Magyar Katolikus Lexikon > I > Ince, III.


Ince, III., Sezzei Lando, Landus Sitinus (La Cava ktora, 1180 után?): III. Sándorral szemben 1179. IX. 29-1180: ellenpápa. - Miután III. Callistus ellenp. 1178. VIII. 29: kiengesztelődött Sándorral, IV. Viktor rokonsága 1179. IX. 29: ~t állította ellenp-ként. Róma közelében egy várban fészkelte be magát, de Sándornak sikerült nagy áron megvásárolnia a ter-et, így ~ a fogságába esett. Sándor La Cava ktorába száműzte ~t, itt őrizték haláláig. Hívei közül a vez-ket más ktorokba száműzték. Ezzel zárult le az 1159 óta tartó szakadás. T.J.

LThK V:687. - MKA 1984:21. (*Sezze-Lazio)

Ince, III., Lothar de Segni, gr. (Gravignano, Itália, 1160/61.-Perugia, 1216. júl. 16.): III. Celesztin utódaként 1198. I. 8-1216. VII. 16: pápa. - A teol-t Párizsban végezte, utána Bolognában jogot tanult. Nagybátyja, III. Kelemen 1189: bíb-sá tette. Celesztin halála napján egyhangúlag választották a mindössze 37 é. Lothart p-vá. Szt VII. Gergely és III. Sándor szellemében, rendkívüli adottságok birtokában kormányozta az Egyh-at, és hatalom tekintetében a legmagasabb csúcsokra vitte. - Pol-jával az Egyh. teljes függetlenségét akarta biztosítani. Ezért Rómában azzal szerezte meg a teljhatalmat, hogy hűségesküt vett ki a VI. Henrik által állított városprefektustól és lemondatta a népet képviselő szenátort. Róma után az Egyh. Államot szerezte vissza és terjesztette ki azáltal, hogy a cs. tisztviselőket mindenütt saját embereivel cserélte le. A ném. uralkodóval szemben mindenütt fölszabadítóként üdvözölték Itáliában. - D-Itália fölött is megszerezte az uralmat. VI. Henrik halála után az özvegy Konstanca elismerte ~t Szicília hűbérurának, és a fia, Frigyes számára kérte hűbérként a kirságot, s ennek fejében lemondott a normannok II. Orbántól kapott egyhkormányzati kiváltságairól. Halála előtt pedig végrendeletileg ~t kérte Frigyes gyámjául és a kirság kormányzójául, amit ~ el is fogadott és 1208-ig viselte e tisztségeket. - No-ban Henrik halála után Sváb Fülöpöt választották kir-lyá. A kisebbséget képviselő Welfek Braunschweigi IV. Ottót állították vele szembe, jóllehet 1196: már Frigyest is megválasztották kir-lyá. A hármas választásból polgárháború lett. ~ Ottó mellé állt, aki 1201. VI. 8: ismételten hűséget esküdött ~nek, lemondva minden jogtalan birtokáról és elismerve a p. követeléseit. ~ legátusa révén Ottó minden ellenségét, főként Fülöpöt kiközösítette, s 1202: kiadott dekretálisában kifejtette a p. és a ném. kir. viszonyát: nincs joga letenni a kir-t, de választási bizonytalanságok esetén kötelessége ítéletet mondani a jelöltek alkalmassága fölött. 1204 után Ottó hűtlen lett ígéreteihez, ~ ezért 1207: föloldotta Fülöp kiközösítését, s már közel állt Fülöp cs-rá koronázása, amikor 1208. VI. 21: személyes bosszúból Fülöpöt megölték. Ottó ekkor feleségül vette Fülöp leányát, és egész No. ura lett. 1209. III. 22: megismételte p. hűségesküjét, s ~ X. 4: Rómában cs-rá koronázta. Mindjárt ezután Ottó mindent fölrúgva hozzáfogott, hogy meghódítsa Itáliát és Szicíliát, ezért 1210. XI: ~ kiközösítette. Itália meghódítása után már Szicília ellen készült Ottó, amikor a p. fölhívására 1211. XI: Nürnbergben a ném. fejed-ek immár másodszor kir-lyá választották Frigyest, üresnek nyilvánították a cs. trónt, és erre is Frigyest jelölték. Ottó erre visszatért No-ba. 1212. XII. 9: Mainzban Frigyest megkoronázták, s 1213. VII. 12: kiadta az egeri aranybullát, melyben elismerte ~ minden jogát és követelését. Ottó fegyveres harcot kezdett, de 1214. VII. 27: a fro-i Bouvines mellett csatát vesztett. A IV. →lateráni zsinat kiközösítette, és II. Frigyest ismerte el cs-nak. - Fülöp Ágost fr. kir. a házassága miatt került összeütközésbe ~vel. Dán feleségét, Ingeborgot ugyanis eltaszította magától, és Meráni Ágnest (Sziléziai Szt Hedvig nővérét) akarta elvenni. Évekig tartó erőfeszítések után, melyek során ~ interdiktummal is fenyegette Fro-ot, sikerült elérnie, hogy a kir. helyreállította házasságát. - Angliában a canterburyi érsség betöltése körül támadt bonyodalom a kir. és ~ között. Földnélküli János kir. ugyanis 1203: a megüresedett érsséget a norwichi pp-kel töltötte be, amit ~ nem hagyott jóvá, hanem kinevezte Langtont, akit viszont a kir. nem fogadott el. Hosszas tárgyalások után 1208. III: ~ interdiktum alá vetette Angliát, amire János kir. szabályos egyházüldözéssel válaszolt. ~ ezért 1212: kiközösítette, megfosztotta trónjától és föloldotta alattvalói hűségesküjét. Az ítéletet a fr. kir-nak kellett végrehajtania, a katonáinak ~ uolyan búcsúkat engedélyezett, mint a kereszteseknek. 1213: János kir. meghajolt a p. előtt, ám ekkor a br-k fordultak vele szembe és kikényszerítették tőle a →Magna Charta Libertatumot, amit ~ az Egyh. jogait sértő tételei miatt nem fogadott el. A béke csak III. Henrik alatt állt helyre. - Trónralépésétől fogva szívügye volt a Sztföld visszaszerzése, ezért kezdettől fáradozott a keresztes hadjáratért. Terve szerint Egyiptom felől támadtak volna, s a velencei hajóknak kellett volna a sereget átvinni a tengeren. Mivel a költséget nem tudták kifizetni, Enrico Dandolo dózse a saját tervei szolgálatába állította a hadjáratot: 1204: megostromolták és bevették Bizáncot. ~ erőteljesen tiltakozott, mert tervei késedelmétől tartott, mikor azonban megszervezték a →latin császárságot, az egység fölcsillanó lehetősége miatt elfogadta. Meg is szervezték a lat. hierarchiát, Flandriai →Balduin személyében lat. cs-t is választottak, a gör-ök azonban elutasították az egészet. A keresztesek kegyetlensége a meglévő ellenszenvet gyűlöletté fokozta, s 1261: meg is bukott a vállalkozás. - Litvánia megtérítésére szintén keresztes hadjáratot hirdetett, és kötelezte az alsószászországi ktorokat, hogy 1-2 papot küldjenek a litvánokhoz. - D-Fro-ban az →albigensek és →valdiak ellen legátusai először háborút hirdettek, de a megoldást Szt Domonkos hozta meg. - A szerzetesség megújulásának a jele volt új r-ek alakulása. 1198. XII. 17: a →trinitáriusokat, 1201: a →humiliátákat, 1209: a Szentlélekről nev. ispotályosokat hagyta jóvá. A IV. lateráni zsinat új r-eket tiltó határozatával szemben szabad utat nyitott Assisi Szt Ferenc és Szt Domonkos kezdeményezésének. 1210: jóváhagyta a →ferencesek első reguláját, a →domonkosok számára pedig az ágostonos regulát javasolta. -

P-ságának csúcspontja volt a 4. lateráni zsinat. - 1198. I. 29: fölszólította András hg-et, hogy váltsa be atyja, III. Béla fogadalmát, és IX. 14-ig induljon haddal a Sztföldre, különben kiközösítés alá esik és akkor sem lehetne Imre kir. utóda, ha az örökös nélkül halna meg. VI. 15: kiközösítés terhe mellett tiltotta meg András hg-nek, hogy fegyvert fogjon Imre kir. ellen. Másnap, VI. 16: megengedte Imre kir. híveinek, hogy elhalasszák a keresztes hadjáratban való részvételt mindaddig, amíg az országban helyre nem áll a nyugalom. IX. 14. előtt Rómába idézte János pannonhalmi apátot, mert András hg-gel összeesküdött Imre kir. ellen. 1200 nyarán legátust küldött Mo-ra, aki előtt Imre kir. és András hg. kibékült, s a kir. is fölvette a keresztet. X. 11: fölszólította Imre kir-t, hogy számolja fel Boszniában a bogumilizmust (→bogumilok). A lateráni zsin-on m. küldöttség is részt vett. - ~ erősítette meg 1198: Manzavini Miklós zárai érs-et, 1199: Kalenda veszprémi, Merániai János csanádi, 1199. VII. 12: Mihály Micha fárói pp-öt, 1200: Bernát OSB spalatói érs-et, János zenggi pp-öt, Anasztáz kalocsai érs-et, Spalatói Bertalan szkardonai, 1202: Simon váradi pp-öt, Merániai János kalocsai érs-et, Dezső csanádi pp-öt, 1203. V. 15: Bernát raguzai érs-et, 1204: Kelemen bodonyi, Vilmos erdélyi pp-öt, 1205: Merániai János esztergomi érs-et, Gothard zágrábi, Péter győri pp-öt, 1206: Leonard raguzai érs-et, János nónai, Treguanus traui pp-öt, 1208: Leonard OSB zárai érs-et, 1209: Róbert veszprémi, 1210: Mikus tinnini, 1213: Jakab váci, 1216: Vince nyitrai, István zágrábi pp-öt. - Utóda 1216. VII. 18: III. Honorius. T.J.

Zimmermann, Heinrich: Die päpstliche Legation in der ersten Hälfte des 13. Jahrhunderts. Paderborn, 1913. - Meyer, Erich W.: Staatstheorien Papst Innocenz III. Bonn, 1920. - LThK V:687. - Sweeney, James Ross: Papal-Hungarian relations during the pontificate of Innocent III, 1198-1216. Michigan, 1986. - Mondin 2001:263.