Magyar Katolikus Lexikon > J > jászok


jászok: Észak-Iránból származó oszét-alán eredetű nép. - Az Árpád-kori Heves vm. Zagyva menti részén betelepült ~ beköltözésének ideje ismeretlen (de nincs közük a Kr. u. 1. sz: az Alföldön élt, szintén iráni eredetű szarmata jazigokhoz). Nem tekinthetők a →kunok egyik ágának, akikhez sorsuk hasonló: mindkettőjüket a mongol invázió sodorta D-Oroszo. pusztáiról Mo-ba, Moldvába és a Havasalföldre. Hazánkban biztosan a 15. sz-tól kezdve, népi sajátosságaikat megőrző szervezeti keretben élnek. Nincs rá adat, hogy a kunokkal együtt telepedtek volna be. Ekkor is jöhettek, de települhettek 1283 k. Moldvából s a Havasalföldről, v. a 14. sz: az Al-Duna bolgár oldaláról. A →Jászságba való településük előtt Pilis és Temes vm-ben s az Al-Duna mentén találhatók. A ~ a szomszédos kunokkal együtt a m. feudális társad-ba tagozódtak, de - a nemesi vm-k rendszerén kívül maradván - kapitányaik vezetésével kiváltságos ter-ként szerveződtek (Jászkunság, →Jászkun Kerület), főbírájuk a nádor. 1594-1686: a török hódoltság idején a Jászkunság nagyrészt elpusztult, lakossága a környező m-okkal összekeveredett, az új, nem jász és nem kun származású lakosság is jászkunnak vallotta magát, s a jászkun privilégiumokhoz ragaszkodott. A →reformáció idején a ~ a kunokkal ellentétben kat. vallásúak maradtak. B.A.

Századok 1932:35. (Kring Miklós: Kun és jász társadalomelemek a kk-ban) - Jász-Nagykun-Szolnok vm. múltja és jelene. Szerk. szolnoki Scheftsik György. Pécs, 1935. - Fodor Ferenc: A Jászság életrajza. Bp., 1942. - Györffy III. - Pálóczi Horváth András: Besenyők, kunok, ~. Bp., 1989. - Egyházak a változó világban. Szerk. Bárdos István-Beke Margit. Esztergom, 1991:159. (Selmeczi László: A ~ keresztény hitre térítése a XIII-XV. sz-ban)