Magyar Katolikus Lexikon > I > indiánok


indiánok, indusok, vörösbőrűek: az amerikai földrész bennszülött lakói. - Elnevezésük a sp. hódítóktól ered, akik Amerika fölfedezésekor azt hitték, a keresett Indiát találták meg. Maguk az ~ csak az egyes törzseiket nevezték meg, azok összességére gyűjtőnevet nem használnak. A vörösbőrűek elnevezés a francia nyelvből származtatott ('Peaux-rouges') ragadványnév: az ~ testüket gyakran festették, amit az európai bevándorlók bőrük természetes színének véltek. - Az ~ vsz. mongol eredetűek, Ázsiából vándoroltak több hullámban, talán a Bering-szoroson át Alaszkába, s terjedtek el É-, Közép- és D-Amerikában egészen a Tűzföldig. Kisebb különbségek ellenére egységes típust képviselnek, sokrétű, főbb elemeiben még Ázsiából származó kultúrával. - A néprajz az ~at az →ősnépek között tartja számon. Vannak köztük gyűjtögetők (tűzföldiek), halászok (Amazonas-vidékiek), földművelők (pueblók), vadászok (kanadaiak) és magaskultúrájú népek (Mexikó, Peru). Számuk 1492: kb. 22 millió (GH szerint 45 mill.), 1960 k. kb. 30 mill. volt (GH szerint az 1950-es években 15 mill.), ebből kb. 25 mill. (a népesség 12%-a) Latin-Amerikában élt. Vegyesházasságból születettek a meszticek (~ és európaiak) és a zambók (~ és négerek). -

I. Jelentősebb törzseik. a) É- és Közép-Amerikában: 1. kanadai vadászok: atapaszkák, krik, ottavák (1763-64: háborúban az angolok elleni döntő csatában, fr. szövetségesüktől cserbenhagyva véreztek el), montagnaisok, nenenotok. - 2. K-i és DK-i törzsek: pauhatanok (Virginia, 1607 u. az angolok áldozatai lettek), pemakidok, vampanoagok (Massachusetts, 1620-75: a bevándorlók 57 települést alapítottak az általuk New Englandnak elnevezett földön, 1675: több hónapi háborúban kiirtották az ott őslakó vampanoagokat és a velük szövetséges narraszengetteket), irokézek (a legnépesebb és legfejlettebb a K-i törzsek között; Kanadába, Ny-ra vándoroltak, v. →rezervátumokba kényszerítették őket), algonkinek, mohikánok, moszkók (m-ok velük találkoztak!), raritánok (1641 u. a hollandok irtották ki őket) - 3. prérin élő törzsek: sziúk, mandanok, dhegihák, csiwerek, keddok, kaiowek, sosónok, sahaptinok, sonik (1812: háborúban szövetségeseikkel együtt véreztek el, a szankok és rókák a Mississippin túlra menekültek) - 4. ÉNy-amerikaiak: tlinkitek, csimsiauk, haidák, zelik, nutkák, kwakiutlok, csimuk, kutenek. - 5. Oregon és Kalifornia: maiduk, wintuk, miwok, jokutszok, karák, pomok, jurok, klamatok, modok, szalinák, csumasenek. 1829-37: Andrew Jackson elnöksége idején (aki az ~tól az Éles Kés nevet kapta) az USA katonái sok ezer csirokit, csikaszót , csoktót, kriket és szeminolét mészároltak le, hogy megszerezzék azokat a földjeiket is, amiket szerződésekkel (ígérgetésekkel, fondorlatokkal) nem sikerült megszerezniük. 1834. VI. 30: az ún. indián törvény a Mississippitől Ny-ra jelölte ki az őslakók ter-ét (Missouri és Lousiana állam, s Arkansas territorium kivételével). Mielőtt e törv. életbe lépett, a telepesek új hulláma indult Ny-ra, tönkretéve az őshonos élővilágot s a bölények csaknem teljes kiirtásával az ~ életterét. Az arany megtalálása (1838: az Appalache-hg-ben, 1848: Kaliforniában) a telepesek előtti névleges gátakat is elsöpörte. 1865-85: az apacs, 1865-90: a sziú-csejenn, stb. hadjárat után a megritkított, jogaiban korlátozott őslakosságot az USA rezervátumokba kényszerítette. - 6. pueblo-~: hopik, cunik, kereszek, tanok. - 7. Szonorában (Mexikó): jumák, pimák, corák, huicsolok, tarahumarák. - 8. kultúrnépek: →aztékok, →maják, csibcsák. - 9. más közép-amerikai törzsek: csicsimek, otomí, taraszk, totonák, zapotékok, mixtékek, huaxtékok, horotékok, talamankák, a szigetlakók: taínók és aravakok (fölfedezőik már az első évtizedekben, a 15-16. sz: kiirtották őket), stb. - b) D-Amerikában: 1. a trópusi őserdőkben és K-Brazíliában: tupík, aruák, karaibák, geszek, trumaík, tukanok, panok, takanák. - 2. chaco-~: guaikuruk, szamukok, csiriguanók, moszkók, matakok, lulek. - 3. déli lovas törzsek: csarrúák, kerandík, puel-csek, tehuel-csek, araukánok, patagóniaiak. - 4. tűzföldiek. - 5. kultúrnépek: csibcsák, aimarák, →inkák, kecsuák. - c) nyelvek szerint: csibcsa Costa Ricától Kolumbiáig, kecsua Peruban, tukano az Amazonas forrásvidékén, karaib ÉK-en, tupi-guarani a K-i partvidéken, gesz-tapuja K-Brazíliában; s számos további elszigetelt nyelv. -

II. Vallásuk. Darwin 1832/33: és 1834: (mindössze 2 hónapot) volt a yamanáknál (jaganoknál), és találkozott a selk'namokkal és alakalufokkal is. Azt állította, hogy a tűzföldi ~ vallás nélküli emberevők (kannibálok). A tud. világ kritika nélkül fogadta beszámolóit. Amikor azonban ismertté vált, hogy a yamanák törzsét a teljes kihalás fenyegeti (1880-1920: a civilizálódás következtében 2500 főről 90-re zsugorodott), a Santiago de Chilében tanító M. Gusinde fölkereste őket, hogy tanulmányozza életüket és vallásukat. A sok mítosz és történet nyomán, amit a yamanák elmondtak neki, a yamanák egy Istenben hisznek. Egy yamana asszony szerint: „Vatauinéva, 'az Öreg, az Örökkévaló, a Változatlan' mindig volt, ő az Úr, a Parancsoló, neki köszönhető minden, elsősorban a táplálék; olyan, mint a ker-ek Istene”. A természetben minden vatauinévasirh, 'Vatauinéva adománya', aki mindenható, élet és halál ura, minden jó és gonosz szellem fölött áll, akikben csak hisznek a yamanák. Vatauinéva szellemi lény, ezért nem látható, de a rejtekben is lát, és megbünteti, elsősorban korai halállal, a gonosztevőket. A yamanák minden élethelyzetben hozzá fordulnak. Csak az beszél róla, akinek minden gyermeke életben marad, mert a gyermek halálát a yamanák büntetésként fogadták, s szégyenből nem beszélnek arról, aki megbüntette őket. Az áldozat (a zsengeáldozat kivételével) a yamanáknál ismeretlen, mert úgy tudják, hogy minden Vatauinéva birtokában van, tehát semmivel meg nem ajándékozható. Gusinde és Koppers közel 60 imaszöveget, siralmakat, könyörgéseket és hálaadó imákat gyűjtött össze.

III. Missziók. Közép- és D-Amerika kultúrnépeit a sp. hódítók (konkvisztádorok) 40 év alatt leigázták. A nomád ~at részben visszaszorították az őserdőkbe, részben hódoltatták őket, később keveredtek is velük. A hódítók kielégíthetetlen mohósága és kegyetlensége s az Eu-ból behurcolt betegségek (pl. influenza) megtizedelték a jövevényekkel kapcsolatba került őslakosságot. A missziók ált. a hódítók túlkapásainak enyhítésére törekedtek, igyekeztek megvédeni az ~ földjét, szabadságát, biztonságát és jólétét. A földrész bekapcsolása a Ny-i civilizációba elsősorban a missziók műve volt. - A) Spanyol misszió. 1. É- és Közép-Amerika misszionálását nagyrészt a ferences és a jezsuita r. végezte. a) ferencesek 1493: érkeztek Santo Domingóba. 1500-ig az ~ közül kb. 3 ezren tértek meg. 1505: Hispaniola szigetén megalakult a Szt Keresztről nev. rtart., innen misszionálták a karibi szgk-et, főként Kubát és Puerto Ricót. 1511 k. hozták létre első konventjüket Antiguán. Mexikó evangelizálását 1522: kezdték Cuidad de Mexico (Mexikóváros) és Puebla de los Angeles környékén. A 16. sz. végén 200 konvent kb. 1000 indián települést felügyelt. 1737: kb. 100.000 indián tért meg. A Mexikói-öböl partvidékének misszionálása az 1540-es évektől kezdődött, sok vt-ja lett. Florida ferences evangelizálása a domonkosok és jezsuiták sikertelen kísérlete után 1573: kezdődött. 1634: 35 misszion. látott el 44 városban 30.000 indiánt. - Az ang. hódítás 1704-63: eltüntette a virágzó missziókat. Új-Mexikó, Arizona, Colorado és Kalifornia térítése 1598: kezdődött, 1630-ig 80.000 indián keresztelkedett meg. 1700: 126 ferences dolgozott a ter-en. 1750: 21 faluban 17.500 keresztény élt. 1787: 28 szerz. látott el 48 missziót. Texas evangelizálását a Querétaro koll. 1714: kezdte. 1767: a jezsuiták föloszlatásakor a ferencesek és a koll-ok vették át misszióikat. 1786: 116 ferences missz. közp-ban 500 misszion. 250.000 indiánt vezetett. Louisiana az 1750 u. rövid időre sp. fennhatóság alá került, de a sp-ok alig folytatták fr. elődeik missziós tevékenységét. Guatemalában 1540: indult a misszió. 1661: 24 házban 172 szerz. élt, akik 50.000 neofitát gondoztak. Nicaraguában 1523: és Costa Ricában 1542: kezdődött a térítés. 1635: 17 ház, 1787: 5 missz. gondozott 3000 ker. indiánt. 1565: kusztódia létesült Panamában. - b) Jezsuiták. 1572-től a nagyobb városokban isk-kat hoztak létre a sp-oknak és kreoloknak, ill. el. osztályokat a megtért bennszülöttek gyermekeinek. 1767-ig Mexikóvárostól ÉNy-ra a mai Mexikó ter-ének kb. 2/5-én dolgoztak. A Csendes-óceán partján fokozatosan húzódtak É felé missz-ikkal és isk-ikkal, 12 közp-juk alakult (1589: San Luis de la Paz, 1591: Sinaloa, 1592: Acaxees és Xiximíes, 1596: Tepehuanes, 1598-1652: Parras, Coahuila, 1607: Tarahumara, Baja, 1614: Yaquis, Mayos, Tepahues és Conicaris, 1614: Sonora, 1621: Chínipas, 1673: Tarahumara Alta, 1697: Baja California, 1716: Nayarit). Föloszlatásuk, 1773 u. csak 1900: tértek vissza Mexikóba, Tarahumarát vették át. - 2. D-Amerika. Számos rend mellett itt is a ferencesek és a jezsuiták voltak a legfőbb térítők. A misszion-ok legtöbbször együtt érkeztek ugyan a konkvisztádorokkal és a gyarmatosítókkal, de missziós tevékenységről a szó szoros értelmében csak a 17. sz-tól lehet beszélni, amikor a hódítók helyzete már megszilárdult. - a) mercedáriusok. A gyarmati időszakban Peruban, Gran Colombiában és La Platában tevékenykedtek. - b) domonkosok. Eleinte konventekben éltek, majd, mivel nem volt elég egyhm-s pap, megtanulták az ~ nyelvét, és 1624: megalapították első missziójukat a canelo ~ között. A 20. sz: ezenkívül ap. vikariátust vezetnek Peruban és missz-kat Kolumbiában. - c) ferencesek. Közép-Amerikából 1514-22: sikeres missz-t folytattak a cumanái partvidéken, 1575 u. egész Venezuelában. Panamán és Nicaraguán át elérték Ecuadort és Perut, ahol 1532: kusztódiát állítottak föl. 1553 k. Limában megalakult a 12 Apostolról nev. rtart., melyhez D-Amerika össz. ferencese tartozott mindaddig, míg 1565: Kolumbiában, Ecuadorban és Chilében újabb rtart-okat nem szerveztek. Később a perui felvidéken és a Rio de la Platán alapítottak újabb tart-okat. - d) jezsuiták 1568: Perunál érkeztek D-Amerikába. A Borgia (Szt) Ferenc által küldött 7 misszion. Limában élt. 1569: átvették 2 doctrina (El Cercado, Huarochirí) irányítását. 1570: megalapították a cuzcói koll-ot. Földerítették a Titicaca-tó környékét, Juliban, Potosíban és Santa Cruz de la Sierrában (1586) doctrinákat, Arequipában koll-ot alapítottak, 1585: az argentínai Tucumánban kezdtek dolgozni. Gyorsan terjeszkedtek egész D-Amerikában: Peruban (Huánuco, Libertad, Ayacucho), Bolíviában (16 redukció a moxoszok között kb. 25.000, 11 redukció a chiquitók között kb. 20.000, a chiriguanók között kb. 20.000 ker-nyel). 1574: limai jezsuiták Ecuador perui határvidékén és az Amazonas őserdeiben 32 faluban közel 20.000 indiánt térítettek meg. 1593-tól Chilében evangelizáltak: Araucaniában 91, Chiloéban 77 missz. állomást létesítettek több mint 10.000 indiánnak. Kolumbiában 1599-től térítettek a bogotái és quitói jezsuiták, Argentínába 1650 k. Chiléből (17 redukció kb. 3.000 indiánnal), Venezuelába 1614: Kolumbiából és Fr. Guyanából érkeztek (6 redukció az Orinoco felső folyása és a Río Negro mentén). Paraguayban és Uruguayban külön ter-en működtek a redukciók. A jezsuita missziók Kolumbia csendes-óceáni partvidékétől Ecuadoron, Bolívián, Paraguayon, Uruguayon, D felé Patagónián át Guyanáig, ill. Chile D-i részéig összefüggő láncot alkottak. Munkájuknak III. Károly sp. kir.(ur. 1759-88) 1767. II. 27-i rendelete vetett véget, mellyel kiutasította őket a sp. fennhatóság alatt álló ter-ekről. - e) ágostonosok. 1533: Mexikóba (Mexikóváros), 1551: Peruba (Lima), 1569: Bolíviába (Cochabamba), 1575: Kolumbiába (Bogotá), 1595: Chilébe (Santiago, Peruból), a 17. sz. közepén Argentínába jutottak el. A 19. sz. más r-ekhez hasonlóan e missz-k számára is a hanyatlás időszaka volt. Latin-Amerika egyes országaiból eltűntek, s csak a 20. sz: éledtek újjá (Mexikó, Chile és Ecuador kivételével) a sp. ágostonosok visszatérése után. 1963: Latin-Amerikában 765 ágostonos (379 bennszülött, 344 sp., a többi egyéb származású) dolgozott. - f) szaléziek. 1875: Argentínában, 1886: Chilében, 1890: Kolumbiában, 1892: Mexikóban kezdtek téríteni. 1964: Brazíliában, Venezuelában, Ecuadorban, Paraguayban és Mexikóban dolgoztak. - A sp. missziós rendszer. II. Fülöp sp. kir. (ur. 1556-98) rendelete 1573: kimondta, hogy az →encomienda rendszer nem terjedhet túl addigi határain, és (bár nem használta e szót) missziók alapítását írta elő, melyek elsősorban eszközeikben hoztak újat. A missz-ban az ~ kényszerű elszigeteltségben éltek papok és zsoldosok felügyelete alatt. A missz. a vallási, civilizációs és pol. ismeretek isk-ja volt, azzal a céllal, hogy a nomád ~ hasonuljanak a városlakó sp-okhoz. Ennek előfeltételeként telepeket hoztak létre a missz. közp-ok közelében. Az ~ esetenként önként föladták szabadságukat, hogy védelmet kapjanak erősebb ellenségüktől, máskor a misszion-ok v. már megtért ~ kedvességgel v. ajándékokkal vették rá őket erre. Tudunk néhány olyan misszion-ról is, aki erőszakot alkalmazott. Ha egy indián bekerült a missz-ba, minden eszközzel, akár erőszakkal is, igyekeztek ott tartani. A missz. gyakran hatalmas, ipari jellegű isk. volt (Kaliforniában 2.000, a paraguayi redukciókban akár 7.000 tanulóval). - B) Portugál misszió. Az első misszion-okat a ferencesek küldték Brazíliába, 1500: ők tűzték ki az első keresztet egy hegytetőn. Az ~ módszeres térítését 1549: a jezsuiták kezdték meg a portugál főkormányzó támogatásával, majd fokozatosan bekapcsolódott a többi rend is (1580: a kárm-k, 1585: a ferencesek, 1607: a kapuc-ok, 1640: a mercedáriusok), és a 17-18. sz-tól egyre nagyobb ter-et vontak hatáskörükbe. Legnagyobb hatással a ferencesek tevékenykedtek. →Pombal működése idején (1750-77) kezdődött a szerzr-ek üldözése, s vele e ter-ek kulturális hanyatlása. Brazília függetlenségének megszerzése (1822. IX. 7.) után 1834: valamennyi r-et elűzték Brazíliából. A papságnak és a szerz-ségnek a polgárháborúban (1835-48), ill. az Argentína (1852) és Paraguay (1865-70) elleni háborúkban szerzett népszerűsége, majd Brazíliának a Sztszékkel kötött missziós egyezménye következtében a 19. sz. végétől napjainkig ismét egyre növekvő hatású missz. munka indult Brazíliában. 1958: 82 ffi rend és kongr., 8 laikus kongr. és 2 világi int., 216 női r. és kongr. volt. 1980: a lakosság kb. 90% r.k., a kb. 200.000 bennszülött indiánnak több mint a fele találkozott a kerséggel. - C) Francia misszió. Néhány sikertelen gyarmatosítási próbálkozás után Fro. 1608: Quebecet tette gyarmatává, 1615: ott jelentek meg az első ferences misszion-ok is a montagnais, huron, wyandot és micmac ~ evangelizálására, kevés sikerrel. 1625: jezsuiták érkeztek (köztük a vt-vá lett Brébeuf Szt János). Helyzetüket nehezítették az Anglia és Fro. közti folytonos viták és háborús állapot. 1629-32: Fro. elvesztette Quebecet. 1635: missz. koll-ot alapítottak, mely az Atlanti-óceán partjától Illinois-ig és a Mississippiig dolgozott. A huronok között elért sikereik az irokézeket véres megtorlásra indították (→kanadai vértanúk). Quebecen kívül Maine-ben, Acadiában, New Brunswickban, New Yorkban, a Nagy Tavak környékén, Illinois-ban, Mississippiben több száz fr. jezsuita, szulpiciánus, kárm., kapuc. szerz. és világi pap misszionált, kevés eredménnyel. A sok vt. ellenére viszonylag kevesen tértek meg tartósan. A fro-i és gyarmati hatóságok kevés segítséget nyújtottak, a missz-kat sem kerülte el a →janzenizmus és a →gallikanizmus, a fehérek és a megtérített bennszülöttek erkölcsi élete sok kívánnivalót hagyott maga után. - D) Angol misszió. Anglia maga is missz. ter. volt, amikor az első kat. telepesek megérkeztek Amerikába. Az ~ prot. misszionálása É-Amerikában már a 17. sz: megkezdődött, de csak a 18. sz: vált jelentőssé. A misszionálás és a civilizálás itt is hosszú ideig összekapcsolódott. Az ang. gyarmatokon csak Marylandben és Pennsylvaniában volt lehetőség korlátozott kat. missziós tevékenységre. Sikerét az angliai rendezetlen egyh. viszonyok is hátráltatták. A gyarmatokon az anglikán egyh. mindenütt másodrangúnak tekintette a kat-okat, gyakran meghurcolták őket, ha nem adták fel hitüket. Az ~ oktatásában egyes helyeken kat. telepescsaládok is részt vettek. 1667-74: átlag 40 személy katolizált évente. A 17/18. sz. fordulóján a missz. a kat-ok helyzetének romlása ellenére is folytatódott. Tehetős angliaiak és telepesek földdel és más módon támogatták a misszion-okat. Miután az angolok 1763: legyőzték a fr-kat Kanadában, az amerikai egyh-ban meglehetős jogi zűrzavar uralkodott. 1789: nevezték ki az USA első pp-ét, John Carrollt. Ettől kezdve Marylandben, Pennsylvaniában és New Yorkban erősödött a kat. hitélet, a kat-ok száma rövidesen meghaladta a 25.000-et. Baltimore-ban és másutt kpnákat építettek, Philadelphiában és Georgetownban tanügyi alapítványokat hoztak létre. Egyre több prot. tért meg, köztük hivatali ideje alatt Thomas Sim Lee, Maryland kormányzója is. A 20. sz. elején az USA-ban és Kanada nagyobb részén az ~ ter-ei beolvadtak az egyh. hierarchiába, és kizárólag ~kal foglalkozó lelkipásztorkodást csak külön ezzel megbízott papok és szerz-ek folytattak az egyhm-ken belül, részben missziós pléb-kon. - Latin-Amerikában a 20. sz. 2. felében az indián misszióval főként az 1955: létrehozott Latin-Amerikai Ppi Konf. foglalkozik. Mexikóban, Közép- és D-Amerikában vannak még a Propaganda Fide Kongr. alá tartozó missz. ter-ek. - E) Magyar jezsuiták is közreműködtek a misszionálásban: →Brentano Károly Peruban és Ecuadorban, →Éder Xavér Ferenc és →Zakariás János Peruban, →Fáy Dávid, →Kayling József és →Szluha János Brazíliában, →Limp Ferenc és →Orosz László Argentínában és Paraguayban.

IV. Nyelvük: Amerika fölfedezésekor az őslakók kb. 900 nyelvet beszélhettek, melyek számos, egymástól független nyelvcsaládhoz tartoznak (a szakirod-ban az amerindián v. „amerikai nyelv” elnevezést használják). Számos, főként É-amerikai nyelv a 17. sz. óta a törzsek megritkításával együtt kihalt, írásos emlék nem maradt róluk; néhányról misszionárius följegyzések, jobb esetben szójegyzékek maradtak meg, esetleg bibliaford. töredékek indián nyelven. Legelőrehaladottabb az É-amerikai nyelvek kutatása. Ebbe tartozik 1. az algonkin-wakas nagy-család, mely 7 nyelvcsaládot (algonkin, beotuk, ritwan, csimakum, wakas, kutenai, szalis) foglal magába, s 51 különböző nyelvet képvisel (1999: pl. a fox beszélői Iowában, a delawaré Oklahomában). 2. az eszkimo-aleut nyelvcsalád (az eszkimó is, az aleut is 2-2 nyelvet foglal magába) Alaszka, ÉK-Szibéria és Grönland lakói között ismert. 3. a hoka-sziu nagy-család 9 családot foglal magába Kaliforniától Kolumbiáig, Dakotától Texasig 73 nyelvet egyesít, alkotó nyelvcsaládjai: hoka, juki, keresz, tunika, kaddó, irokéz, jucsi, muszkogé. 4. a na-dene nagy-család 4 nyelvcsaládot egyesít, az athapaszkán a jelentősebb 30 nyelvvel. 5. a penutia nagy-család Kaliforniában, Oregonban és Brit-Kolumbiában ismert, a kaliforniai penutia 14, a csinu 2, a kalapuja 3, a takelma 1 nyelvet jelent. 6. Az uto-azték-tano nagy-család D-Kaliforniától Közép-Mexikóig terjedt. Az É-i törzsek gyűjtögetők, a nahuák az Újvilág legmagasabb fokú civilizációjának létrehozói voltak. Nyelvük, a klasszikus azték kihalt ugyan, de a 16-17. sz: irod-at teremtettek a sp-ok által létrehozott abc-vel. - Mexikó és Közép-Amerika indián nyelveit 13 nyelvcsaládra osztották, legjelentősebb a maja-szoké és a maja. - D-Amerika és az Antillák nyelvei: az arawak és a karib nyelvcsaládhoz tartoznak. 108 önálló D-amerikai nyelvcsalád ismert (legjelentősebb az arawak és a csibcsa), ezek földolgozottsága elmarad az É-amerikaiaké mögött. A karib család kb. 80 nyelvet foglal magába. A fölfedezéskor az inkák nyelve a kicsua (v. kecsua) volt, a sp. hittérítők ezt használták az evang. terjesztésére (nyelvjárása 5 csoportba sorolható, közülük egyik az inka). 16 nyelvet foglal magába a tukano, 40-et a zse nyelvcsalád. **

Hunfalvy Pál: A dakota nyelv. Pest, 1856. (Klny. Akad. Értes.) - Cholnoky IV. - GH VI:481. - LThK V:647. - NCE IX:944. - Garcilaso de la Vega az inka: Inkák és konkisztádorok. Három krónika. Bp., 1964. - Jean de Léry utazása Brazília földjére 1557. Ford. és vál. Klumák István. Uo., 1964. (Útikalandok 45.) - Antal-Csongor-Fodor 1970:289. - Disselhoff, Hans Dietrich: Varázskövek az inkák földjén. Régészeti kutatóutak Peruban. Uo., 1972. - Brown, Dee: A Vadnyugat tört. indián szemmel. Uo., 1973. - Így látták az indián és spanyol krónikák. Szerk. Behnye János. Uo., 1977. [mindegyik mutatók nélkül!]

Amerika indián népessége

Ország

év*

összlak.

indián

év**

összlak.

indián

Argentína

1991

35.000

1995

32.609.000

2%

Belize

1991

190.000

11%

1995

189.000

24%

Bolívia

1982

6.500.000

42%

1995

7.832.000

60%

Brazília

1994

300.000

1995

159.224.000

2%

Chile

1983

13.400.000

6,8%

1995

13.813.000

7%

Costa Rica

1984

2.400.000

1%

1995

3.064.000

2%

Dominikai Közösség

1991

71.000

1,5%

1995

81.000

1%

Ecuador

1994

9.600.000

40%

1995

10.741.000

40%

Guatemala

1994

6.000.000

66%

1995

10.030.000

45%

Guyana

1980

760.000

5,3%

1995

1.024.000

5%

Honduras

1987

4.200.000

6,7%

1995

5.105.000

10%

Kanada

1986

346.000

1995

27.409.000

1%

Kolumbia

1995

33.951.000

6%

Mexikó

1990

81.000.000

14%

1995

89.538.000

29%

Nicaragua

1971

1.800.000

4%

1995

4.130.000

4%

Panama

1990

2.300.000

8,3%

1995

2.515.000

10%

Paraguay

1992

4.100.000

3%

1995

4.157.000

5%

Peru

1981

22.600.000

47%

1995

22.454.000

46%

Salvador

1989

5.000.000

10%

1995

5.207.00

15%

Suriname

1990

355.000

1,8%

1995

404.000

3,1%

USA

1995

257.900.000

0,2%

Venezuela

1990

18.000.000

2%

1995

20.249.000

3%

*: Fisher Lexikon 1997.

**: Papp-Váry1995 adatai