húsvéti gyertya (lat. cereus paschalis): nagyobb méretű fehér viaszgyertya, a föltámadt Krisztus jelképe. Törzsén kereszt, évszám, →A és Ω, valamint 5 tömjénszem Krisztus sebeinek emlékére. - Eredetileg igen nagy méretű, oszlopszerű volt, ami Istennek a pusztai vándorlás idején →tűzoszlopban való megjelenésére is utalt (vö. Kiv 13,22; 14,24; 33,9; MTörv 1,33). Díszítették a →mozgó ünnepek dátumával, az →epaktával, a pápa megkoronázásának évszámával; olykor kis táblára írták ezeket, s ráakasztották a ~ra. Ált. gazdagon díszítették a ~ →gyertyatartóját is. - A ~t a →nagyszombat lit-jában az új tűzről gyújtják meg, fölajánlásakor énekli a diákonus az →Exsultetet. A →húsvéti időben helye a misézőoltár mellett van. Meggyújtják a közösségi miséken és vecsernyéken, de más szert-okon is. Pünkösd után a →keresztkút mellé helyezik, és a keresztség szentségének kiszolgáltatásakor gyújtják meg. - A ~hoz fűződő népszokások egyelőre kevésbé ismertek. Gyöngyöspatán a ~ maradványának Krisztus sebeit jelképező tömjénszemeiből egy darabkát hazavisznek, és cérnára fűzve sírós csecsemő nyakába akasztják. Mihályi falu díszes barokk húsvéti gyertyatartóján (1764) Krisztus föltámadásának, Császár faluén a lángokból újjászülető →főnixnek fa domborműve is ki van faragva (a kk.. szimbolikájában a gyertyatartó az →élet fájának jelképe). **

Kühár-Radó:166. - Bálint 1989:267.