Magyar Katolikus Lexikon > J > Jeruzsálemi Szent János Lovagrend


Jeruzsálemi Szent János Lovagrend, johanniták, rodoszi lovagok, jánoslovagok, Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend, ispotályos keresztesek, Ordo Equitum Hospitaliensium Sancti Joannis de Jerusalem: a szentföldi zarándokok elhelyezésére, ellátására, lelkigondozására, védelmére és a betegek ápolására Jeruzsálemben 1050 körül létesített lovagi szervezet. - I. Története. A Ker. Szt János oltalmába ajánlott →ispotályt, melyből a ~ fejlődött, egy Gerardus nevű férfi alapította zarándokok szolgálatára. Közösségét II. Paszkál p. (ur. 1099-1118) 1113. II. 15: kiadott bullájával pápai jogú rendnek ismerte el és a Sztszék alá rendelte. Gerardus utódait mesternek, 1267: nagymesternek nevezték. - 1136: Raymond de Puy vezetése idején az ispotály és a közösség megváltozott: az intézmény ápoltjainak, ill. a zarándokok biztonsága érdekében szükségessé vált a védelem megszervezése (főként a gyakori iszlám támadások miatt). Az új szabályzat szerint a szerzetesek harcosok is lettek, a belépő lovagok szerz. fogadalmat tettek. Ezzel a ~ religio militaris, 'egyh. katona-rend', →lovagrend lett. Tagjai 3 osztályt alkottak: nemesi származású lovag-szerzetesek, papok és fegyveres szolgák. Köpenyükön villásvégű keresztet viseltek (innen kereszteseknek is mondták őket). A ~ idővel hatalmas vagyonra tett szert, melyből ispotályok hálózatát hozta létre, a jeruzsálemi 2000 személyt tudott befogadni. Kialakult a ~ 8 egysége, „nyelve”: Provence, Auvergne, Fro., Itália (1314: a m-okat ide számították), Aragon-Navarra, Kasztília-Leon-Portugália, Anglia, No. - Miután Szaladin szultán 1187: elfoglalta Jeruzsálemet, a lovagok Akkóba helyezték át a →latin királyság székhelyét. - 1291: elesett a Szentföld utolsó erődítménye, Akkó is, ekkor a ~ átköltözött Ciprus szigetére. Foulques de Villaret nagymester újjászervezte a harcokban megfogyatkozott közösséget, s megújította a fegyelmet. A ~ hajókat építtetett, s rövidesen a legnagyobb flotta tulajdonosa lett. - 1310: a ~ visszafoglalta Rodosz szg-ét, mely bizánci tulajdonként genovai kalóz-központ volt. A hódítást V. Kelemen p. (ur. 1305-14) elismerte. Rodosz szg-én a ~ ('rodoszi lovagok') arisztokratikus közt-ot szerveztek, pénzt vertek, diplomáciai kapcsolatot építettek ki Eu. uralkodóival. Emellett hatalmas ispotályt létesítettek. A 14. sz. végén a rend számos perjelséget, nagyperjelséget és tart-t (káptalani baliliát) foglalt magában. - A ~ tagjainak kiképzése fiatal korban apródi szolgálattal kezdődött. Ktorban töltött noviciátus után katonai és tengerész kiképzést kaptak, közben kórházi szolgálatot is kellett teljesíteniük. Végül fogadalmat tettek. - 1522: Villiers de l'Isle nagymester Rodoszt 6 hónapos ostrom után átadta Nagy Szolimán szultánnak. Az életben maradt lovagok 1523. I. 1: számos rodoszi lakossal, kincseikkel és levéltári anyagukkal együtt elhagyták a szigetet. A terület nélkül maradt ~nek V. Károly cs. (ur. 1519-56) 1530. III. 23: hűbérként átadta a szicíliai kirsághoz tartozó Máltát 2 másik szg-tel, valamint az É-afrikai Tripolist. Ettől kezdve a ~ neve →Máltai Lovagrend. A porosz rtart. prot-sá lett tagjai ekkor alapították a →Johannita Rendet, azóta a johanniták prot-ok. -

II. Mo. és a ~ kapcsolata 1135-re megy vissza, amikor egy Petronilla nevű m. hölgy Jeruzsálemben szálláshelyet vásárolt m. zarándokoknak, s kapcsolatba lépett a ~del. A lovagok II. Géza kir. (ur. 1147-62) idejében telepedtek meg Esztergomban, a nekik ajándékozott „Abony” ter-en, ill. Budán és Székesfehérvárott. Ispotályt építettek, s ahol lehetett, hőforrások vizét is fölhasználva gyógyítottak. A kir. (maga is János-lovag) Jeruzsálemben tp-ot és ispotályt épített, s a ~re bízta. III. István kir. (1162-72) idején Zalában is lehetett házuk. III. Béla (ur. 1172-96) alatt Szlavóniában épült ktoruk, s megkapták a →Templomos Lovagrend csurgói birtokait. 1187: Óbudán, 1190: Nagyváradon nyitottak ispotályt. 1200 k. 5, 1235: 19 rházuk működött. II. Andrást (ur. 1203-35) kiváltságokkal halmozta el a lovagokat, akik végigkísérték szentföldi útján. A ~ tekintélyére jellemző, hogy az →Aranybulla 2. példányát a kir. nekik adta megőrzésre. - 1241: a templomosokkal (→Templomos Lovagrend) együtt a ~ is IV. Béla (ur. 1235-70) mellett harcolt a muhi csatában, s néhány lovag segítette a kir-t menekülésében. A ~ fehérvári házát a tatárok nem tudták elfoglalni. 1246: a 2. tatár betöréskor is vitézül küzdöttek, IV. Béla ezért több szabadalommal tüntette ki őket. Megkapták pl. a →szörényi bánságot, 1247: Kunországot. A ~ egy-egy határtorony őrzését vállalta (Pozsony, Moson, Sopron, Vasvár, Németújvár). 1250: ktort emeltek a Nyulak-szg-én. Lányát, Margitot látogatva Béla kir. gyakran megpihent náluk. - A 14. sz. végén kb. 38 házuk volt (Dunántúlon 18, a Dráván túli részeken 14). 1301: az Árpád-ház kihalása után Anjou Károlyt támogatták, 1312: segítségére voltak Csák Máté leverésében. 1313: a templomosok eltörlése után megkapták birtokaikat. 1330: Vrána lett a m. rtart. székhelye (→vránai perjelség). A ~ hűségesen szolgálta I. (Nagy) Lajos kir-t (1342-82), végighadakozták vele a nápolyi háborút. 1366: a m. rtart. lovagjai a nagymester hívására elindultak Ciprus védelmére, s 6 éven át harcoltak Ciprusért és Rodoszért. - A m. rtart. →Palisnyai János perjel idejében (1381-91) indult hanyatlásnak, aki uralomvágytól hajtva fő szerepet játszott Kotromanics →Erzsébet meggyilkoltatásában. Többször szervezett lázadást Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) ellen. Egy összecsapásban vesztette életét. - Az új vránai perjel, Bebek Imre szintén összeesküvést szőtt Zsigmond ellen, segítségével Nápolyi Lászlót 1403: meg is koronázták, Bebek hadvezér lett. Zsigmond azonban kiverte az országból Lászlót, s vele a Bebek vezette lovagokat, akik úgy tűnt, mo-i pályafutásuk végéhez érkeztek. A vránai perjel Nagymihályi Albert lett, Vránát a velenceiektől visszaszerezni nem tudta. Megerősítette mintegy 500 fős hadseregét, kiépítette Petrec, Csáktornya, Béla, Csurgó perjelségi erődítményeit. Az egész ország területén 20 lovagház állt, körülöttük falvak, birtokok sokasága. - Hunyadi János és a lovagok között ismét jó viszony alakult ki, ami folytatódott Mátyás kir. (ur. 1458-90) alatt: az utolsó kiváló perjel és hadvezér, Beriszló Bertalan Bécs ostrománál Mátyás mellett harcolt. 36 é. vezette a m. tart-t, 1512: halt meg. Utóda, Beriszló Péter veszprémi pp. 1520: a török elleni csatában esett el. Werbőczi István →Hármaskönyve az ország zászlósurai közé sorolja a mo-i rtart. élén álló vránai perjelt. - Tomori Pál érs. pályázott a vránai perjelségre, helyette azonban közvetlenül a mohácsi vész előtt méltatlan ember, Tahi János került a megüresedett perjeli székbe. A csatában Batthyány Ferenccel Tahi vezette a vránai lovagokat. A három részre szakadó országban Vrána hosszú időre török kézen maradt, Buda eleste után Székesfehérvár is ostromgyűrűbe került. A harcok után Dalmady Sebestyénnek néhány életben maradt lovaggal s a 4 évszázados kolostori levéltárral sikerült elmenekülnie. A győri ktor 1566: tűzvész martaléka lett. Dalmady Pozsonyban kezdte meg a rtagok újjászervezesét, de 1576: meghalt. Szerencsére még biztonságba tudta helyezni a rház irattárát, s ez később sem semmisült meg. A soproni lovagház 1636-ig maradt meg, ekkor átadták a jezsuitáknak. -

III. A ~ női ága nagyjából ugyanakkor létesült Jeruzsálemben a Szt Mária Magdolna ispotály mellett, mint a ~ első betegápoló közössége. Regulájukat 1153: III. Jenő p. (ur. 1145-53) hagyta jóvá. A Szentföld eleste után Eu-ban a ~ kórházaiban a női betegeket gondozták. Máltától Dániáig és sp. földtől Cseho-ig számos ktoruk volt. 1873: kikerültek a Máltai Lovagrend joghatósága alól (számuk csökkenése miatt), azóta egyházmegyei közösségekben élnek. Eredeti vörös színű ruhájukat feketére cserélték, rajta a fehér →máltai kereszt. - Külön csoportot alkot a Jeruzsálemi v. Máltai Apácák 7 sp. ktora 83 nővérrel (commendatores), valamint a Hugues Loubens de Verdalla nagymester által 1584: alapított ktor Máltán, 1990: a helyi érs. joghatósága alatt. P.M.-Bo.Gy.

A ~ rövid tört. Bp., 1925. - Reiszig Ede: A ~ Mo-on. 1-2. köt. Bp., 1925-28. - A Johannita Lovagrend m. ünnepei 1926-1932. Uo., 1932. - A M. Johannita Lovagrend konvent ünnepei ... években. Uo., 1934-43. - A Johannita Lovagrend m. lovagjainak névsora 1935-1944. Uo., 1935-44. - A Johannita-rend m. csop-jának alapszabályai. Uo., 1941. - Radvánszky Antal, br.: A Szt János Lovagrend tört. Mo-on. 1986. - Vajay Szabolcs: Ordinis sancti Johannis in Hungaria thesaurus ac corpus [A Johannita Rend lovagjai 1854-1987] H.n., 1987. - Puskely I:459.