Magyar Katolikus Lexikon > I > Imre


Imre, Szt, herceg (1007 k.-1031. szept. 2.): magyar trónörökös, I. (Szt) István és Boldog Gizella fia. - Életéről kevés és szűkszavú adat maradt fönn. A 12. sz. elején keletkezett legendája (Érdy-kódex) arra utal, hogy életsztségét sok, ált. ismert csodajel bizonyította. Mint a szüzesség erényének hősét tisztelik, házassága egy bizánci(?) hgnővel →József-házasság volt. Sokat böjtölt, imádkozott, virrasztott, de nem élt papi életet, sőt hadsereg-főparancsnok volt. Halála után 30 nappal rendkívüli események történtek székesfehérvári sírjánál. - ~ volt az Árpád-házból az első, akinek emléke körül szt-kultusz kezdett alakulni. Szt István kir. halála után azonban, részben a pogány restaurációs törekvések miatt is, némileg elfeledték. Apjával együtt még 1083: ~t is sztté avatták, de Gellért pp. és István kir. halála után csak néhány hónappal, XI. 5: egy sírjánál történt föltűnő, újabb csodajel (gyógyulás) alkalmából. - Neve, a m. ~, a ném. Henrik névből alakult át, eredetileg vsz. születése idején a ném. cs. trónon uralkodó nagybátyja (anyjának fivére), II. Henrik (1146-tól Szt) emlékére. Az újabb m. tört-írás megpróbálta vitatni a szüzességéről szóló motívumot, s úgy beállítani, mintha erőszakkal a szerzetesi eszmény céljaira próbálták volna fölhasználni ~ személyét. Ez a kísérlet adatok hiányában sikertelen maradt. - Emléknapja nov. 5., a m. ifjúság védősztje. A kk. hazai megnevezés szerint ~, István és László a →Magyar Háromkirályok. - Lengyo-ban a Lysa Gora-hg. tetején álló bencés Szt Kereszt apátság alapítási mondája kk. ~-legenda, mely a 15. sz: Dlugos János műveiben jelent meg. Eszerint ~ hg. nagybátyjánál, Vitéz Boleszláv lengy. kir-nál időzött. Vadászni mentek, és egy szarvast követve följutottak a Lysa Gorára. A szarvas itt eltűnt, ~ azonban fölismerte, hogy álmában már járt ezen a helyen. Megkérte Boleszlávot, hogy építsen itt ktort, s odaadta neki a mellén hordozott kétágú keresztet, melyben Krisztus keresztfájának egy darabkája volt ezüstbe foglalva. Atyja a gör. cs-tól kapta az ereklyét ajándékba. Így a kir. ~ kérésére alapította a hegyen a Szt Keresztről nev. monostort. - Ikgr. Szárnyasoltárainkon táblaképei: Bélakorompa (1516), Csíksomlyó (1510), Csütörtökhely (1490), Mateóc (Szt István és ~-oltár, 1450), Nagytótlak (1490), Szepeshely (Szt Márton-főoltár, 1470, Kir-ok imádása-oltár, Mária halála-oltár, 1470), Vitfalva (1480). Legtöbbször Szt István és Szt László társaságában. Faliképét őrzi Csécs tp-a. - Gótikus faszobrai: Kassa (1470), Káposztafalva (1516), Szepeshely (1496). - ~ barokk szobra a zirci apátság egyik megmaradt gótikus oszlopán e fölírással: CANDIDA REDECORATA LAETOR (=1751). Barokk szobrát ott látjuk az aacheni m. kpnában is. - Helyneveink legtöbbször titulusra utalnak: Szentimre (Szolnok, Gőr), Csíkszentimre, Görgényszentimre, Hegyközszentimre, Marosszentimre, Nyárádszentimre, Pestszentimre, Sárosszentimre, Tiszaszentimre, Szentimrefalva (azelőtt Sárosd), Szentimrepuszta (Zala, Somogy). - A székesfehérvári koronázó baz. ~-kpnája (1380) nyilvánvalóan nemcsak a sztet, hanem a m. királyfit is idézte. - Kk. titulusok: Máramarossziget, Sátoraljaújhely (1482). Titel ágostonrendi prépságának (1056?) ~ volt a patrónusa. - A kat. restauráció valósággal új életre keltette nemz. sztjeink hajdani tiszt-ét. A szerz. gimn-ok a barokk időkben s a 20. sz. elején hazafias érzésből Elek és Alajos helyett ~t állították az ifj. elé példaképül. ~ről szóló jezsuita isk-drámák: Nagyszombat (1617, 1714, 1768), Trencsén (1676, 1728), Székesfehérvár (1736). - ~ tiszt-e a szakrális népéletben nem vert gyökeret. Barokk tp. képeinken ~ úri m. viseletben, csizmásan jelent meg. Ezért választották veszprémi, érsekújvári, aradi és szegedi csizmadiák céhpatrónusuknak. Felsőrönök tp-a egyúttal búcsújáró hely. A táj az Árpád-korban gyepű volt. A helyi mondai hagyomány szerint ~ szeretett itt vadászni, ezért a Németújvári gr-ok tp-ot építettek a tiszt-ére. A búcsúnapokon: pünkösd másnapján és az ~ névünnepét követő vasárnapon Au-ból is sok nép kereste föl. A tp. most néhány lépésre van az országhatártól, de még Mo-on, a falu 1922 óta Au-hoz tartozik. ~ nevéhez és napjához fűződő hiedelmekről és hagyományokról nem tudunk, keresztnévként népszerű, családnév gyanánt is: Imre, Imreh, Imrő, Emre, Ümre, Imbre. - →Szent Imre Gimnázium, Bp., Komárom, →Szent Imre Kollégiumok, →Szent Imre lelkészség, Bp., →Szentimrevárosi Szent Imre plébánia, Bp. 88

Hevenesi Gábor: Ungaricae Sanctitatis Indicia. Nagyszombat, 1692. (M. ford. Sinkó Ferenc: Régi m. sztség. Bp., 1988) - Vita Sanctorum Stephani regis et Emerici ducis. Pécs, 1881. - Karácson Imre: ~ hg. Élet és jellemrajz. Függelékül az ~ről szóló himnuszok. Győr, 1894. (2. kiad. Keszthely, 1911) - Vargha Damján: ~ emlékkv. szül. 900-ados jub-ára. Bp., 1907. - Pisapia, Emerico: M. ~ élete. Ford. Lakatos Vince. Keszthely, 1909. - Révay József: Árpádok virága. ~ hg. Bev. Lányi József. Uo., 1929. - Szt I. imakv. a 900 é. jub. emlékére. Szerk. László Dániellel. Bp., 1929. - Wolf Rózsi: ~ a képzőműv-ben. Uo., 1930. - Tordai Ányos: Imre királyfi. Ifj. szj. Uo., 1930. - Szűz ~ hg. legendája az Érdy-codex nyomán. Uo., 1930. - Szt István és ~ ünnepe Bpen, 1930 tájékoztatója. Uo., 1930. - ~ legendája. Magyarázta Erdélyi László. Uo., 1930. - ~ himnuszok. Lat-ul és m-ul. Ford. Kosztolányi Dezső. Uo., 1930. - ~ emlékkv. Szerk. Harsányi Lajos, Tordai Ányos. Uo., 1930. - ~ emlékkiáll. képes tárgymutatója. Uo., 1930. - ~ album. A jubiláris ünnepségek tört. képekben. Szerk. Huszár Károly. Uo., 1930. - Serédi Jusztinián: Solemnis oratio. Esztergom, 1930. - Ruzsinszky Irén: ~. Zenés színmű. Zenéjét írta: Gábor József. Rákospalota, 1930. (A mi színházunk 71.) - Raynald, B.: Emerich d. Heilige, d. erste Christusritter u. d. Tempelherren-Orden in Ungarn. Bp., 1930. - Pécsi egy. ~ emlék. Pécs, 1930. - Nagykéry Mária: Jézus úr apródja. Vallásos színmű ~ életéből. Rákospalota, 1930. (A mi színházunk 76.) - Nagy Gyula: ~ hg. Bp., 1930. - A MTA Ünnepi ülése az ~ év alkalmából 1930. V. 18. Uo., 1930. - Krusché Emil: ~. Korrajz. Uo., 1930. - Kovács Dénes: Liliomvirágok. Reg-es elb. ~ korából. Uo., 1930. - Kállay Miklós: A liliomos királyfi. Uo., 1930. - Hóka Imre: ~ emléke (6 konf.) 4. kiad. Uo., 1930. - Harsányi Lajos: Az elragadott hg. ~ hg. életreg-e. Bev. Serédi Jusztinián. Uo., 1930. - A glóriás hg. ~ emlékkv. el. isk. számára. Uo., 1930. - Gáspár Jenő: Isten leventéje. Reg. ~ hg. korából. Bp., 1930. - Erdélyi László: ~ és kora. Uo., 1930. - Emlékkv. ~ hg. 900 é. jub-ára. Szerk. Balanyi György, Schütz Antal. Uo., 1930. - Bodnár Remig: ~ irod. Uo., 1930. - Barabás Sándor: Ősök csillaga. Ifj. színmű. Uo., 1930. - Balogh Albin: Szt I. hg. Esztergom, 1930. - Dienes Valéria: Az ~ misztérium mozdulatdráma szövegkv-e. Uo., 1931. - Földes Zoltán: A tündöklő csillag. Szűz ~ élete. Kolozsvár, 1931. (A Kat. Világ kv-ei 20.) - Vargha Damján: ~ problémák. Uo., 1931. (ol-ul: Problemi relativi a St. Emerico. Róma, 1933) - Péntek Kálmán: Szt Imre hg. élete. (A reá vonatkozó tört. adatok összegyűjtésével és feldolgozásával.) Bp., 1935. (Dissz.) - Katona Sándor: Szűz ~ m. kir. hg. élete. Komárom, 1939. - Péchy-Horváth Rezső: ~ hg. élete. Bp., 1940. - Teller Frigyes: Szűz ~ hg. Uo., 1940. (Klny. Hősök és sztek) - Kovács József: ~ hg. a m. ifj. örök példaképe. Uo., 1942. - Szt I. (Vallásos elmélkedés) - Uo., 1947. - MÉL I:774. - Kirschbaum VI:144. - SzÉ 1984:823. - Új m. legendárium. Bp., 1988. - Dümmerth Dezső: A titokzatos jelbeszéd. Uo., 1989. - Tarnai-Madas 1991:55. (~ legendája. Ford. Csóka Gáspár OSB) - Puskely 1994:71.

Imre (1174.-1204. nov. 30.): magyar király (ur. 1196-1204). - III. Béla és Antiochiai (Châtillon) Anna (Ágnes) elsőszülött fia. Konstanciával, Alfonz aragon kir. leányával 1196 k. kötött házasságából László fia született. Apja ~t 1182. V. 16: megkoronáztatta, amit 1194: megismételt és megtette Horváto. és Dalmácia kormányzójává, amit öccsével, Andrással való viszálya s balkáni hódításai töltöttek ki. III. Béla 1196: halála előtt trónját idősebb fiára, ~re, míg keresztes hadjáratra tett fogadalmának teljesítését az erre szolgáló anyagiakkal együtt annak öccsére, Andrásra hagyta. ~ apja 1196. IV. 23-i halála után lépett a m. trónra. András az önálló hg. hatalom megszerzése céljából már 1197: fegyvert fogott, az év végén a Kőrös vm. Macseknél megfutamította ~t. 1198 elején András már Dalmácia és Horváto. hg-e, majd címébe Ráma és Hulm is bekerült; pénzt veretett, hg. udvart tartott. A testvérharcban III. Celesztin, majd III. Ince a törv-es ~ kir. mellé állt, az András-párti apátokat és pp-öket több ízben is engedelmességre intette, ill. eljárt velük szemben; Andrást a kiközösítés terhe mellett keresztes hadjáratra való indulásra kötelezte. Amíg kiváltságokkal és adományokkal mindkét fél igyekezett a főpapokat maga mellé állítani, ~ tettleg is föllépett: az András-párti Boleszló váci pp-öt megverte és 1199: megszerezte tőle az összeesküvők levtárát, 1199 nyarán a Somogy vm. rádi csatában legyőzte öccsét, aki rokonához és szövetségeséhez, VI. Lipót osztr. és stájer hg-hez menekült. 1200 nyarán Gergely p. legátus előtt a testvérek kibékültek és kötelezték magukat közös keresztes hadjáraton való részvételre. 1200-02: a békés együttélés éveiben a keresztes hadjárat helyett figyelmüket a →bogumilok elleni, a p. által is ösztönzött föllépés, a Mo-ra veszélyes bolgár pol. fejlemények kötötték le. ~ 1201: hadjáratot vezetett István szerb nagyzsupán ellen, aki helyett testvérét, Vukant tette nagyzsupánná, 1202: fölvette a Szerbia kir-a címet; ősszel a Morava völgyében hadjáratot vezetett Kolojan bolgár cár ellen. A keresztes hadjáratot 1202. XI: Zárának a keresztesek általi hitszegő elfoglalása végleg elnapolta. ~ a III. Ince támogatta IV. Ottó oldalán Sváb Fülöp ellen avatkozott be fegyveresen a ném. birod. trónviszályba, míg András nem véletlenül az ellentáborból házasodott 1200 k. (→Gertrúd). III. Ince p. 1203: hiába erősítette meg újra az 1200. évi egyezséget, 1203. X: ~ elfogta öccsét (Spalatói Tamás krónikás szerint egyedül átsétált ellenfele táborába), s először Kenén (Varasd vm.), majd Esztergomban őriztette. 1204 elején Hont-Pázmán nb. Sándor és társai kiszabadították. ~, talán halálát érezvén közeledni, megszerezte III. Ince p. hozzájárulását, és VIII. 26: kiskorú fiát, Lászlót megkoronáztatta. Halála után, rendelkezése szerint Mo. kormányzója András (1205. V. 29: Mo. királya) lett. Egerben temették el, ahol sírkamrája fönnmaradt. D.D.

Archiv für österreichische Geschichte 1883. (Alphous Huber: Studien über die Geschichte Ungarns im Zeitalter der Arpaden) - Pauler II:1. - Fraknói I:36. - Mátyás Flórián: Szt László és ~ kir-ok végnapjai és II. Endre életévei, fogsága és temetése. Bp., 1900. (Ért-ek a törttud. köréből XIX. 1.) - Dobronić, Lolja: Topografija zemljranih posjeda zagrebačkih biskupa prema ispravi kralja Emerika iz god 1201. Zagreb, 1951. - MÉL I:774. - Tautu, Louis: Le conflit entre Johanitsa Asen et Eméric roi de Hongrie (1202-1204). Roma, 1964. - Széchenyi Ágost: ~ kir. (Tört. dráma) Fahrwangen, 1965. - Mo. tört. II:1258. - Kristó 1986:96. - Kristó-Makk 1988:234.

Imre, Emericus (13. sz.): érsek(?). - Mendliknél 1264-65, Gamsnál ~ (Benedek), (Eubelnél 1265: csak Benedek) a kalocsai érs. A 20. sz. semat-ok nem említik. - Utóda mindegyiknél 1266: Báncsa István. 88

Mendlik 1864:78. - Gams 1873:371. (s.v. Emericus [Benedictus] 1265: érs.) - Eubel I:197. (csak Benedictus 1265: érs.)

Imre (†1317. nov. 3.): megyéspüspök. - A Chartularium tanúsága szerint a kápt. 1297: választotta váradi pp-ké. III. András halála után Károly Róbert híve. Gondját viselte egyhm-je lelki és anyagi ügyeinek egyaránt. Debrecenben felépíttette a Szt András tp-ot. A belényesi aranybánya jövedelme 1/3-át a kápt-nak adta. Vsz. ide temették el. - Pecsétjének (56x33 mm) képe 1299: →faldistoriumon ülő főpap, jobbját áldásra emeli, baljában →pásztorbot. Körirata kívül gyöngy, belül gyöngyvonal körben. - Utóda 1318: Ivánka. H.L.

Mendlik 1864:82. (1297-1317: váradi pp.) - Gams 1873:384. (1291 v. 1297: pp.) - Bunyitay I:159. - Bihar vm. 1901:475. - Schem. Mv. 1896:81. (17.) - Bodor 1984:41. (23.)

Imre (14. sz.): váradi kanonok. - A Kállay család levéltára szerint 1357: lett a váradi kápt. tagja, s mint annak jegyzője összeírta a váradi székeskápt. statutumait, melynek kódexét a gyulafehérvári Batthyány-kvtár őrzi.

Bunyitay II:97. - Schem. Mv. 1896:120.

Imre János (Nagyfüged, Heves vm., 1790. okt. 6.-Pest, 1832. máj. 12.): filozófus, egyetemi tanár. - 15 é. korában az egri papnev. int. növendékei közé lépett. 1808. VIII: bölcs. dr. s az egri líceum tanára, 1813. V. 2: teol. dr. lett, VI. 19: pappá szent. 1822. XII. 12: a pesti egy-en a bölcselet tanára. ~ volt az első, aki m. nyelven adta elő a bölcseletet az egy-en. Br. Eötvös Ignác meghívta József nevű fiának nevelésére. 1830. XI. 17: a MTA bölcseleti o-a r. tagjává választotta. Közrem. a MTA fil. szótárának előkészítésében. - Fm: A bölcselkedés. 1-2. köt. Pest, 1829. - Az ifjú m. bölcselkedő. Uo., 1830. (szerb ford-ban 1833) P.M.

Koncz 1892:112. - Szinnyei V:84. - Heves vm. 1910:377. - MÉL I:774. - MTA tagjai 1975:122. - Puskás 1980:47.

Imre Mária, Lantos Miklósné (Kaposvár, 1943. okt. 19.-): néprajzkutató. - 1961: éretts. Kaposváron. 1965: a Pécsi Tanárképző Főisk-n m-tört-rajz szakos ált. isk., 1965-69: Szegeden, a JATE bölcsész karán m. nyelv- és irod. szakos tanári okl-et szerzett. Közben 1965-73: Bonyhádon és Pécsett gimn. tanár. 1974: a pécsi Janus Pannonius Múz. Népr. Osztályának munk. 1975-77: a bpi ELTE néprajz szakán egyéni levelező, 1978: néprajzi  bölcsészdr.  1981-90: a Pécsi Tanárképző Főisk. Közművelődési- és Rajz Tanszékén néprajzot tanított. 1987-95: a MTA Pécsi Akadémiai Biz. Népr. Munkabiz-ának titkára, ill. elnöke. 1992-től tanít vallási néprajzot a Pécsi Püspöki Hittud. Főisk-n. - Kutatási területe: a ném. nemzetiségi néprajz, interetnikus kölcsönhatások; a vallásos népélet, a népi műveltség és értékrend, valamint a tárgyi kultúra (szakrális tárgyformáló műv., építkezés, kézművesség). - Lexikonunk munkatársa. - M: Néphit és népi vallásosság ma Mo-on. Bp., 1990. (Öltöztetős Mária szobrok Mo-on) - Baranya. 1991/1-2. (A kat. németség népi hitélete a pécsi egyhm-ben) - Nemzetiség - Identitás. Békéscsaba-Debrecen, 1991. (Egyes-ek, társulatok közösségteremtő szerepe. Egy ném. nemzetiségi falu a két háború között.) - Dél-Dunántúl népi építészete. Szentendre-Pécs, 1991. (Kápolnaépítészet és kultusz a pécsi egyhm-ben) - Bóly, 1093-1993. Bóly, 1993. (A vallásos népélet emlékei és hagyományai. M. és ném. nyelven) - Acta Ethnographica Hungarica 39. Bp., 1994. (Überlieferungen und interethnische Züge der Volksreligiösität in der Diözese Pécs [Fünfkirchen]) - Kultúrák találkozása - kultúrák konfliktusai. Békéscsaba-Bp., 1995. (A vallási tradició és értékrend változása egy nemzetiségi falu életében.) - Janus Pannonius Múz. Évkv-e 39. Pécs, 1994. (Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében I. Csodaforrások, szentkutak.); 40. Uo., 1995. (Uaz II. Kálváriák és a passió emlékei.) - Népi vallásosság a Kárpát medencében. II. Veszprém-Debrecen, 1997. (Védőszentek kultusza a pécsi egyházmegyében) s.k.