Magyar Katolikus Lexikon > J > jeles napok


jeles napok, csíziós napok: eredeti jelentés szerint ünnepnapok, melyeket egy esemény (misztérium) ünneplése megjelöl, emlékezetessé tesz: karácsony, húsvét, pünkösd, kövércsütörtök, húshagyó kedd, hamvazószerda stb. - 1) A m. népszokásban olyan napok (szintén az →egyházi év ünnepnapjai), melyek jeleihez országszerte állandó szokás v. →hiedelem fűződik. Az időjárási tapasztalatokat s a gazd. munkák ezektől irányított rendjét (a róm. költőket is fölhasználva) már a kk-ban mindenütt 2 soros versikékbe foglalták és az ünnephez, ill. a sztek emléknapjához kapcsolták a naptárpótló →csíziók szerkesztői. A csíziók versikéit később a →naptárak is átvették, s idővel a nép körében is elterjedtek. Innen a ~ másik neve, a csíziós napok. - A ~ a sok idegen átvétellel és a kk. tudományból leszállt, eltanult babonával együtt sok értékes, a mindennapi életvitel számára hasznos tudást is megőriztek. A természet hosszú megfigyeléséből következtetni lehet időjárásra, az elvégzendő munkák alkalmas időpontjára, a termés minőségére, jó- v. balszerencsére s ált. az élet fontosabb eseményeire. A ~on bizonyos szokások, munkák, praktikák ajánlottak, mások kerülendők, sőt tiltottak, mert „nem járnak szerencsével”. Mindemögött nem mindig a vak és babonás hit rejtőzött. Benne volt a természetközelben élő ember természetszeretete is, mely képes észben tartani környezete apró változásait a köztük megfigyelhető kisebb-nagyobb összefüggésekkel együtt. Az idő, a naptár, az időjárás, az égalja, az állatok viselkedése, a fű, fa, virág, a termés gyarapodása v. senyvedése a föld minden részén jelzés számba ment valamikor (→természeti népek). Emellett a képzetkapcsolás is létrehozott ~at. Ilyenkor az aznap ünnepelt szt életének egy eseményét kapcsolták össze a természet megfigyeléséből született napi adattal. - 2) A ~ típusai. Az asszonynap minden szokása csak a családanyára, a házközösségben élők közt a feleségre s a gazd. munkákban részt vevő öregasszonyra vonatkozik. Andrásolónap: leánynap, melynek neve onnan származik, hogy a legtöbb szerelmi, férjjósló szokás Szt András napjához fűződik. - A dologtiltó napok lehetnek ált-ak, azaz mindenkire és minden munkára szólók, v. részlegesek, azaz egyesekre s bizonyos munkára vonatkozók. Van ffi és asszonyi, sőt a foglalkozások szerinti (pásztori, kocsis stb.) dologtiltónap. Az ált-ak a föld és mezei munkára vonatkoznak, ffi dologtiltók az istállóban és méhesben végzett munkára, a pásztoriak a kihajtásra, s mindennemű pásztormunka végzésére, a kocsisiak az állatok befogására és dolgoztatására. Az asszonyi dologtiltónapok v. minden női munkát eltiltanak, v. csak a mosást és kenyérsütést. Csak asszonyokra vonatkozik a bontónap, amikor csak bontó munkát végezhetnek, a zártnap, melyen egész nap otthon kell tartózkodniok, a tűznap, amikor csak ffiak rakhatnak tüzet, lehetőleg dörzsöléssel v. acélkovával. - A negyvenesnapok időjárásával a következő 40 napé egyezni fog. Eredetileg 2 v. 4 holdváltozásnyi időről van szó, de a Medárd napján (VII. 8.) kezdődő →özönvíz 40 napos tartamának képzetkapcsolásával ez az idő 40 napban állandósult. A párosnapok egyikén kezdődő szokás a másik napon ér véget (pl. a Luca-napiak karácsony éjfelén). A rámutatónapok a következő nap, hét, hónap, évnegyed időjárását jelzik. Lehetnek azonos v. ellentétes rámutatónapok. A vetőnap a sikeres vetés idejét jelzi; ált. v. csak bizonyos növény vetését szabja meg. Az állattenyésztésben termőnap címen a párosításra és aprómarhaültetésre vonatkozik. Ellentéte az üresnap; a rajta vetett búza üres kalászt terem és a rajta végzett minden termelő munka eredménytelen lesz. - 3) A m. népi kalendárium jeles napjai a hozzájuk kötött megfigyelésekkel: Szt Makár napja, I. 2: időjárásával szept., derült idejével a bő gyümölcstermés rámutatónapja. Vízkereszt, I. 6: évnegyedkezdő nap, a →farsang kezdete. Piroska, I. 18: negyvenes nap. Ágnes, I. 21: andrásolónap (=szerelemébresztő nap, házasságkötésre szerencsés nap). Vince, I. 22: az őszi termés rámutatónapja. Pál fordulása, I. 25: negyvenes rámutatónap. Gyertyaszentelő Boldogasszony, II. 2: negyvenes rámutatónap. Balázs, II. 3: madárűző nap. Dorottya, II. 6: Julianna (II. 16.) →ellenkező napja. Skolasztika, II. 10: oltóág szedésének termőnapja. Elek, II. 11: ősi tavaszkezdő nap. Eulália, II. 12: termőnap a vetőmunkára. Bálint, II. 14: füttyöt ad a madaraknak, termőnap az aprójószágültetésre. Zsuzsanna, II. 19: elviszi a havat, megszólaltatja a pacsirtát. Üszögös Péter, II. 22: József ellenkező napja, üresnap a szántás-vetésre, termés- és időjóslónap. Hamvazószerda: dologtiltónap a földmunkára, negyvenes nap. Jégtörő Mátyás, II. 24: ellentétes negyvenesnap, az árpára és palántákra termő-, baromfiültetésre üresnap. Román, II. 28: jó termést jósló nap. Kázmér, III. 4: patkányűző nap. Negyven vértanú napja, III. 10: negyvenes nap; Gergely, III. 12: vetőnap a búzára, rozsra, hüvelyesre és palántás növényre. József, III. 19: zárt-, kölcsön- és dologtiltó napja a méhésznek, ácsnak; negyvenesnap, Péter-Pál és a szénahordás idejének rámutató napja: a József-napi szivárvány színeiből a termés gazdagságára következtettek.

Benedek, III. 21: termőnap a fűre, fokhagymára, mint negyvenesnap mennydörgése szárazságra mutat. Laetare vasárnap: guzsalyütő, mert ekkor hagynak föl végleg a →fonással. Gábor, III. 24: vetőnap a káposztára. Gyümölcsoltó Boldogasszony, III. 25: termőnap, e nap veti föl magát a hal a vízből; Feketevasárnap, asszonyi dologtiltónap a mosásra, vetőnap a mákra és lenre; Iskarióti Judás, IV. 1: fölakasztásának napja, nem jó kezdőnap. Virágvasárnap, virágvető, negyvenes, haláljósló nap; asszonyi dologtiltó a mosásra. Zöldcsütörtök: májusfa-állítás napja. Hugó, Száznap, az év 100. napja, IV. 12: indásnövényekre vető, a baromfiültetésre üresnap. Nagypéntek, Nagyszombat, Húsvét. - Húsvéthétfő: leánylocsoló nap. Tibor, IV. 14: kakukk- és pacsirtaszólaltató nap, ha a rét már zöld, ez jó szénatermést jósol. Fehérvasárnap, mátkáló, komálóvasárnap. - György, IV. 24: ősi tavaszkezdő, pásztorbeálló és állatkihajtónap; a tavaszi cselédvásár napja, asszonyi dologtiltó nap. Márk, IV. 25: a búzaszentelés napja, az egész év rámutatónapja. Vitális, IV. 28: negyvenesnap. Széna Kata, IV. 30: idő- és termésjósló nap. V. 1: a tavasz örömünnepe, üresnap a borsóra, termőnap a kenderre, a tél rámutatónapja. Zsigmond, V. 2: vetőnap az uborkára. Flórián, V. 4: tűztiltónap (csak újtűzről gyújthatnak tüzet), vetőnap a kukoricára. Babevő János (→Olajbafőtt Szent János), V. 6: vetőnap a babra. Pongrác, Szervác, Bonifác, V. 12-14: termésjósló, a palántaültetésre üres napok. Pongrác: Orbán ellentétes rámutatónapja is. Nepomuki János, népiesen Nepomuci, Neszepuszi, V. 16: a →jánoskaeresztés napja, keresztjáró és vetésnéző körmenetek napja. Áldozócsütörtök: teljes asszonyi dologtiltó, az ősz rámutató és termésjósló napja. Orbán, V. 25: a méhek az ő „bogarai”, Orbán ereszti ki őket, azaz ekkor kezdenek a méhek rajzani. Főpatrónusa a szőlősgazdáknak, a vincelléreknek. Keresztjáró napok: befogásra és tűzgyújtásra tiltott napok. Madarak napja, V. 28: a kendervetésre tiltó napok kezdete. Pünkösd, V. 30: a nyár bevonulásának ünnepe, idő és termésjóslónap, pünkösdi királynéjárás napja. Varázsló cselekvései (hajnali harmatszedés lepedővel, hajnali fürdés a patakban) az egészség és szépség, termésvarázslásai (állatok fölzöldágazása, életvesszővel való megveregetése) a jószág gyarapítását szolgálják. Petronella, V. 31: derűs ideje jó kendertermést jósol. Medárd, VI. 8: negyvenesnap az időjárásra, termésjósló. Margit, VI. 10: negyvenesnap. Barnabás, VI. 11: szénakaszálónap. Úrnapja: asszonyi dologtiltó, termésjósló. Padovai Antal, VI. 13: dologtiltónap a sütésre, főleg a kenyérsütésre, tűztiltó és tűzetető nap. Vida, Vitus, VI. 15: a nyári napforduló, termésjóslónap. Gyárfás, VI. 19: Vitussal azonos. Keresztelő János, népiesen Nyári v. Virágos, VI. 24: Szt Iván napja mágikus szokásai szerint főleg asszonyi nap, szerelemvarázsló nap; vetőnap az őszi répára és retekre; termésjósló negyvenesnap. Péter Pál, VI. 29: a halászéletben Szt Péter köszöntésének napja, mezei dologtiltó nap. Sarlós Boldogasszony, VII. 2: asszonyi dologtiltó nap, negyvenes nap. - Sarolta, VII. 5: esője elviszi a diótermést. Margit, VII. 13: népiesen Mérges, Pisis, mert viharthozó és negyvenesnap. Apostolok oszlása, VII. 15: szele a gabona magas árát jósolja. Illés, VII. 20: ősi kígyó- és medveünnep, pásztorok és gazdák dologtiltó napja. Dániel, VII. 21: Mária Magdolna, VII. 22: szépségvarázsló, hajvágó leánynap, néhol leányvasárnap is; a szőlősgazdaságban dologtiltó nap; zivatarhozó nap, esőjével bő veteményt, de rossz dió- és mogyorótermést jósol. Jakab, VII. 25: a tél rámutatónapja; derűje bő gyümölcstermést jósol. Anna, VII. 26: szerelemvarázsló, másutt böjtös, kálváriajárós, asszonyi dologtiltó nap, a tél rámutatónapja, haláljósló nap. Abdon, VII. 30: háziféreg-, főképpen patkányűző nap, gyümölcsfarontó. Péter bilincsei, VIII. 1: vetőnap a kerekrépára, dologtiltó a szőlőgazdaságban, a tél ellentétes rámutatója. Domokos, VIII. 4: a tél ellentétes rámutatónapja. Haviboldogasszony, VIII. 5: asszonyi dolog-, főleg sütéstiltó nap. - Lőrinc, VIII. 10: az ősz kezdő és rámutatónapja, melyen a kígyó odvába búvik, Lőrinc beleizél v. beleesik a dinnyébe, a szarvas is a folyóvízbe, ezért ez az utolsó fürdési nap, esőjével bő szőlő- és gyümölcstermést jósol. - Nagyboldogasszony, VIII. 15: derült idejével jó szőlő- és gyümölcstermést jósol. Kétasszonyköze, VIII. 15-IX. 8: jó varázslóerejű időszak. Rókus, VIII. 16: Dömötör mellett a másik szt, akinek napját a ref-ok is megtartották. Ilona, VIII. 18: asszonyi dologtiltó, de főleg a kotlóültetésre üresnap. István, VIII. 20: negyvenes, gyümölcstermésjósló nap. Bertalan, VIII. 24: féregűző, termésvarázsló, őszkezdő nap. Kisasszonynapja, IX. 8: őspogány őszkezdő nap, asszonyi dolog-, főleg fonástiltónap; negyvenesnap, az ősz ellentétes rámutatónapja. Szentkereszt fölmagasztalása, IX. 14: üresnap a vetésre, Krisztus keresztvitelének képzetkapcsolatával a lábbajok gyógyításának napja. Lambert, IX. 17: a tavasz rámutatónapja. Péter, IX. 18: negyvenes és néhol leányvasárnap. Máté, IX. 21: hete, azaz Szt Mihály kántora üresnap a vetésre, ezért pelyvahétnek is nevezik. Asszonyi dologtiltónap a mosásra és mángorlásra. Mihály, IX. 29: az őszi évnegyed középeu. kezdőnapja, gonoszjárónap. Hedvig, X. 1: marhabehajtónap. Leodgár, X. 2: az első lombhullató nap. Dénes, X. 9: a tél rámutatónapja. Assisi Ferenc, X. 10: vetőhét. Kelemen, X. 13: vetőhét. Avilai Teréz, X. 15: szüretkezdő nap. Gál, X. 16: a makkérés kezdő- és a halászat befejezőnapja, a jövő nyár rámutatónapja. Vendel, X. 20: részleges dologtiltó nap az állattenyésztő gazdáknak (délelőtt a világért nem fogtak be). Orsolya X. 21: a káposzta betakarításának kezdő-, a tél rámutatónapja. Kapisztrán János, X. 23: néhol a szobai világítás kezdőnapja. Mór, X. 25: időjárásával a jövő év termésjósló napja. Dömötör, X. 26: a juhászokra Mihály párosnapja. Simon Judás, X. 28: a tél rámutatónapja. Farkas, X. 31: termőnap a faültetésre. Mindszentek, XI. 1: Márton napjának, sőt az egész télnek rámutatónapja. Márton, XI. 11: a téli évnegyed kezdőnapja, negyvenes nap, karácsony rámutató- és a tél ellentétes rámutatónapja; az őszi vetés jó v. rossz termésére is jósol. Erzsébet, XI. 19: a tél v. karácsony rámutatónapja. Boldogasszony bemutatása, XI. 21: asszonyi dologtiltónap, vidékenkint pestisfogadalmi nap is. Alexandriai Katalin, XI. 22: a karácsonyra kizöldülő katalin- v. borbálaág vízbe állításával, és a karácsonyig elfogyasztandó piros almába harapással az első férjjósló, andrásoló leánynap.

András, XI. 30: az utolsó mulatságnap, éjfelén kezdődik a népi ádvent; téli évnegyedkezdőnap; andrásoló leánynap, disznóölő nap, üresnap a malacszületésre, a vadászokra s asszonyi dologtiltónap, főképp bontónap, háziférgek űzőnapja. Longinus, XII. 1: a karácsonyi pulyka hízóba fogásának napja. Borbála XII. 4: asszonyi dologtiltó, zárt és bontónap, tüzet is csak ffiak rakhatnak. Miklós, Mikulás, XII. 6: életvesszejével megveregeti a gyermekeket; asszonyi dologtiltó, zárt és bontónap, termőnap a malacok születésére; karácsony rámutatónapja. Ambrus, XII. 7: méhészek ünnepe. Luca, XII. 13: gonoszjáró, asszonyi dologtiltó, zárt és bontónap; tüzet is csak ffiak rakhatnak. Nikázius, XII. 14: patkányűző nap. Tamás, XII. 21: andrásolónap; mézt szenteltetnek orvosszerül a baromfidög ellen. Ádám és Éva, XII. 24: karácsony szombatja v. böjtje, a népnél karácsony szenvedője. - →Karácsony, XII. 25: szenteste, bővedeste. - István vt., XII. 26: egészség- és termésvarázslónap, az istvánolás napja. János, XII. 27: borszentelés, jánosolás napja, patkányűző nap. Aprószentek, XII. 28: egészségvarázsló nap. Tamás, XII. 29: disznóölő, tamáshája készítő nap. **

MN IV:240, 270, 285.