtatással átvette, és 1540: IX. 27: jóváhagyta. Ebben a ~ megfogalmazott célja: a hit terjesztése prédikálással, lelkigyakorlatokkal, szeretetszolgálattal, az ifjúság tanításával és gyóntatással. Mindezt mint az egyének tökéletességre törekvésének célját fogták föl. Az Egyh. akkori tört. helyzetét meghatározó hitszakadás (→reformáció) nem játszott szerepet a ~ alapításában. - A ~ első tp-t Róma központjában, a Kapitólium lábánál Loyolai (Szt) Ignác 1544: alapította Jézus szent nevének dicsőítésére (→Jézus nevéről nevezett jezsuita főtemplom, Al Gesù). - II. A ~ alkotmánya. Az alapító bulla megbízta Loyolai Ignácot és társait (Favre Péter, Laínez Jakab, Jay Kolozs, Broët Paszkál, Xavér Ferenc, Salmerón Alfonz, Rodrigues Simon, Codure János, Bobadilla Miklós) egy alkotmány kidolgozásával. Ehhez az első lépés egy ált. rendfőnök megválasztása volt 1541. IV. 8: Loyolai Ignác személyében. A köv. 15 évben kidolgozták a ~ alapszabályait, a Konstitúciókat. Bevezető része az examen generale, 'általános ismertetés', melyet a belépés előtt minden jelentkezővel ismertetnek. Maguk a konstitúciók 10 részből állnak: 1. a fölvétel; 2. az elbocsátás; 3. a novíciusok próbaideje; 4. a tanuló rtagok kiképzése; 5. a beépülés a testületbe; 6. a Társaságba beépültek szerz. élete; 7. a munkások szétküldése Krisztus szőlőjébe; 8. a rtagok egysége; 9. a ~ kormányzása; 10. a ~ megőrzése és gyarapítása. - A Konstitúciók szövegét 1558: az első Ált. Nagygyűlés fogadta el és tette törvényerejűvé. Loyolai Ignác a Rendalkotmány megfogalmazásában a hagyományos szerz. jogrendszert követte. A főhangsúly az engedelmességen volt. Ennek a követelménynek az egyének lelkiismerete vont határt. Loyolai Ignác szerz. ideáljának új vonásai: elhagyta a külön szerz. ruhát és a közösen végzett zsolozsmát; a kormányzat teljesen központi, a rtart-ok v. az egyes házak közvetítő fóruma nélkül; az ált. rendfőnök hivatala meghatározott időtartam nélkül haláláig tart; a végleges bekebelezés a JT-ba csak hosszú évekkel a próbaidő után történik; a ~hoz tartozásnak különböző fokozatai vannak. - Egyhjogi szempontból a ~ papi kolduló szerz-rend. Sem a tagok, sem a közösség nem rendelkezhet állandó bevétellel, kivéve a probációs házakat és koll-okat. A ~ legfőbb irányítója az ált. rendfőnök, akit az ált. nagygyűlés választ. Ennek összetétele (1995) a kis létszámú tart-okból 1 választott képviselő, a többi tart-ból a tartfőn. és a létszámnak megfelelően 1-5 választott képviselő; a közp. vezetés több tagja hivatalból; a rfőn. is meghívhat rtagokat, de csak a tárgyalásokra. A legutóbbi, 34. ált. nagygyűlésen a köv. volt az összetétel: rfőn., a rendi közp. 20 tagja és 7 meghívott testvér, a rtart-okból 74 tartfőn. és 121 választott rtag, össz. 223 jezsuita. A nagygyűlés a ~ törvényhozó testülete. A szavazásoknál az egyszerű többség dönt. - Mivel a rfőn-öt életfogytiglan választják, rendes körülmények között nagygyűlést is csak ennek megválasztására tartanak. Lehetséges azonban rendkívüli nagygyűlés is, melyet összehívhat a pápa, a rfőn. v. az ún. prokurátor-kongregáció, mely 6 évenként gyűlik össze minden tart-ból 1 választott taggal, s egyetlen feladata, hogy a tart-ok helyzetjelentéseinek megtárgyalása után döntsön: szükséges-e a nagygyűlés összehívása. Az eddigi 34 nagygyűlésből 22 rendes, 12 rendkívüli volt. - Az 1999: érvényes rendi szabályzat szerint a nagygyűlés 4 ált. asszisztenst választ, akiknek feladata, hogy a rfőn. hosszan tartó, súlyos betegsége v. magas kora esetén döntsön arról, hogy képes-e még a kormányzásra. Emellett ők a rfőn. hivatalos tanácsadói. A rfőn. más tanácsadókat is kinevezhet egyes meghatározott témakörökre. - A rfőn. nevezi ki a tartfőn-öket, valamint a koll-ok és nagyobb rházak elöljáróit korlátlan időre. A gyakorlat azonban legtöbbször 6 év. - A ~ fölépítése 1995: a) professzusok. A 3 ünnepélyes szerz. fogadalom mellett néhány más fogadalmat is tesznek (ezek között a legfontosabb és legismertebb a p-nak tett, ap. küldetésre vonatkozó külön engedelmességi fogadalom). Az eredeti tervben csak ők és a fogadalomra készülők szerepeltek. - b) segítők. A fokozatot 1546: vezették be két csoportban: papok (coadiutor spiritualis) és segítőtestvérek (coadiutor temporalis). Ők az egyszerű hármas szerz. fogadalmat teszik le. Mivel Szt Ignác elgondolása szerint ezeket az „utolsó fogadalmakat” hosszú és alapos képzésnek és próbaidőnek kell megelőznie, a kétéves novíciátus után a jelöltek egyszerű, örök, hármas szerz. fogadalmat tesznek, melyek nyilvánosságát 1550: ismerte el az Egyh. XIII. Gergely p. 1583: és 1584: kijelentette, hogy mindazokat, akik ilyen fogadalmakat tettek, igazi szerz-eknek kell tekinteni. Az „utolsó fogadalmakat” a segítő testvérek általában 10 év szerz. élet, a papok összes tanulm-aik befejezése után a rfőn. által megállapított időben teszik le. A gyakorlatban az ünnepélyes és az egyszerű fogadalmakat letett papok közti különbség csak egyes magasabb elöljárói hivatalok betöltésében nyilvánul meg. - Címerük katonásan egyszerű. Ovális pajzs fehér mezejében három fekete betű: IHS. A „H” betű vízszintes szárából lat. kereszt emelkedik; a pajzs alsó részén piros szív, melyből három szög áll ki. A pajzskeret dicsfényt szimbolizáló arany sugarakból áll. Jelmondat: Omniam ad maiorem Dei gloriam, 'Mindent Isten nagyobb dicsőségére'. A címert néha sematikus heraldikai szempontokból különböző típusú (leginkább csücskös v. kerektalpú) pajzsban is ábrázolják, hol kék, hol vörös pajzsmezőben, a címerképeket hol arany, olykor ezüst színnel. Bármelyik r-ről elképzelhető, hogy a különböző nyelvter-en működők valamilyen kis megkülönböztetést visznek címerükbe, csak a ~ról nem. - III. A ~ története 1534-1773. 1. lelkipásztorkodás: az alapítástól kezdve a ~ egyik fő munkaterülete. Már az alapító tagok rendszeresen prédikáltak Rómában, ami nagy feltűnést keltett, mert abban az időben egyetemet végzett papok nem vettek részt lelkipásztori munkában. Lelkigyakorlatokon és 1565-től a Mária-kongregációkban kialakították az egyéni és az adott társad. osztályok szerinti lelki gondozás módszereit, főleg, de nem kizárólagosan a papság és a befolyásos világiak között. Kezdettől fogva rendszeresen voltak köztük katona- és börtönlelkészek. A hitoktatás elsőrangú eszközei voltak Canisius Péter és Bellarmin Róbert katekizmusai. A 16. sz: gyakran vettek részt ~ ktorok reformálásában. A népmissziók a 17. sz-tól váltak a hitélet fölújításának elsőrangú eszközeivé. Főleg az olasz id. Segneri Pál módszere terjedt el. A lelkipásztorkodás módjai idővel az egész Egyh. közkincsévé váltak. - 2. egyetemi és középiskolai oktatás. A →trienti zsinat reformjainak megvalósítására XIII. Gergely p., kat. fejed-ek és főurak támogatták. Az évek munkájával kialakított →Ratio studiorum (1599) c. tanítási rendszer közel 2 évszázadra meghatározta a közép- és felsőfokú okt-t az Egyh-ban, de befolyásolta a prot. isk-kat is. 1600: a ~nak 353 rháza volt, ebből 245 koll. - 3. gyóntatás. Már maga Szt Ignác is fölismerte az udvari gyóntatók jelentőségét, és mérlegelte az ezzel járó felelősség esetleges veszélyes oldalait is. A portugál kir. udvar után ~ gyóntattak a madridi, bécsi, párizsi, müncheni stb. udvarokban is. Főleg a kat. reform és az ellenreformáció korában a valláspol. súlyos lelkiismereti kérdéseket vethetett föl, melyekben az udvari gyóntatóknak dönteniük kellett. A pol-t sok esetben nem lehetett kizárni. Az aránylag kis számú válogatott csop. a vallás és az Egyh. védelmében eredményes munkát végzett. Az udvari gyóntatók nagyműveltségű, a lelkiismereti kérdésekben tapasztalt ~ voltak. - 4. hithirdetés. A tanítás mellett szám szerint e területen dolgozott a legtöbb jezsuita. Az újkori missziók első nagy szervezője Xavéri (Szt) Ferenc volt Indiában és Japánban. Az alkalmazkodás irányelveit a K-i missziókban utóda, Valignano Sándor fektette le. A gyorsan fejlődő japán missziót az 1600: kezdődő véres üldözés megsemmisítette. Kínában és részben Japánban is a szerencsétlen kimenetelű →rítusvita tette majdnem teljesen lehetetlenné a missz. munkát. A D-amerikai missziók a bennszülött lakosság védelmére 1610-től →redukciókat hoztak létre, melyekkel az eu. bevándorlók káros hatásaitól próbálták menteni az őslakosságot. 1760: 57 redukcióban kb. 115 ezer indián élt. - 5. egyházi tudományok. A középpontban a teol. és a fil. állt. Loyolai Ignác első társai közül Jay, Laínez és Salmerón teol-ként részt vett a trienti zsin-on. Az egyh. tud-ok közp-ja az 1551: alapított Római Kollégium (→Gregoriana Pápai Egyetem). Az egyh. tud-ok alapját a Spo-ban megújított tomista →skolasztika alkotta, de a Ratio studiorum és előmunkálatai mutatják, hogy a ~ nem kötötték magukat teljesen ehhez a rendszerhez. A kegyelemről a 16. sz. végén kitört vita polémikus hangot vitt a teol-ba. Uakkor foglalták rendszerbe a hitújítás ellenhatásaként a kontroverzteológiát. Fő képviselői Bellarmin és Pázmány voltak. E kor legfontosabb teológusa Suárez Ferenc, aki utókorára is hatott. A 17. sz. jezsuita teol-ját a →janzenistákkal folytatott vita jellemezte. Az erős hang és a túlságosan egyoldalú állásfoglalások sok ellenséget szültek a ~nak más szerz-rendek körében is. Ekkor fejlődött önálló szakterületté a kat. teol-ban az erkölcstan (morális), amihez alapvető munkákkal járultak hozzá ~ (pl. Suárez, de Molina, de Lugo a nemzetk. jog, a gazd. etika, a házasságtan és a jogbölcselet terén végzett kutatásaikkal). Később a morálteol. önálló része lett az esettan (kazuisztika), főleg Laymann és Busenbaum kézikv-ei alapján. A probabilizmus körüli heves vitákban egyes ~ (González de Santalla) nem tudták elkerülni a laxizmus veszélyét (→erkölcsi rendszerek). A szentírástud. a jezsuita teol-nak fontos része volt. Salmerón, Maldonado, Cornelius a Lapide a humanizmusra és a sp. bibliakutatásra támaszkodott. A kor szellemének megfelelően a teol- és egyhtört. területén is dolgoztak ~ (pl. Petavius, Papenbroeck és a →bollandisták). A gyakorlati teol. területére tartozik a lelki irod., fontos szerzői: Rodríguez, de la Puente és Lancicius. - 6. világi tudományok. A matematikai kutatásban és tanításban Clavius és Grienberger, a csillagászatban Scheiner és Grimaldi tűntek ki. Grimaldi tanait terjesztették Kínában a 17. sz: a jezsuita misszion-ok (Schall von Bell, Verbiest). A missz. munka szükségszerűen magával hozta a nyelvtud. és a földr. fejlődését is, és hozzájárult új területek fölfedezéséhez és ismertetéséhez (Ricci, Martini, Marquette). - 7. Az iskolai színjátszás nemcsak ped. eszköz volt, hanem a közönség vallásos és kulturális ismereteit is gyarapította. Egyes nyelvek irod-ában jelentős szerepet játszottak jezsuita írók és költők (pl. a ném. von Spee, a port. Vieira, a lengy. Sarbiewski stb.). A műv., mindenekelőtt az építészet tört-ében használják a →jezsuita stílus kifejezést, ami nem jelent saját stílust, mert a ~ koruk műv-ét használták rendi és világi építészekkel és festőművészekkel. A ~ között kiemelkednek Valeriano, Pozzo, Seghers. - 8. A ~ számszerű fejlődése jelentős volt. Az eredeti korlátozást, mely csak 40 tagot engedett meg, III. Pál p. már 1544: föloldotta. Szt Ignác halálakor a ~ száma több mint 1000, 1575: 3900, 1600: 8500, 1710: 20.000, 1750: 22.590 (ebből 11.290 pap). A gyors fejlődés, a tagok magas száma időnként nehézségeket okozott, a lelki és tud. képzésben és a r. fegyelemben, de a nagy munkájuknak megfelelő szintet fenn tudták tartani. Nemz. törekvések akadtak ugyan, de jelentős befolyást nem értek el. Sp. és port. nyomásra 1593/94: Acquaviva rfőn. idejében megtiltották az ún. újkeresztények (zsidó és szaracén származásúak) fölvételét a ~hoz. A rendeletet 1946: szüntették meg. - 9. A jezsuita szerz. ideált a JT szentjei és boldogai közelítették meg a legjobban: Loyolai Ignác rendalapító, a hithirdetők közül Xavéri Ferenc, Claver Péter, a →kanadai vértanúk, a →japán vértanúk, Brito János; Canisius Péter és Bellarmin Róbert egyháztanítók; Regisi Ferenc, Girolamo Ferenc, Bobola András, Realino Bernardino és La Colombière Kolos lelkipásztorok; Gonzaga Alajos, Berchmans János és Kosztka Szaniszló fiatal sztek; Borgia Ferenc rendfőnök; Rodríguez Alfonz segítőtestvér. - A ~ alapításuk óta ellenséges hangulatnak és gyanúsítgatásoknak voltak kitéve, melyek az idők folyamán sokasodtak. Jellemző erre a 'jezsuita' szó jelentéstartalma egyes nyelvekben (pl. olaszul persona astuta, ipocrita, 'ravasz, képmutató személy') és típussá válása az irod-ban Molière-nél és Pascalnál. Az ellenséges magatartást erősítette a felvilágosodás pápaellenessége, mely a ~ban látta annak fő támaszát. Pol., egyházellenes és teol. motívumok bonyolult keveréke vezetett oda, hogy a 18. sz. közepétől követelték a rend föloszlatását. Vezető szerepet játszottak ebben a Bourbon kir. udvarok felvilágosodott miniszterei, akiket támogatott a klérus egy része, de a Vatikán hivatalnokai közül is jópáran. 1759: Port-ból és gyarmatairól, 1764: Fro-ból, 1767: a sp. ter-ekről és a nápolyi kirságból, 1768: Parmából űzték ki a ~at. XIV. Kelemen p. (ur. 1769-74) az udvarok nyomására 1773. VII. 21: keltezett Dominus ac Redemptor brevéjével föloszlatta a ~at. Ennek legsúlyosabb következményei a missziókban és az isk-rendszerben mutatkoztak meg. II. Frigyes porosz kir. és II. Katalin cárnő birod-ukban pol. okokból nem engedték kihirdetni a brevét. Fehéroroszo-ban a ~ 1782: vikáriust választottak maguknak, akit még négyen követtek e tisztségben. VII. Pius p. (ur. 1800-23) 1801: Fehéroroszo-ban, 1804: a nápolyi kirságban megerősítette a ~at, majd 1814. VIII. 7-i Sollicitudo omnium Ecclesiarum brevéjével visszaállította a rendet. - IV. A ~ története 1814-től. 1. A ~ 1814: kb. 600 taggal kezdték újra működésüket. Fejlődésükre döntő jelentőségű volt É-Amerika, ahol 1833: létesült az első rtart. Az É-Amerikába kivándorolt m-okat a 20. sz. elején mint utazók és misszionáriusok keresték föl a m. ~, elsőként →Koncság Nándor. →Bangha Béla 1919: Új Szív címmel lapot is alapított. A m. ~ pléb-kon szolgáltak, sajtóban szóltak a m-okhoz (Kereszt, Katolikus M-ok Vasárnapja, M. Népszava). Működésük közp-jaik: Cleveland, Pittsburg, St. Louis, Detroit, Toledo, Chicago, New York, Los Angeles, a kanadai Kaposvár. - Eu-ban a rend a föloszlatás előtti színvonalát nem tudta többé elérni. Az aránylag gyors növekedést az 1960-as évektől csökkenés váltotta föl. A létszám 1850: 4600, 1875: 9385, 1900: 15.073, 1920: 17.245, 1945: 28.062, 1965: 36.038, 1994: 23.179 fő. Az 1970/80-as évekbeli visszaesés, mely az egész Egyh-ra jellemző, 1995-ig nem állt meg. A ~nál tanuló rtagok száma már 1956: csökkenni kezdett, s csak a 80-as években emelkedett kissé. - 2. A ~at 1814 u. is sokfelé üldözték (1816-18, 1825: Belgium; 1828, 1830, 1880, 1901: Fro.; 1834, 1910: Port.; 1835, 1868, 1931: Spo.; 1836, 1848: Argentína; 1848, 1859: Itália, 1873: Olo.; 1872, 1939: No.; 1914, 1926: Mexikó). A nemzetiszocializmus idején sokat szenvedtek Au., CS, Lengyo., és No. jezsuitái. A II. vh. után, 1949-51: a komm. kormányok betiltották a ~at Kínában, CS-ban, a SZU-ban (Letto., Litvánia), Ro-ban, Vietnamban, 1950. IX. 7: Mo-on, de másutt is akadályozták működésüket. Az utolsó évtizedekben több jezsuita áldozata volt a társad. igazságosságért folyó küzdelemnek Afrikában, D- és Közép-Amerikában. - 3. A ~ tevékenysége 1814 u. több ter-en jelentősen megváltozott, aminek leginkább külső okai vannak. A közép- és felsőfokú oktatást az állam sok helyütt kisajátította. A lelkipásztorkodás nagyot lépett előre az Egyh. egészében. A tanítás, melynek színvonala Eu-ban nem érte el a föloszlatás előtti szintet, É-Amerikában a ~ fő tevékenységévé vált. Egyre több pléb. vezetését vállalták, amiről a 31. ált. nagygyűlés 1965: kimondta, hogy az Egyh. mai helyzetében nem áll többé ellentétben a konstitúciókkal. - A sok lelkigyakorlatos házra alapozva elterjedt a lelkigyakorlatos mozgalom. Fontos munkaterületté vált az ifj. lelkipásztorkodás, főleg a 20. sz. 1. felétől a kornak megfelelőbb új mozg-akban (Neudeutschland, Jeunesse Étudiente, Jeunesse Agricole Française, →KALOT). Az 1844: Fro-ban alapított →Imaapostolság az egész Egyh-ban elterjedt és a lelkipásztorkodás fontos eszközévé vált. - 4. A 19-20. sz-ban (különösen a 19. sz. 2. felében és a 20. sz. elején) a szabadelvű támadásokkal szembeni hitvédelemben nagy szerepet játszottak a konferencia-beszédsorozatok. Legtöbbjük a kat. értelmiség hitbeli tudását mélyítette el. A 19. sz. közepétől a ~ folyóiratokban (pl. Civiltà cattolica, Stimmen der Zeit, Études, Razon y fe) terjesztették az Egyh. tanítását a kor problémáinak megoldására. A 19/20. sz. fordulója óta a szoc. kérdés is előtérbe került, és szoc. intézmények alakultak (Action populaire, Fomento social). - 5. A teol-ban és a bölcs-ben a 19. sz. 2. felében az →újskolasztika a fil. ter-én ért el jelentősebb eredményeket (Liberatore, Taparelli d'Azeglio). Az I. →Vatikáni Zsinaton Franzelin, Kleutgen és Schrader jelentős befolyással bírtak. A 20. sz. elején fontos szerepet játszott a teol-ban Rousselot, a bölcs-ben Maréchal. Mindketten az újskolasztikából indultak el, de kutatásaik eredménye alapján nem sorolhatók ebbe az isk-ba. A 20. sz. ismert teol-ai közé tartozik de Lubac, Lonergan és K. Rahner. A II. Vat. Zsin-on rajtuk kívül nagy munkát végeztek Hirschmann és Murray. Jungmann a lit. megújítói közé tartozik. Teilhard de Chardin nemcsak híres őslénykutató volt, hanem a halála után megjelent műveivel 20-30 évig a gondolkodás középpontjában állt és azt gazdagította. Az egyh. tud-ok fontos művei kerültek közkézre ~ szerkesztésében, pl. a Cursus Scripturae Sacrae (45 köt.), melynek elindításánál Cornely, von Hummelauer és Knabenbauer szerepeltek; a Sources chrétiennes (1995-ig 402 köt.) az egyhatyák műveinek kritikai kiadása, v. a nemcsak az újkori egyhtört., hanem a világi tört-írás számára is fontos forráskiadás, a Monumenta Historica S. J. (1995-ig 148 köt.). - Az egyh. tud-ok terén jelentős szerepet játszanak azok a római pápai intézetek, melyek vezetését a Sztszék a ~ra bízta (a Gregoriana Pápai Egyetemen 6 karon és 6 intézetben 3187, a →Pápai Biblikus Intézetben 343 és a →Pápai Keleti Intézetben 375, össz. 3905 hallg. volt. - 6. A termtud-ok terén főleg a csillagászatban folytatták a ~ a régi hagyományokat (pl. a 19. sz: az olasz Secchi, a 20. sz: a ném. Hagen és a m. →Fényi Gyula). - 7. Sztté és b-gá avatott ~: a régi ~ közül 40 szt, melyből 26 vértanú, és 134 boldog, melyből 130 vt.; az új ~ közül 1 szt hitvalló és 10 boldog, közülük 6 vt. Szilas László SJ

Források: Institutum SJ. 1-3. köt. Firenze, 1892-93. - Monumenta Historica SJ. 1-148. köt. Madrid, 1894-; Róma 1932-. - ~ szabályai. Bp., 1941 e. - Jezsuita ünnepek (Martyrologium SJ). Ford. Gyenis András. Uo., 1941. - Jezsuita történeti évkv. 1940-1942. Szerk. Uő. Uo., 1942-43.

Bibliográfiák: Sommervogel, C.: Bibliothèque de la C. d. J. 1-11. köt. Páris, 1890-1932. (újranyomás Héverlé-Louvain, 1960) - Moniteur bibliographique. 1-44. köt. 1888-1915. - Index bibliographicus SJ. 1-20. köt. 1937-77. - Polgár László: Bibliographie sur l'histoire de la C. d. J. 1901-80. 1-3. köt. (6 rész) Roma, 1983-90. - Évenkénti bibliogr. Polgártól az Archivum Historicum SJ folyóiratban. Roma, 1932-.

Irodalom: Zaeski, S.: Jezuici w Polsce. 1-5. köt. (11 rész) Lwów, 1900-06. - Astrain, A.: Historia de la C. d. J. en la Asistencia España. 1-7. köt. Madrid, 1902-25. - Duhr, B.: Geschichte der Jesuiten in den Ländern deutscher Zunge. 1-4. köt. (6 rész) Freiburg-München-Regensburg, 1907-28. - Kroess, A.: Geschichte der böhmischen Provinz der G. J. 1-2. köt. (3 rész) Wien, 1910-38. - Tacchi, Venturi P.-Scaduto, M.: Storia della C. d. G. in Italia. 1-5. köt. (7 rész) Roma, 1910-92. - Poncelet, A.: Histoire de la C. d. J. dans les anciens Pays-Bas. 1-2. köt. Bruxelles, 1927. - Rodrigues, Fr.: História da C. d. J. na Asistência de Portugal. 1-4. köt. (7 rész) Porto, 1931-50. - Leite, S.: História da C. d. J. non Brasil. 1-10. köt. Lisboa-Rio de Janeiro, 1938-50. - Bangha Béla: Képek a Jézustársaság tört-éből. Bp., 1940. - Uő: A négyszázéves Jézustársaság. Uo., 1940. - Becher, H.: Die Jesuiten. München, 1951. - García Villoslada, R.: Manual de historia de la C. d. J. Madrid, 1954. - Bangert, W. V.: A history of the S. of J. St. Louis, 1986. - Brodrick, J.: The origin of the Jesuits. Chicago, 1986. - Uő: The progress of the Jesuits (1556-79). Uo, 1986. - Arch. Hist. SJ. 1990:177. - Loyolai Szt Ignác írásaiból. Róma, 1990. - Ravier, A.: Loyolai Szt Ignác megalapítja Jézus Társaságát. - O'Malley, J. W.: The first Jesuits. Cambridge, Ma., 1993.

Feloszlatás: Pastor, L.: Geschichte der Päpste. 16. köt. (3 rész) Freiburg, 1931-33. - Új Társaság: Pfülf, O.: Die Anfänge der deutschen Provinz. Freiburg, 1922. - Murphy, B. J.: Der Wiederaufbau der G. J. in Deutschland im 19. Jahrhundert. Frankfurt/Main-Bern, 1985. - Frías, L.: Historia de la C. d. J. en su Asistencia moderna España. 1-2. köt. Madrid, 1923-44. - Revuelta, González M.: La C. d. J. en la España contemporanea. 1-2. köt. Madrid, 1984-91. - Statisztika 1814-től: Arch. Hist. SJ 2. 1933:88. (Azzolini, H.) - Működési területek: Iparraguirre, I.: Historia de los Ejercicios. 1-3. köt. Roma, 1946-73. - Villaret, E.: Les Congrégations Mariales. Paris, 1947. - de Guibert, J.: La psitualité de la C. d. J. Roma, 1953. - Codina, Mir G.: Aux sources de la pédagogie des jésuites. Roma, 1968.