Magyar Katolikus Lexikon > I > Isten angyala


Isten angyala, az Úr angyala (héb. malak, 'küldött'): Isten küldötte, aki Isten szavát, akaratát közvetíti. - 1. Az ÓSz-ben az erő (Szám 22-24; Zak 12,8), a jóság (1Sám 29,9) és a bölcsesség (2Sám 14,20) hordozója. Mindössze egyszer sújt le Izr-re (2Sám 24,16; 1Krón 21,16), de akkor a bűnt torolja meg (vö. Kiv 32,34). Legtöbbször az ÓSz protokanonikus kv-eiben találkozunk vele, de pl. a Zsolt-ben csak ritkán szerepel (34,8; 35,4-6); a próf-k - Zak-t nem tekintve - szinte nem is említik, annál inkább a deuterokanonikus iratok (Tób 5,4; Eszt 5,2a; Sir 48,21; Bár 6,6 stb.). A Ter 16,10: ~ úgy beszél Hágárhoz, mintha maga Jahve volna; s ez más helyeken is megfigyelhető (22,10-18; 31,11-13; Kiv 3,1 stb.). Oz is ezt a felfogást képviseli, amikor Jákobról ír: „Küzdött az angyallal, és diadalmaskodott” (12,5; . Iz 63,9). A jóval későbbi Mal-ben a szövetség angyala (3,1) szintén az Urat képviseli, de arra is van példa, hogy Istent szolgálja, neki van alárendelve, mint az →angyalok általában (Ter 24,7: „Az Úr... előtted küldi angyalát...”; Kiv 33,1: „Elküldöm előtted angyalomat...”). Annyi bizonyos, hogy ~ különbözik az ÓSz-ben szereplő többi angyaltól (ezek egyértelműen más személyek, mint az Úr, és rendszerint csoportosan jelennek meg). Az ellentmondásra 3 magyarázat lehetséges: 1. ~ teremtett lény, aki Isten nevében, Istent képviselve beszél azzal a tekintéllyel, amellyel Isten ruházta föl (Szt Jeromos, Szt Ágoston); 2. ~ maga a láthatatlan és mindenütt jelen lévő Isten (→teofánia). Erre vezethető vissza azoknak a gör. és lat. egyhatyáknak a felfogása is, akik szerint ~ a Logoszra utal, mintegy előre megjeleníti Krisztust (Órigenész); 3. ~ később került bele a szövegbe, eredetileg egyszerűen az Úr (Jahve) ill. Isten állt a helyén. Az a közvetlenség ui., amellyel a régi teofániákban Isten az emberekkel érintkezett, szemben állt azzal a teljes transzcendenciával, mely a késői zsidóság Istenről alkotott képét egyre inkább jellemezte. Ebből következően többé nem jelent, ill. nem jelenhetett meg maga az Isten, hanem követet küldött. Ennek megfelelően a régi szövegeket is átdolgozták, de ennek során ellentmondások keletkeztek: ~ jelent meg, beszélni azonban továbbra is az Úr, ill. az Isten beszélt. Ez utóbbi álláspontot a szövegkritika nem támogatja kellőképpen. Ugyanakkor az első nézet ellen felhozható, hogy nincs olyan hely, ahol Jahvénak és ~nak személye egyértelműen különválna. A legvalószínűbb a második magyarázat: a legtöbb esetben megállja a helyét; az az ellenérv, hogy a kifejezés (~) eleve különbséget tételez fel az Úr és a küldött között, sokat veszít erejéből, ha szem előtt tartjuk, hogy a héb. malak eredetileg 'küldetés' ill. 'üzenet' értelmű volt. A legrégibb időben ~ kétségkívül az Úr megjelenési formája. Olykor jobban előtérbe került az Úrral való azonosság, máskor kevésbé, de „az Úr neve” azért ilyenkor is „benne” volt (vö. 23,21). Fölfogható a kifejezés egyfajta kezdetleges teol. különbségtételnek is Isten lénye és tevékenységének némely módja között; később ~ mint személy is határozottabban elkülönült Jahvétól, az Úrtól (vö. Zak 1,7-6,15: angelus interpres). - 2. Az ÚSz-ben: →Gábor főangyal, →őrangyal, →József álma. **

BL:706.