Magyar Katolikus Lexikon > H > harangszentelés


harangszentelés, harangkeresztelés, harangdedikáció: →harangok istentiszteleti célra való lefoglalása, Isten és a szentek oltalma alá helyezése. A püspöknek fenntartott szentelmény. - 750 óta van szokásban. Vsz. 968 óta, amikor XIII. János p. a Lateránban egy harangnak a Keresztelő Szt János nevet adta a névadás is a ~ részévé vált. - A ~ szert-ában (már Egbert yorki érs. 8. sz. pontifikáléja szerint) a pp. a harangot szteltvízzel (→Gergely-vízzel) belülről és kívülről megmossa, betegek olajával és krizmával kereszt formájában megkeni és tömjénezi. A harang ált. egy szt v. vt. nevét kapta, a pp. a szert-t imák és zsoltárok közben végezte. - A Rítus Kongregáció 1615. VII. 5: elrendelte, hogy harangot mindaddig nem szabad a toronyba felhúzni, amíg a ~ meg nem történt; 1722. IX. 17-i rendelkezés értelmében a kizárólag óraütés céljára szolgáló harangokat az Egyh. nem szentelte meg. - A ~ után a harang már alkalmas arra, hogy hangja mind az elemek, mind a gonosz lélek részéről fenyegető veszélyeket elhárítsa, hogy hirdesse az Isten dicsőségének idejét és alkalmát, s a híveket a tp-ba hívja, ill. haláluk után elbúcsúztassa őket. A fölsztelt harangok világi célokra csak a pp. engedélyével használhatók, ezek: tűzvész, árvíz, régebben az ostrom s a vásárok kezdete. - A Salvator-harang Jézust, a Beata-harang Máriát, az Evangelista-harang egy-egy evang-t v. valamennyit egyszerre hirdette és hívta segítségül. Voltak más titulusok, ill. szándékok (tűzharang, lélekharang) is. A kk. végétől kezdve a harangok jelentős része több szövegváltozatban János evangélistára, az ő evangéliumára emlékeztetett. A zánkai harang (1524) fölírása: CHRISTUS REX VENIT IN PACE, DEUS HOMO FACTUS EST, 'Krisztus király jön békességben, Isten emberré lett'. A besztercebányai egyhm-ből: Valcsa (1591), Túrócszentmihály (1597), Háj (1614), Trubin (1669) harangja: VERBUM DOMINI MANET IN AETERNUM, 'Isten igéje mindörökre megmarad'. Más: ET VERBUM CARO FACTUM EST ET HABITAVIT IN NOBIS ET VIDIMUS GLORIAM EIUS, 'Az Ige testté lett és köztünk lakozott és láttuk az ő dicsőségét'. Prochot harangja (1450?): SANCTUS † MARCUS † MATHEUS † JOHANNES † LUCAS † IN † DIE † MORTIS † IUVA † MARIA. Somszeg változatai: LUCAS, MARCUS, MATHAEUS, JOHANNES (1530), LUCAS, MARCUS, MATHAEUS, JOHANNES IN NOMINE PATRIS ET FILII ET SPIRITUS SANCTI AMEN. A harmadiké: LUCAS, MARCUS, MATHAEUS, JOHANNES, O. SS. (Mindenszentek, 1542). Túrócszentmária (15. sz.) harangján: MARCUS MATEUS LUCAS JOHANNES O REX GLORIAE VENI CUM PACE. A budai ágostonrendiek barokk harangjának fölirata szintén gonoszűző célzatú: ET VERBUM CARO FACTUM EST ET HABITAVIT IN NOBIS. ECCE CRUCEM DOMINI FUGITE PARTES ADVERSAE. VICIT LEO DE TRIBU JUDA. Az utóbbi mondat: 'Íme az Úr Keresztje, meneküljön az ellenséges tábor. Győzött a Júda törzséből származó Oroszlán.' Igen jellemzőek a rávésett szt alakok is: a keresztre feszített Krisztus, mellette Mária és János, továbbá Donát, a szőlőhegyek, viharharangok védősztje. B.H.Cs.-T.J.P.

Kazaly Imre: A kath. egyházjogtan kézikv-e. Vác, 1877:553. - Pallas VIII:672. - ~. Bp., 1927. - Bálint I:104.