csízió: középkori eredetű, közkedvelt, versbe foglalt naptár. - Úgy szerkesztették, hogy minden hónapnak 2 hexameter (disztichon) felelt meg, szótagszáma pedig egyezett az illető hónapban foglalt napok számával. - Az egyh. év állandó ünnepeinek kezdőszótagjaiból és egyéb szó-, ill. szótagbetoldásokból létrehozott, tartalmilag teljesen értelmetlen egyvelegének Eu-szerte hasonló lat. szövege, amelyről nevét kapta, így kezdődött: Cisio Janus Epi sibivendicat Oc Feli Mar An. Emlékeztető versként gyakorta megtanulták szó szerint. A ~ nemcsak segédeszközül szolgált az egyes hónapokban levő ünnepek emlékezetben tartásához, hanem datálásra is fölhasználták É- és Közép-Eu. egyes orsz-aiban. - A legrégibb lat. nyelvű ~k a 13. sz-ból ném. nyelvter-ről valók, a 14. sz-ot követően egyre több a nemz. nyelvű. A legrégibb m. ~ 1462-ből a MTA Kvtárában található egy lat. nyelvű kódexben. A 15-16. sz-tól a ~k átkerültek a nyomtatott kalendáriumokba. Székely István 1540 k. Krakkóban nyomatott Calendariumának prózában írt ~ja és a fenn nem maradt 1590. évi kolozsvári Cisio hatott a későbbi hazai kiadásokra. - A ~k tud. igényű gyűjtése és földolgozása a 19. sz. 2. felében kezdődött. Kutatói közé tartozott: Franz Pfeiffer, Hermann Grotefend, Mátray Gábor, Heinrich Gusztáv. T.J.P.

EPhK 1879:537. (Heinrich Gusztáv: A Cisio-Janus tört-éhez); 1880:246. (Uő: A m. cisiók) - M. Nyelv 1918:133. (Melegdi J.: A legrégibb m. ~); 1918:184. (Szentjóbi S.: A legrégibb m. ~) - RMNy I. - LMA II:2101. (19, 643.)