Magyar Katolikus Lexikon > J > János pohara


János pohara, Szent János pohara: a Szent János apostol ünnepén (XII. 28.) szentelt →bor, melyet ünnepélyesebb családi, közösségi alkalmakkor mint →áldomást fogyasztottak, →Szent János áldását kérve. Természetesen ~nak mondják a poharat, kelyhet, üveget is, melyben a szentelt bort tartották és kínálták. - ~hoz számos jámbor szokás kötődött. Hajdani borküldésre, barátságajánlásra következtethetünk a jánosköszöntés, jánosolás szokásából. Legtovább a koldusok és gyermekek világában maradt fenn, akik e szavakkal kopogtattak be a házakba: „elküldtek a Szt János-pohárral”. ~val megszentelték a hordókat, a szőlőket, s fölhintették az egész házat, hajlékot. Gyógyító erejében is hittek, így a jánosolók erőt és egészséget véltek meríteni a ~ból. - Áttételesen ~ a →kehely (János ap. attrib-a). Kiürítése a szenvedés elfogadását jelenti a János, valamint anyja és testvére felé elhangzott szavak alapján: „Ki tudjátok inni a kelyhet, melyet majd én kiiszom?” (Mt 20,22). De a ~ jelképe a megszentelt szerelemnek is, az Úr Jézus és János ap. közötti szeretet alapján. A pap a kk. lit-ban e szavakkal nyújtotta a kelyhet a közös életre induló mátkapárnak: Bibe amorem Sancti Johannis! ('Igyátok Szt János szerelmét!'). Idővel a lit-ból e mozzanat kiveszett, annál tovább megmaradt a lakodalmas szokások között. A lakodalmat ált. ~ nyitotta meg, ill. ez volt a búcsúpohár. A manapság szokásos első, ünnepélyes koccintás is (eredeti tartalmát és jellegét elvesztve) vsz. a ~ra megy vissza. - A prot. népnyelvbe a ~ jánosáldás névvel ment át, főként búcsúzáskor itták. **

Bálint I:95. - Székely 1995:150.