Magyar Katolikus Lexikon > H > halott lakodalma


halott lakodalma: népszokás, melynek alapja az az elképzelés, hogy a →halál valójában →lakodalom. - Még az 1930-as években is a →temetés szokásai tele vannak lakodalmi szokásokkal, különösen akkor, ha legény v. leány a halott. A pécskai halotti énekben a leány vőlegénye Jézus, násznagya a sír; az örömapa a pap, s a vendégek a férgek a sírban. Ugyanígy csupa szimbólum a matyó halotti ének is: a halál a násznagy, Jézus a jegyes, forgácsból vetik a menyasszonyi ágyat és a koporsó a mátkanyoszolya. Számtalan adat mondja, hogy a férjet jegyruhájában, azaz a menyasszonya adta ingben-gatyában, az asszonyt menyasszonyi ruhájában temetik el. A leányt Krisztus menyasszonyának, a legényt a mennyország vőlegényének nevezik. A tánc is szokás volt (Pécskán az 1860-as években a sírnál, Csongrádon, Szegváron a toron). **

MNL II:445.