has, gyomor (lat. venter): A Szentírásban a héb. beten egyaránt jelentheti az ember és az állat gyomrát (Jón 2,1; vö. Mt 12,40), ahova az eledel kerül, de utalhat az anyaméhre és az ember bensejére is, ahonnan az ember érzelmei és gondolatai származnak (Péld 22,18; Jób 15,2; 32,18; vö. Péld 18,8; 26,22); sőt még félelemre is (Hab 3,16). Zsolt 31,10; 44,26: a ~sal a →lélek szerepel együtt. A gör. koilia hasonlóképpen jelentheti konkrét értelmén (Mk 7,19; 1Kor 6,13; Jel 10,9) kívül az anyaméhet és az ember bensejét (Jn 7,38). Mk 7,19: Jézus szembeállítja a gyomorral a szellemi-lelki élet központját, a szívet; a bűn nem a gyomorból származik, hanem a szívből. 1Kor 6,13: Pál ap. bizonyos mértékig lebecsülve említi a gyomrot; a gyomor erkölcsi szempontból közömbös és elpusztul; ezzel szemben a test az Úrért van. Azokon, akik nem az Úrnak szolgálnak, hanem a ~uknak (Róm 16,18), akiknek a ~ az istenük (Fil 3,19), vsz. a judaistákat kell értenünk, akik szigorúan ragaszkodtak a zsidó →étkezési törvényekhez. Jánosnál nem találkozunk ezzel a rosszalló színezettel. Jn 7,38 szerint Jézus bensejéből (szó szerint: ~ából) a hívőknek az élő víz forrása fakad. **

BL:568.