jeromosrendiek (lat. Ordo Sancti Hieronymi, OSH), jeromosremeték: pápai jogú monasztikus, klerikus férfirend Spanyolországban és Portugáliában. Itáliában több olyan remete kongregáció is alakult, mely Szt  Jeromos életeszményét követte, de egyedül a ~ váltak önálló és jelentős szerzetté. - 1. Kezdetei B. Sziénai Tamás (†1377) remetéhez kötődnek, aki körül itáliai és hispániai remeték csoportosultak Szt Jeromos követésének szándékával. Pedro Fernández Pecha főkamarás (†1402) és Fernández Yanez de Figueroa (†1412) toledói knk. 1350 k. a XI. Alfonz sp. kir. (ur. 1325-49) és Kegyetlen I. Péter (ur. 1350-69) alatt erkölcsileg lezüllött udvari életből menekülve, remeteségbe vonult Castañarba, s 1370: a lupianai (Guadalajara) Szt Bertalan-tp. mellett telepedtek meg. Szigorú vezeklésben éltek. XI. Gergelytől (ur. 1370-78) kértek pápai jóváhagyást, aki 1373. X. 18: kelt Salvatoris Humani generis bullájával Szt Ágoston reguláját és a firenzei Szt Sír mon. konstitúcióit adta a ~nek, s további 4 ház alapítását engedélyezte. A prior P. F. Pecha lett. A mon-ok a mpp. joghatósága alatt álltak, de fő elöljárójuknak tekintették a lupianai priort. XIII. Benedek (ur. 1394-1417) →exemptté tette a r-et. 1415: a guadalupei (Cáceres) 25 mon. megtartotta az első ált. kápt-t, s megválasztotta az első rfőn-öt. - Az ált. erkölcsi romlás közepette a ~ őszintén és vonzóan élték a monasztikus lelkiséget. Ezért prelátusok, arisztokraták, sőt a kir. is újabb és újabb házakat alapítottak számukra. 1373-1473: 35 mon-t alapítottak, a lupianai mellett a legnevesebbek: Santa Maria de →Guadalupe (ált. 100 szerz.), 1408: San Jerónimo de Yuste (Caceres), 1445: Santa Maria del Parral (Segovia). - 1473-1573: 22 mon-t alapítottak, köztük 1496: a lisszaboni Santa Maria de Belém és 1572: a kir. alapítású San Lorenzo de El Escorialt (170 szerz-sel), mely nemcsak a ~, hanem egész Spo. legnagyobb monostora. 1573-1673: 3 új alapítás történt, köztük 1496: a lisszaboni Santa María de Belén. - A ~ eszménye Szt Jeromos és Szt Paula betlehemi közösségei voltak, különös hangsúllyal a lit-ra, a Szentírásra és a szemlélődésre. „A ~ kezdettől fogva kicsinyek és alázatosak voltak, visszavonult, hallgatag és összeszedett életmódot folytattak”(Sigüenza, José), a nép „bezárt lovagok”-nak nevezte őket. Zsolozsmájuk  ünnepnapokon 10 óránál hosszabb volt. - 1603: az ált. kápt. Aquinói Szt Tamás tanítását tette a r. hivatalos teol-jává. Spo-ban a ~ szerepe olyan meghatározó volt, mint Mo-on a →pálosoké. Tört-ük során Spo-ban 60 mon-t, 5 egyetemi  koll-t, Port-ban 9 mon-t alapítottak. A ~ nagy történésze José de Sigüenza (1544-1606), híres zenészei a 18. sz: Antonio Soler (†1783), Manuel del Valle, Melchior de Montemayor. A granadai mon-ban képezték a sp. szegyh-ak ének- és zenemestereit. A r. támogatta a műv-eket, gazdagsága és a belépők különféle mesterségbeli tudása az építő- és iparműv. nagy alkotásait hozta létre a lit. szolgálatában. -

2. A ~ női ága 1375: született, az első mon-t Toledóban alapították. A 15-17. sz: Andalúziában, Extramadureában és Kasztíliában nyíltak házak, híresebbek: 1468: Cordoba (Santa Marta), 1473: Sevilla (Santa Paula, 1572: Santa Marta), 1531: Granada (Santa Paula) és Madrid (Concepción Jerónima és Corpus Cristi) mon-ai. Az apácák 1550 u. Mexikóban is nyitottak 3 házat. 1926: az üldözés elől Spo-ba menekültek, 1931: megalapították a ~ szentségimádó ágát. -

3. A ~et 1835: föloszlatták, ekkor 48 mon-ban közel 1000 szerz. élt, a női ág 16 mon-a megmaradt. - 1924: kísérletet tettek a ~ fölélesztésére, de a fiatal madridi bankigazgatót, Manuel Sanz Dominguezt, aki kis csoport élén újjászervezte Parral közösségét, 1936: a sp. polgárháború során a vörösök egy madridi börtönben megölték. Az újjáélesztés csak 1946: járt sikerrel, amikor újjáépítették Santa Maria del Parral mon-át, majd megnyílt 1956: San Isidoro del Campo de Santiponce (Sevilla mellett), 1958: Yuste, 1964: Santa Maria de los Angeles de Jávea (Alicante) mon-a. Az újjáéledés 2 nagy alakja Ignacio de Madrid (1969: az egy. kápt. gen. priorrá vál.) és Cristina de la Cruz (családi neve: Cristina de Arteaga y Falguera; hg. családból származott, fil. és törttud. dr., s a kir. Tört. Akad. lev. tagja lett; több alapítás elindítója, a sevillai Santa Paula mon. priorisszája; 1957: a női ág ált. főnöknője). - 1976: 4 mon-ban 32, 1966: 2 mon-ban (Yuste, Parral) 18 szerz., köztük 6 pap élt. - A női ágban 1968: 16 mon-ban 344, 1974: 15 mon-ban 325 (a szentségimádó ág 4 házában 39), 1995: 19 mon-ban 284 nővér élt.  P.F.M.

Sigüenza, José OSH: Historia de la Orden de San Jerónimo. 1-2. köt. Madrid, 1907. - Madrid, Ignacio OSH: Los monies jerónimos. Segovia, 1962. - Cristina de la Cruz: La Orden de la San Jerónimo, mecenas de todas las artes y su triple proyección en Sevilla. Sevilla, 1974. - Yermo 1963:371. (M. Colombás, Garcia OSB: Vida y espiritu de los monjes jerónimos); 1975:173. (Madrid, Ignacio OSH: El trabajo en la Orden de San Jerónimo) - DIP IV:1100.