Magyar Katolikus Lexikon > J > Júdea


Júdea: Palesztina zsidók lakta részének hellén és római neve. - Valójában melléknév: 'a zsidó' (föld). Először Kr. e. 350 k. Klearkhosz említette, majd Josephus Flavius, a Mak és az ÚSz él vele Jehudra emlékeztetve (a perzsa uralom alatt nevezték így a ter-et, hivatalosan). Végső fokon a →Júda névvel függ össze. ~ ter-e a Makkabeusok idején viszonylag kicsi volt: a Jordán, Szamaria, Idumea és a Holt-tenger határolta, de határain kívül is éltek még zsidók. Ezeket a Makkabeusok befogadták az eredeti ~ba, később a szórványokat megkísérelték erőszakkal zsidóvá tenni (Johannesz Hürkánosz, Arisztobulosz). Ennek következtében ~ jelentése is kibővült: v. az eredeti ~t jelölte, hozzávéve Aphairema, Ramathaim és Lidda szamariai kerületeket (így az ÚSz-ben, amikor ~ →Galilea és/v. →Szamaria mellett szerepel), v. a →Hasmoneusok ill. Heródes birod-át (az ÚSz-ben nem!), v. Szíria róm. tart-nak azt a részét, melyet Kr. u. 6-41: róm. helytartók kormányoztak (Lk 3,1). Az ApCsel 18, de főképpen Mt 19,1 etnikai értelemben alkalmazza. ApCsel 2,9: a jelentése nem egyértelmű. **

BL:901.