Magyar Katolikus Lexikon > H > hajnalcsillag


hajnalcsillag (gör. heszperosz, phoszphorosz, lat. lucifer, stella matutina), esthajnalcsillag, alkonycsillag: égitest, mely a Nappal való felső együttállás után annak bal oldalán mint alkonycsillag, a Nappal való alsó együttállás után annak jobb oldalán mint ~ tündöklik. - A hagyomány szerint Kr. e. 500 k. Püthagorasz ismerte föl, hogy a ~ és az alkonycsillag ugyanaz: a →Vénusz. Erős fénye miatt napnyugtakor az első, napkeltekor az utolsó látható fényesség az égbolton (→éjszaka, →hajnal). - Az ÓSz-ben a ~ Isten alkotása (Jób 11,17; 38,32), a teremtés kezdete (Zsolt 109,3), a hatalom szimbóluma (Iz 14,12). Az ÚSz-ben Krisztus jelképe (2Pt 1,19). A húsvéti liturgiában az →Exsultetben a szelíd fénnyel ragyogó ~ a halálból szelíden, de isteni hatalommal feltámadó Krisztus jelképe. - A Nappal való összetartozása miatt Mária szimbóluma (→Lorettói litánia, →Tengernek Csillaga). - A nép hite szerint az esthajnalcsillag a Szűzanya ragyogó tisztaságát hirdeti. A karácsonyi böjt végét jelezte: akkor ültek asztalhoz, amikor föltűnt az égen. A hagyomány szerint a →Háromkirályokat vezető csillag is a ~ volt. →bolygók, →Lucifer **