Magyar Katolikus Lexikon > I > istenkeresés


istenkeresés: 1. a →végtelenre rendelt →értelem cselekedete. Az ~ tárgya az →istenismeret. Alapformája az élet és a lét végső kérdéseinek megfogalmazása. Az emberi törekvés és cselekedet mindig föltételezi a kérdések válaszát, az élet és a lét értelmét. Az élet értelmének keresése nem más, mint ~, föltéve, hogy az ember nem áll meg az utolsó kérdésig, s egy közbeeső választ nem tesz abszolúttá. Értelmesen élni azt jelenti: föltételezni az élet értelmét. Az ~ valójában az →igazság keresése, hiszen az értelem tárgya az igazság, mely az egész →gondolkodást meghatározza és elvezeti az ~hez. - A Szentírásban az ~ elsősorban a →bölcsességi könyvek, s főként a zsolt-ok főtémája. Az ember boldogságának alapja, hogy teljes szívéből keresse Istent (Zsolt 1,2; 39,17; 105,3-5), az Ő parancsait és igazságát (33,5.11;118; 105,45). Isten népének ismertetőjegye, hogy „Istent keresi, Jákob Istenének orcáját keresi” (23,6; 26,8). Az eltévedt ember Istentől várja, hogy megkeresse őt (vö. 118,176; 142,5). Isten sohasem hagyja el az Őt keresőket (9,11), fenyítése arra szolgál, hogy az ember ismét keresni kezdje Őt (77,34-35). A 41. zsolt. teljes egészében az ~ éneke. Az ember és Isten közötti →jegyesi szeretetet tükrözi az Én-ben a menyasszony és a vőlegény egymás-keresése (vö. 3,1-4; 5,2.6-8). A →nyolc boldogság igazság-szomjazói is Istent keresik, és Isten el is tölti őket istenismerettel (vö. Mt 5,6). - Az ~ minden ember életét meghatározza, függetlenül attól, hogy ezt az ember tagadja (→ateizmus), v. hálásan elismeri. Amikor az ember nem őszinte önmagához, pótistenségeket (pénz, hatalom, másik ember) alkot önmaga számára, és ezekben éli meg vágyainak végtelenségét: soha nem elég a pénze, a hatalma, a másik ember birtoklásának szintje, mert az Isten képmására teremtett ember vágyait csak Isten képes beteljesíteni. „Isten magának teremtette az embert, és nyugtalan a szíve, amíg meg nem nyugszik Istenben” (Szt Ágoston: Vallomások). - Az ~ nem egy addig ismeretlen lény keresése, kinek létezéséről az ember másoktól hallott, de még sohasem találkozott vele. Aki Istent keresi, azt keresi, aki már megkereste és megtalálta őt, sőt soha el sem hagyta. Az ~nek tehát két szintje van: az egyik a →megtérést megelőző állapot, a másik az Isten kegyelmi és titokzatos jelenlétében való élet, mely mindig többet és többet akar Istenből megismerni és befogadni. Ez az ~ a minél tökéletesebb egyesülés keresése. Erre vonatkozik az úsz-i ígéret: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Mt 7,7) Ennek az állapotnak sajátos változata a különféle kísértésekben, →Istentől elhagyatottságban való ~. Ilyenkor Isten megvonja a lélektől jelenlétének tapasztalását, hogy erősítse és tisztítsa szeretetét. -

2. vallásfilozófiai irányzat Oroszországban a 20. sz. elején: bogoiszkatyelsztvo. Fő forrása V. Sz. Szolovjov univerzalista fölfogása a „minden-egyben-valóságról” (or. vszejegyinsztvo). Fő képviselői: N. A. Bergyajev (1874-1948), Sz. N. Bulgakov (1891-1940), D. Sz. Merezskovszkij (1866-1941), V. V. Rozanov (1856-1919), N. M. Minszkij (1855-1937) és mások. Az istenkeresők az igen különböző nézeteket valló résztvevőket egyesítő „Pétervári Vallásfilozófiai Összejövetelek”-en (1902-03) és folyóirataikban (Novij Puty [Új Út], 1903-04; Voproszi zsiznyi [Az élet kérdései], 1905; Veszi [Mérleg], 1904-09) fejtették ki nézeteiket. Bírálták a pravoszláv egyh. életidegenségét és a „történelmi kereszténységet”, →Isten országának eljövetelét az „istenember” megvalósulásától, az „igazi Krisztustól”, a „megújított kereszténységtől”, új vallási tudattól várták, amely a hiv. egyh-nál rugalmasabban igazodik a műveltséghez, a tud. eredményeihez, az emberi alkotásokhoz és a mindennapi élet megváltozott viszonyaihoz. Pesszimisztikus-tragikus világfölfogásukkal és „személyiség-központúságukkal” az ~ egyes képviselői (elsősorban Bergyajev) közvetlenül kapcsolódnak a vallásos egzisztencializmus fil-jához, és így számottevő szerephez jutnak a modern fil. tört-ében. Egyes nézeteik hozzájárultak az orosz ort. egyh. 20. sz. átalakulásához. - 3. A néphagyományban: →Jézus keresése. **-K.L.

Schütz 1993:166.