Magyar Katolikus Lexikon > J > jó hírnév


jó hírnév (lat. fama bona): személy szóban kifejezett közmegbecsülése. Feltétele a →becsület. Ellentéte a becstelenség (→infámia). - A ~hez mindenkinek, még a megholtaknak is természetes joga van. A →nyolcadik parancsolat védi. Sérteni lehet →megszólással, →rágalmazással. Kifejezetten ellene fordul a rossz hírbe hozás. - A Szentírásban: „jobb a jó név, mint a jó olaj” (Préd 7,1). A krisztuskövetés nem ritka kísérője a ~ elvesztése, szentek életében gyakori (Szt Johanna, Árpádházi és Portugáliai Szt Erzsébet, Sziénai Szt Katalin, Bosco Szt János stb.). De maga a kat. egyh. mint intézmény ~ét is szinte állandóan gúnyos és cinikus rágalmakkal támadják, amint az Egyh. Feje, Krisztus megmondta: „miattam... minden rosszat rátok fognak” (Mt 5,11-12). **