Magyar Katolikus Lexikon > J > jóga


jóga (a szanszkrit jui, 'egyesíteni, összekötni' szóból): a →hinduizmusban az abszolútumhoz, a megváltásra vezető nyolclépéses út. A hatha-~ az erőfeszítés, a laja-~ a feloldódás ~ja, amit radzsa-, királyi ~nak is neveznek. - A hatha-~ lépései: 1. erkölcsi nevelés, 2. testi-lelki tisztulás, 3. meghatározott testhelyzetek (ászanák) fölvétele, 4. a lélegzés (prána) szabályozása, 5. az érzékszervek elfordítása tárgyuktól. Ezeket követik a laja- v. radzsa-~ lépései: 6. a gondolat rögzítése egy meghatározott tárgyhoz, 7. a választott tárgyról való elmélkedés (az egész gondolatvilágot be kell töltenie), 8. az elmerülés (szamadhi), a teljes feloldódás, melyben „a látó a saját természetében áll”. - Különösen a radzsa-~hoz szükséges a guru (képzett vezető), aki tanítványát bevezeti az elmélkedésbe, s lassankint a szamadhi transzszerű állapotába. - A 6-8. lépcső fontos része a csakra-tan, ami 7 központot jelöl meg a nemi szerv és a koponya között. E központokat lótuszként ábrázolják és a felső világmindenség részeinek felelnek meg: 1. föld: bázis-lótusz (Muladhara) - négylevelű; 2. víz: medence-lótusz (Szvadhisztana) - hatlevelű; 3. tűz: köldök-lótusz (Manipura) - tízlevelű; 4. levegő: szív-lótusz (Anahata) - tizenkétlevelű; 5. éter: gége-lótusz (Visuddha) - tizenhatlevelű; 6. tudat: szemöldök-lótusz (Ajna) - kétlevelű; 7. tiszta tudat: koponya-lótusz (Szahaszrara) - ezerlevelű. - Régi elképzelés szerint a hátgerinc alsó végében gyűrűbe tekeredve szunyókál Kundalini, az életkígyó, az emberben elrejtett szellemi energia jelképe. A ~ nyolc lépése, de mindenekelőtt a radzsa-~ három lépése ébreszti föl ezt az isteni kígyót, és arra készteti, hogy az emberi testben az egyes csakrákon át fölfelé csússzon, miközben ezeket fölgerjeszti és mozgásba hozza. A 7., a koponya-csakrában egyesül férjével, →Sivával, mert Kundalini Siva saktijának másik megjelölése, mely a „tiszta öntudatot” jelképezi. Egy-egy egyesülésük megvilágosodást, állandó egyesülésük megváltást jelent. - A guru tanítványát addig a pontig vezeti, ahol az megtanulja a lélegzés uralmát és az összpontosítást, hogy fölébressze Kundalinit, és ennek energiáját fölhasználja. A csakrák ténylegesen megfelelnek az idegrendszer meghatározott idegnyaláb-szöveteinek, úgyhogy ennek a szokatlan élettani értelmezésnek reális alapja van. - A ~-rendszert másként is föl lehet építeni, aszerint, hogy mire helyezik a hangsúlyt. Így pl. megkülönböztetnek több utat, aszerint, hogy az értelem, az érzelem, az odaadás, a tevékenység, az aszkézis v. a misztika útján akarnak-e járni: a tapasz-~: a remeteség, a világmegvetés, lemondás és aszkézis útja, a bhakti-~ az odaadás útja, mint az Istennel eltelt ember lelki elragadottsága Isten valóságától, amire teljesen ráhagyatkozik. A mantra-~ egy szent név („Om”, „Hare Krisna”) állandó ismétlésével akarja egyesíteni a hindu szellemét Istennel; ezen belül megkülönböztetik a jantra- (képszimbólumok), az adzsapa- (szt szótagok akaratlan ismétlése a lélegzetvételnél) és a dzsapa-~t (a szt szótagok szándékos megismétlését). A tantra-~ a vágyakozás útján keresi Istent, és a testi szerelmet szellemivé változtatja. A karma-~ az önzetlen szolgálat és cselekvés útja, a felebarátban akar találkozni Istennel. A dzsnana-~ a tudás útja, mely szárnyaló gondolatokkal elmélkedik Istenről, s közben leleplezi az ember saját természetét (a védanta-bölcselő Sankara követésében). A hatha-~ a test feletti uralom útja, az ember a testet a lélek teljesen engedelmes szolgájává teszi; ehhez tartozik a lélegzet fegyelmezése, a 84 ászana fölötti uralom és a belső szervek tisztítása. A radzsa-~ az elmélyült misztikus önnevelő útja, akinek előbb meg kell tanulnia a ~ „tízparancsolatát”: az erőszakmentességet, őszinteséget, a lopás kerülését, szemérmességet, igénytelenséget (szegénységet), tisztaságot, megelégedettséget, mértéktartást, önismeretet, tanulást, Istenre hagyatkozást, összeszedettséget (visszafogottságot). Aki ezen fáradozik, reméli, hogy eléri az elmerülést (szamadhi). - A Kathaka-upanisádban (3,3) van a híres hasonlat a kocsiról és a fogatról: az ember teste a kocsi, melyben az átman (a lélek) utazik. A kocsis a buddhi v. a szattva (az értelem), gyeplője a manák (gondolkodás szerve). A lovak az érzékszervek és tárgyaik, az út az érzékelhető dolgok, amelyen ez a kocsi halad. Így az átman élvezi a külvilág tapasztalatait, de csak a buddhi/szattva által kormányzott manák közvetítésével. Hogy az elmélyülés csúcsát, a legfőbb transzcendenciát és nyugalmat (avjaktam v. sánta átman) elérhessük, lépésről lépésre kell az érzékszerveket és a gondolkodást legyőzni és az átmant minden akadálytól megszabadítani. **

Baktai Ervin: A diadalmas ~ . Bp., 1942. (Reprint: Szeged, 1992) - Yesudian, Selva Raja: Mi a ~? Ford. Neszthyné Haich Erzsébet. Bp., 1943. - Kecskés 1943:30.- Dely Károly: ~. Bp., 1970. - König 1985:194, 206. - Weninger Antal: ~ a mindennapokban. Bp., 1991. - Schütz 1993:181. - Böde István: Hit és ~. Bp., 1996. - Mircea, Eliade: A ~. Halhatatlanság és szabadság. Uo., 1996.