Magyar Katolikus Lexikon > I > Isten hegye


Isten hegye: képletes kifejezés, mely →Isten jelenlétére, ajándékaira utal. - A →hegy minden kultúrkörben kötődött az istenek világához (→Olümposz, →magaslati kultusz). Így az asszír és a babilóniai mitológiában is az istenség ill. az istenek lakóhelyeként szerepelt. Föníciában a →Szefon-hegyet Baal lakóhelyének tartották. - Az ÓSz-ben szerepel Jahve hegye a Sinai-pusztában (Kiv 3,1; 4,27; 18,5; 24,13; 1Kir 19,8; Szám 10,33; Zsolt 24,3); ezt az ósz-i hagyomány olykor a →Hórebbel azonosította és Jahve megnyilatkozása színhelyének tekintette. A Sinai-puszta nomádjai szt helynek tekintették, ahol rendszeresen összejöttek istentiszt-et tartani. A →Sion hegye is ~ (Zsolt 24,3), de nem emberek tekintették annak, hanem Jahve választotta ki (Iz 11,9). - Átvitt értelemben ~ az, amit Isten elhalmoz ajándékaival. A Zsolt 68,16 Básán hegyét mondja ~nek; lehetséges, vsz. rendkívüli termékenysége miatt (vö. Ter 49,26; MTörv 33,15: örök hegyek). További megnevezések: „a legmagasabb hegyek” (Zsolt 36,7), „Észak csúcsa” (48,3), a „két érchegy” (Zak 6,1); „Kelet hegyei” (Szám 23,7), „Észak hegyei” (Jud 16,5) ~re utalhatnak. **

BL:716.