Magyar Katolikus Lexikon > H > haggada


haggada, arámos változatban aggada (a higgid szóból): szorosan véve 'kijelentés', az, amit az Írás mond, tágabb értelemben a zsidó hagyományból mindaz, ami nem vallási törvény (→halacha). - A ~ valójában teologizáló szentírásmagyarázat, és így az erkölcstant is felöleli, sőt a halacha teol. magvára és hátterére is kiterjed. Tárgya az életnek és a hitnek minden területe. A ~ kora minden irod. eszközét (monda, hasonlat, szavak egybecsengése, diatribe stb.) felhasználja, bőven merít a környező világ irod. anyagából, de megfelelően átformálva mindent a közlendő teol. tartalom szolgálatába állít. Módszertani szempontból a ~ rendszerint az Írásból indul ki, ezt alkalmazza az adott életkörülményekre, majd visszatér az Írás szövegéhez, mégpedig egy teol. csattanó formájában. A ~ az Írás ált. közléseit tört. keretbe foglalja: az üdvösség tört-ének egy adott helyzetéhez kapcsolja. Gyakran alkalmazza a hermeneutika bizonyos szabályait (Eliezer rabbi 32 szabálya), de ezek csak formai eszközül szolgálnak a teol. tartalom kifejtéséhez. A furcsa kifejezésmód gyakran elfödi a tartalom mélységét. A ~ lényege szerint kérügmatikus egzegézis, és így szemben áll a történelmietlen allegorizálással. - A ~ csírájában már az ÓSz-ben is föllelhető, sőt szerkesztése módjában is: a teol. szempontoknak megfelelően kerültek egymás mellé a különféle hagyományok; a misztikus anyag tört. keretbe került; az ált. események teol. értelmezést kaptak; a nevekhez magyarázatot fűztek (vö. pl. Ter 2,23; 3,20; 4,1; 11,9). Később a zsinagógai prédikáció lett a ~ fő alkalmazási területe. Virágkorát a rabbik idején (Kr. u. 1-5. sz.) érte el, különösen Palesztinában; Kr. u. 1000 u. csaknem teljesen kihalt. Ezután már csak a nyomaival találkozunk (pl. a hasszidista elbeszélésekben). Eredetileg csak szájhagyomány révén terjedt, de később folytatásos v. válogatott magyarázatok formájában leírták (→Midrás), ill. gyűjt-ekbe foglalták őket. A →Targumokban is föllelhetők a ~ lecsapódásai. **

Hagada. Ford. Hevesi Ferenc. Bp., 1924. - Ábrahám Márton: Legendás Hagada. Kecskemét, 1937. - BL:528.