harangtorony (ol. campanile): keresztény templomok mellett álló vagy a templommal szervesen egybeépített torony a →harangok elhelyezésére. - Itáliában a különálló ~ építése a kk-ban ált. gyakorlat volt. A koldulórendek tp-aik szentélyének és hajójának találkozásához építették a ~ot. A legrégibb ~ok egyike a ravennai S. Apollinare in Classe tp-é. Nevezetes Giotto ~a Firenzében, a pisai ferde torony és a velencei S. Marco ~a. A román építészet Itáliában egy, No-ban két ~ot állított. A török veszély miatt Mo-on, főként Erdélyben gyakran hatalmas Ny-i ~okat építettek, melyek alul zártak voltak, felül a négy égtáj felé földerítésre alkalmas csúcsíves ablakokkal. A harangok használata miatt a kat. tp-építészet folyamatosan alkalmazza. →harangláb **

Kühár-Radó:154.