🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > holttá nyilvánítás
következő 🡲

holttá nyilvánítás: távollévő vagy eltűnt személy →halálának illetékes hatóság által történő jogi kinyilvánítása. - A személy mindaddig életben lévőnek tekintendő, amíg elhalálozása bizonyítva nincs. Aki más halálából jogokat igényel, köteles bizonyítani a halálesetet. Az 1868:54. tc. szerint  ~ csak akkor történhet, ha a) a születéstől számítva elmúlt 80 év és a tartózkodási hely 10 éve ismeretlen; b) ha a tartózkodási hely 30 éve ismeretlen; c) ha valaki halálveszélyben forgott és 3 éve nincs róla hír. - A ~nak az Egyh-ban a →házasságjogban van jelentősége. →házastárs holttá nyilvánítása **

Pallas IX:312. - KL II:326.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.