Magyar Katolikus Lexikon > I > indulgentia


indulgentia (lat. 'elengedés'): 1. az ókori rómaiaknál megkegyelmezés, a büntetés elengedése. A közt. idején az ~nak nem volt helye sem a bírói ítélet előtt, sem utána. Legfeljebb halasztást okozhatott a tribunusi intercessio (közbenjárás) v. az elítélt elmenekülése (→menedékjog), mert a bűntett nem évült el. Száműzöttet azonban büntetése megkezdése után a nép visszahívhatott. Egyes bűntetteknél még vádemelés előtt a szenátus v. a nép a közjóra tekintettel kimondhatta az →amnesztiát. A császárkorban gyakran előfordult a permegszüntetés v. az ~, főként ünnepi alkalmakkor, pl. cs. trónralépésekor v. születésnapján. - 2. az Egyházban →búcsú.

Pecz I/2:977.