Magyar Katolikus Lexikon > I > Isten Báránya


Isten Báránya (lat. Agnus Dei): 1. az Úr Jézus neve, mely a →keresztáldozatra utal. ~nak Keresztelő Szt János nevezi Jézust, jelezve, hogy mint →előképe, a húsvéti bárány, vérével fogja megmenteni azokat, akik hisznek benne (Jn 1,29). Ebben az értelemben Ker. János tanúságtétele egyben jövendölés is Jézus üdvösséget szerző haláláról. Az 1Jn 3,5 szerint is Jézus azért jött, hogy elvegye a bűnöket, az egész világ bűnét, mégpedig engesztelő áldozattal. A szimbolikus megnevezés eredete vitatott. Nem vezethető le a reggel és este bemutatott áldozatból, sem az →engesztelés napjának →bűnbakjából (Lev 16,10). Inkább Iz 52,13-53,12-re vezethető vissza, ahol →Isten szolgája a szenvedésével nyújt engesztelést a bűnökért; továbbá a →húsvéti bárányra mint jelképre. Iz 53,7 szövegében sem a képnek v. annak van jelentősége, hogy ő hordozza népe bűneit, hanem annak, hogy a megfelelő arám szó szolgát is, bárányt is jelenthet. De az ~ mégsem téves ford., hanem tudatos utalás a húsvéti bárányra, mint ahogy azt a Jn 19,36 is érezteti. A tört. kérdés, vagyis hogy Ker. János használta-e az ~ kifejezést, v. csak az ap. igehirdetés fejezte ki így az ő tanúskodását, nem egyszerű. Nem lehet bizonyítani, hogy János az apokaliptikus irod-ból vette volna át. Az sem meggyőző, hogy Jánost valamilyen égi hang győzte volna meg, hiszen Mt 11,2 szerint neki a börtönben is még kétségei voltak Jézus küldetésének igazi természete felől. Minden bizonnyal arról van szó, hogy az evangélista már a megtörtént megváltás fényében értékeli és fejezi ki a Keresztelő bűnbánati fölhívását és a Jézusról szóló tanúskodást. Hasonlóan ahhoz, ahogy Jézusnak Jánossal szemben való fölényét is az örök létezésére való hivatkozással jelzi. - 2. a szentmise →ordináriumának utolsó tétele, áldozás előtti imádság. A Jn 1,29-en alapuló invokációt először →litániákban, később a Gloriában (→Dicsőség a magasságban Istennek...) mondták, 700 k. I. Sergius p. vette be a sztmisébe. Kezdetben mindaddig énekelték, míg a pap az áldoztatáshoz megtörte a szt ostyát (→bárány, 1.), a 9. sz-tól csak 3x. Záradéka eredetileg: irgalmazz nekünk, a 10. sz-tól harmadszorra: adj nekünk békét, a 11. sz-1965: gyászmisékben Dona eis requiem (sempiternam): Adj nekik (örök) nyugodalmat. - 3. a →litániák záróformulája: kegyelmezz nekünk, hallgass meg minket, irgalmazz nekünk záradékkal. - 4. szentelmény: viaszkép, melyet a húsvéti gyertya maradványából készítettek Rómában. A p. szentelte meg. Egyik oldalán fekvő bárány van keresztes zászlóval, fölirata: „Ecce Agnus Dei, qui tollit peccata mundi” - viselőit Krisztusra emlékezteti, megóvja a kísértéstől, hirtelen haláltól, vihartól, tűzvésztől, járványtól, asszonyokat a nehéz szüléstől. - 5. a bizánci liturgiában: →amnósz. - 6. Ikgr. →bárány, →Jézus Krisztus ábrázolása. A K-i egyh-ban 692: az ~-képtípust betiltották a →képrombolás előzményeként. Az ~nak ábrázolását Luther megtartotta, sőt közp. szerepet tulajdonított neki (→reformáció). G.F.-**

LThK I:203; VI:768. - Onasch 1981:236. - BL:707.