hálaáldozat: az Isten iránti →hála áldozattal történő kifejezése. A vallástörténeti kutatás minden népnél és kultúránál megtalálta (→áldozat, →offer). - Az ÓSz-ben a héb. selamim valójában ~, de fordítják békeáldozat, dicsérő, dicsőítő áldozat, közösségi áldozat értelemben is. A Lev 3 és 7,11-18.28-36 szerint a kézföltétel után minden tiszta állatot (akár nagyot, akár kicsit) föl lehetett a közp. szentélyben áldozni ~ul. A pap a vérrel körülhintette az oltárt, és a zsíros darabokat Isten részeként elégették. Bizonyos részek a papot illették meg, aki az áldozati állatnak vérét vette. Ami megmaradt, azt meghatározott időn belül az áldozat bemutatója elfogyaszthatta az általa meghívottakkal együtt szt vendégség keretében. Más áldozatokkal összekapcsolva rendszerint a ~ zárta az ünnepet, de magában is be lehetett mutatni (1Sám 11,15; 1Kir 8,63; 2Krón 30,22). A szándék figyelembevételével a P (Papi irat) önkéntes áldozatnak, fogadalmi áldozatnak, dicsőítő áldozatnak v. a →nazírok áldozatának minősíti, de ilyenkor a szert. kiegészülhet (vö. Lev 7,12; Szám 6,15). - A ~ vsz. nomád áldozati lakomára vezethető vissza (vérrel meghintés, közös étkezés Isten részvétele nélkül). Nyilvánvaló, hogy az Ígéret földjének elfoglalása után Izr. átvette az Isten részének elégetését, valamint az elnevezést az őslakosoktól, a vérrel meghintés szert-át megtartva. Jellemzője a vidám lakoma, amely közösségbe fogta össze az áldozat bemutatóját az Istennel és a meghívottakkal. Már a pátr-k idején is hozzátartozott a lakoma a szöv. megkötéséhez (Ter 31,54). A Pentateuchusban a ~ mindig kapcsolatban áll a Sinai-hegyen létrejött szöv. megkötésével. Ebből következően a tört. kv-ekben a ~ok a szöv. hűség kifejezői; ezért is tekinthetők igazi közösségi áldozatnak. A P hatására és az engesztelő szert-ok előtérbe kerülésével az áldozati lakoma, az áldozatnak ez az eredetileg legfontosabb változata, veszített jelentőségéből. **

BL:534.