horogkereszt, félmankós kereszt, szvasztika: 1. ősi vallásos jelkép és díszítőelem. A forgás iránya szerint lehet félmankós kereszt (jobbról balra mutató), ill. balról jobbra mutató (a 20. sz: ez lett a ~). - Eurázsia, Afrika, Amerika őskori műveltségeiben is megtalálható: a szanszkritban a szvasztika szerencsét hozó jel, a →buddhizmusban a paradicsom kulcsa. A →kerék kereszthez hasonlóan küllőivel a sugárzó Napnak, főként a szerencsének s a jólétnek a jelképe, utalva az élet örök körforgására (Tibet, Kína, Japán, inka birod.). Ábrázolása főként az indogermán népeknél gyakori, de az egyenlítői Afrikában is megtalálható. Hazai régészeti emlékei a csiszolt kőkorszaktól követhetők edénydíszként v. az istállóskői barlang falkarcolataként. Mezopotámiából Tróján át terjedhetett el a Földközi-tenger medencéjében; a róm. emlékeken ritka, az óker. műv-ben gyakrabban alkalmazták. A népvándorlás korában a gótok használati tárgyain látható. Skandináviában Thor égisten kalapácsát látták benne. A kk-ban Ny-on elfeledték, K-en tovább élt, a 18. sz: Hokusai japán festő mesterjegye. Az indiai műv-ben máig használt díszítőelem. Mo-on a ~ből alakult a →kaszáskereszt. - 2. A forgása szerint balról jobbra mutató ~ (Hakenkreuz) a szélsőjobboldali mozg-ak egyik jelképe (→nyilaskereszt). A germán legendák újjáélesztésével a 19. sz. végén fölbukkant ősi vallási jelképet No-ban már az I. vh. után több szélsőjobboldali csoport használta (pl. az Erhardt-brigád, a Szabad Hadtest egyik, a Kapp-puccsban részt vevő egysége), de közismertté Hitler nemzetiszocialista pártjának jelképeként lett. 1935. IX-1945: a náci No. nemzeti jelképe. **

Pallas X:426. - Új Idők lex. VII:3219.