Magyar Katolikus Lexikon > J > jövedelem


jövedelem: a gazdaságban növekedés, meghatározott időn belül (pl. egy év során) az egyén, a közösség vagy az egész ország vagyoni állapotában létrejött gyarapodás (→nemzeti jövedelem). - Forrásai a →munkabér, földterület hozama, →tőke hozama, a keresk. haszon, a takarékbetét →kamata és a különböző társad. juttatások. - A ~képződés a termelési folyamatban megy végbe, melyben a lakosság 4 csoportja közvetlenül vesz részt: a →vállalkozók (munkaadók), a munkavállalók, a tőke- és földtulajdonosok. ~üket eredetinek szokták nevezni, míg az orvosok, ügyvédek, tanárok, köztisztviselők, művészek, segélyezettek stb. juttatása származtatott (átruházott) ~. Ált. az eredeti ~ kategóriájába szokták sorolni a termelt javak szállítása és csereforgalma révén előállt ~et is. Újabban sokan eredeti ~nek tekintik mindazt, ami az →igénykielégítés szempontjából értékelhető teljesítményen alapul. Az eredeti és származtatott ~ közti megkülönböztetés azon a fölfogáson alapul, hogy a ~elosztás egyetlen gazd. igazolása az anyagi termelés. Ez a fölfogás téves. A termék nemcsak a közvetlen hatóok, hanem a cél-ok eredménye is. A nemzeti ~ magában foglalja a szellemi javakat és szolgáltatásokat is, amelyeknek létrehozói legalább közvetve közreműködnek az anyagi termelésben is, és így joguk van a ~ben való részesedésre. A munkamegosztáson alapuló társad-ban senki sem találja meg ~ét →munkája közvetlen eredményében, hanem a munkájával szerzett pénzösszeg felhasználásával osztozik a társad. ~ében, a javakban és szolgáltatásokban. Pa.P.

Muzslay 1993:80.