harmadrend (lat. ordo tertius), világi harmadrend: társulás, melynek tagjai a világban valamely szerzetesi intézmény szellemében, annak felsőbb irányítása alatt apostoli életet élnek és a keresztény tökéletességre törekszenek (CIC 303.). - A hatályos jog szerint minden →szerzetes intézmény mellett alakulhat ~, jóváhagyásánál az egyházi →társulások ált. szabályai érvényesek. 1983 előtt ~et csak →szerzetesrend alapíthatott ap. kiváltság alapján, szentszéki jóváhagyással. A ~ belső fegyelmét az alapító szerzet, külső fegyelmét a helyi főpásztor határozta meg. - A ~ tagjai részesülnek a szerz. közösség lelki kincseiből, lehetnek világiak és papok (→szerzetesek nem), saját ruhát viselhetnek. →Szerzetesi fogadalmat nem tesznek, és egy személy nem tartozhat 2 ~hez. A II. Vat. Zsin-ig meghatározott időpontokban ált. feloldozásnak nevezett áldást és búcsúkat kaptak. - Az 1200 u. sorra alakult ~ek nevüket a szerzetek férfi (1.) és női (2.) ága mellett alapított harmadik ágról kapták. A legismertebb a →ferencesek ~je, a →Ferences Világi Rend lett. - Mo-on 1948-ig a ferences mellett a →domonkos harmadrend, a →kármelita harmadrend és a →szervita harmadrend virágzott. A kat. egyesületek föloszlatásakor ált. figyelmen kívül maradtak a ~ek, ezért csöndesen továbbélhettek. 1989 u. a ~ek is újjáéledtek. **

KL II:256. - Erdő 1993:304.