infula (lat.): 1. az ókori rómaiaknál széles, fehér, néha bíborszínű gyapjú szalag, ill. kendő, melyet a papok és a Vesta-szüzek templomi szolg-ban Istennek szenteltségük jeleként viseltek. Néha áldozati állatokra és tárgyakra is rátették. - 2. az Egyh-ban a főpapok lit. fejfedője: →mitra. Színe csak →fehér v. →arany lehet. **
Pecz 1985. I/2:978. - Braun II:212.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.