Magyar Katolikus Lexikon > H > hús


hús, test (gör. szarx, lat. caro): 1. Az ÓSz-ben. A) A héb. básár szó alapjelentése 'hús', azaz az élő ember (pl. Ter 2,22; Kiv 4,7; 1Sám 17,44; Jób 25; Iz 49,26) v. állat (pl. Lev 4,11; 6,20; Bír 6,19-21), amely az embernek táplálékul szolgált (pl. Ter 9,4; MTörv 12,15.20; Iz 22,13), v. amelyet feláldoztak Istennek (Jer 11,15; Ag 2,12). - B) A ~ mint a test egyik legfontosabb része jelentheti magát a →testet is; érthető tehát, hogy a héb. szónak a magyar ford-okban sokszor 'test' felel meg (pl. Kiv 30,32; Szám 8,7; 1Kir 21,27). Minthogy eredetileg minden rokonságot a testi leszármazásból eredeztettek, a ~ gyakran jelent vérrokonságot v. törzsi együvétartozást is: a testvérünk, saját ~unk = testünk (Ter 37,27; vö. Iz 9,19; 58,7); csontom és ~om vagy (Ter 29,14; Bír 9,2; 2Sám 5,1; 19,13; 1Krón 11,1;. Ter 2,23); „a testvéreim vagytok, a vérem és a húsom vagytok” (2Sám 19,13). - C) A minden ~ = test az összes élőlényre vonatkozik: minden állatra (Ter 6,17.19; 7,16.21; 8,17; Lev 17,11.14; Jób 34,15; Zsolt 136,25 stb.) és minden emberre (Ter 6,12; Szám 16,22; 27,16; Jób 12,10; Iz 40,6; Jer 12,12 stb.). Tehát ugyanazt jelenti, mint a minden lélek. Mint a →lélek, úgy a ~ = test is jelentheti az egész emberi személyt, ahogy ezt azok a részletek is tanúsítják, ahol a básár együtt szerepel a nefesszel (pl. Jób 14,22; Zsolt 63,2; 84,3), az esemmel ('csont = láb' mint az ember legerősebb része: Péld 14,30; Zsolt 38,4) v. a lébbel ('szív': Zsolt 16,9). A ~nak v. lábnak (= csontnak) olykor gondolatokat, érzelmeket is tulajdonítottak Izr. fiai, mint ahogyan a léleknek v. a szívnek (pl. Jób 14,22; Zsolt 6,3; 16,9; 51,10; 63,2; 84,3; Péld 16,24; Jer 23,9). Ebből látszik, hogy Izr. fiai a ~t, a testet nem állították szembe a lélekkel (de vö. pl. Bölcs 8,19; 9,15); az ő felfogásukban az egész ember éppúgy volt lélek (= élőlény), mint ~ (= testi lény). - D) Az emberről az ÓSz többször kifejezetten állítja, hogy gyenge, mulandó: „csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza” (Zsolt 78,39; vö. 56,5; Ter 6,3; Iz 31,3; Jer 17,13; Jób 10,4; Sir 14,17; 14,18: „ilyen a húsból és vérből való”, vö. 2Krón 32,8: „húsból való kar” van vele, azaz nincs segítsége). Minthogy a ~ a mulandó, gyenge emberre is vonatkozhat, érthető, hogy olykor szemben áll a lélekkel (Iz 31,3), ami halhatatlan és erő, maga az istenség (2Krón 32,8; vö. Oz 14,4; Jób 10,4; Zsolt 56,5; Iz 31,3;. Jer 17,5). Egy homályos részletet (Ter 6,3) nem tekintve az ÓSz-ben az ember ~a = teste és lelke soha nem áll úgy szemben (vö. Bölcs 9,15), mint az ÚSz-ben; ugyanígy nem találkozunk benne azzal a gondolattal sem, hogy a ~ = a test a bűn forrása. - II. Az ÚSz-ben. Mint a héb. básár, ugyanúgy a gör. szarx szó is az emberi test lágy részét jelöli, de magára az emberi testre is vonatkozhat. Így a ~ különféle jelentéseivel az ÚSz-ben is találkozunk. - A) A szó alapjelentése 'az élő test izomzata' (pl. Ez 11,19; 36,26; Lk 14,39; Jn 6,51-54; 1Kor 15,39; 2Kor 3,3: ~ból való = élő szív, a kőtáblákkal szemben; vö. Ef 2,11; Jel 17,16; 19,18). - B) Jelölheti a ~ magát a testet (pl. ApCsel 2,26.31; Gal 4,13; 1Kor 5,3.5; 2Kor 4,10; 7,1; 12,7; Kol 2,11; 1Pt 3,18.21). A házasságban a ffi és nő egy ~ = egy test lesz (Mt 19,5; 1Kor 6,16; Ef 5,31;. Ter 2,24). Hogy a Fiú embervoltát hangsúlyozza, János azt írja, hogy Jézus Krisztus ~ban = testben jelent meg (1Jn 4,2; 2Jn 7), ugyanolyan, azaz élő testben, mint amilyen minden embernek van (vö. Kol 2,9; 1Tim 3,16; Zsid 5,7). A ~ = test szerint v. szerinti kifejezés (Róm 4,1; 9,4.5.8; 1Kor 10,18; Gal 4,23.29) a testi eredetre utal; ugyanakkor a „~om” (a gör. eredetiben) a. m. 'a véreim', vagyis a törzsemből, nemzetségemből valók (Róm 11,14). - C) Végül a ~ = test értelmű gör. szó magát az embert is jelölheti: „az Ige testté lett” (Jn 1,14); „minden ~ = test” a. m. 'minden ember, mindenki, mindnyájan' (Lk 3,6; Jn 17,2; ApCsel 2,16; 1Pt 1,14); egy ~ = test sem, azaz 'senki, egyetlen ember sem' (Mt 24,22; Róm 3,20; 1Kor 1,29); ugyanígy Pálnál a ~om = testem azzal egyértelmű, hogy 'ő maga'; 2Kor 7,5: „nem volt nyugalma testemnek”, vö. 2Kor 2,13: „lelkemnek mégsem volt nyugta”; ugyanígy Róm 7,18: „semmi jó nem lakik bennem, azaz testemben” = húsomban; aztán 1Kor 3,16: „Isten temploma vagytok” és 6,19: „testetek (= ~otok) a... Szentlélek temploma”; 12,27: „Ti Krisztus teste vagytok s egyenként tagjai”. Így tehát a ~ - test (gör. szóma) az egész emberi személyt is jelölheti, következésképpen utalhat az emberi természetre (Jn 3,6; Róm 1,3), az ember lényére (1Kor 7,28; Fil 3,3; Kol 1,22: Krisztus ~ból való testében = emberi testében). A ~ban = testben kifejezésen azt kell értenünk, hogy a 'földi, emberi életben' (2Kor 10,3; Gal 2,20; Fil 1,22.24; 1Pt 4,2); a ~ = test szerint ítélni a. m. 'látszatra, emberi szempontok szerint ítélni' (Jn 7,24; vö. 1Kor 1,26; 2Kor 5,16; 11,18; Ef 6,6; Kol 3,22). - D) A ~ = test gyakran a gyenge, mulandó emberi természetre v. magára a mulandó, gyenge emberre utal (Jn 3,6; 6,63; Róm 7,5.18.25; Fil 3,4; 1Tim 3,16;. Róm 6,9; 2Kor 1,17); ugyanezt jelenti a ~ = test és vér kifejezés is (Mt 16,17; 1Kor 15,50; Gal 1,16; Ef 6,12; Zsid 2,14;. Sir 14,18). Így a ~ szemben áll azzal, ami erős, romolhatatlan, örök, isteni (Mt 16,17; Jn 3,6; 6,63; 1Kor 1,29; 15,50; Gal 1,16;. 1,1.12; 1Tim 3,16; Zsid 2,14), pl. a hatalmas szellemekkel (Ef 6,12). Pálnál a ~ legtöbbször a gyengeséget, a halandóságot jelenti, de utalhat a tisztán emberire v. a földire (= természet szerintire) is, azzal ellentétben, ami krisztusi = keresztény, szellemi, lelki, termfölötti (pl. Róm 15,27; 1Kor 9,11; 2Kor 1,12; 10,2; Fil 3,3-4; Filem 16). -

E) E legutóbbi jelentésből fejlődött ki Pálnál a ~ rosszalló színezete. 1. Minthogy az első ember bűne következtében (Róm 5,12-19) minden ember bűnös lett (5,19; vö. 3,9.23) és így kárhozat (5,18; vö. 8,1), Isten haragja (1,18; 2,5), halál (5,12.17) és bűn (7,14.23) fenyegeti, ill. tartja hatalmában, a ~ legtöbbször annak az embernek erkölcsi gyengeségét érzékelteti (7,5.14; 8,8; Ef 2,11), aki Krisztus és Isten nélkül él ebben a világban (2,12). A ~ szerint élés ellentéte a lélek szerinti életnek (Róm 8,9) v. a Krisztusban élésnek (8,1; vö. Ef 2,13). Aki „test szerint él”, az nem tetszhet Istennek (Róm 8,8), az a test lekötelezettje (= adósa), hogy a ~ szerint éljen (8,12), vagyis a szenvedélyek és a bűnök igájában, amelyek a testből származnak (Gal 5,19-21). Aki „testi”, az „a bűn rabja” (Róm 7,14), amely benne, vagyis a testében lakik (7,18), pusztulás vár rá, testére és lelkére egyaránt (8,21-24), a halál fia (8,6; 6,11.23; Gal 6,8), mert a bűn az embert a test és a lélek (Róm 5,12.14.17) halálának hatalmába adta. - 2. A keresztény azonban már nem ~ = test, hanem lélek szerint él, ha valóban Isten Lelke lakik benne (8,9). A keresztségben levetette az érzékies testet (Kol 2,11), meghalt, ill. eltemetkezett Krisztussal (2,12; Róm 6,4), a régi ember keresztre feszíttetett vele, hogy „a bűnös test elpusztuljon és ne szolgáljunk többé a bűnnek” (6,6). Krisztussal föltámadva a ker. ember kiszabadult a halál hatalmából (6,5.8-10); új életet él: Jézus Krisztusban (8,2), ill. Jézus Krisztusban az Istennek (6,11), az Isten Lelke által (8,2), aki megszabadít a bűn szolgaságától, a lélek halálától (8,2) és a föltámadáskor a test halálától is (6,21-23; 8,11). Az újjászületés és a Lélekben való megújulás (Tit 3,5) megkívánja, hogy a keresztény többé ne a test, vagyis a bűnre hajló gyarló emberi természet, hanem a lélek szerint éljen (Róm 8,4-7), az Isten Lelkének, azaz annak az isteni erőnek a követelményei szerint, amelynek köszönhetően megtisztult, szentté lett, megigazulttá vált (1Kor 6,11). A kereszténynek nem szabad többé tagjait a gonoszság eszközeként a bűn szolgálatára adnia, hanem Istennek kell szentelnie, az igazság eszközéül (Róm 6,13). Ha nem él is többé test szerint (8,9), azaz kiszabadult is a gyenge, bűnre hajló természet szolgaságából, azért a test gyengeségeitől még nem szabadult meg teljesen (6,19); a test még tusakodik a lélek ellen (Gal 5,17). A keresztény még lehet testi (1Kor 3,1-3), azaz erkölcsileg tökéletlen; ezért buzdít az ap. a test szerinti élet kerülésére, a lélek szerinti életre (Róm 8,12; 13,14;. 6,11; Gal 5,16), arra, hogy a testet szenvedélyeivel és vágyaival feszítsük keresztre (5,24; Kol 3,5). - 3. E páli tanításban a ~, vagyis az ember teste a bűn forrása és eszköze (Róm 7,18.25; Ef 2,3;. Róm 7,5.23; 6,12.19; 8,13), úgyhogy az ap. bűnös (6,6; 8,3) és halálra szánt (7,24) testről beszél. Így a ~ = test szemben áll az értelemmel és a belső emberrel (7,23.25 és 7,22; vö. Mk 14,38). Mindazáltal az ember anyagi része, a ~ nem lényege szerint rossz, ellenkezőleg: oda lehet adni élő, szt, Istennek tetsző áldozatul (Róm 12,1), és az igazság szolgálatába lehet állítani az életszentségért (6,19); halandó testünkön nyilvánvalóvá válhat Jézus élete (2Kor 4,11). Ha a testben élünk is, harcunkat nem a test szerint vívjuk (10,3), nem vagyunk a testnek lekötelezve, hanem a lélekkel elfojthatjuk a test szerinti tetteket; az Isten Lelke vezérel bennünket (Róm 8,4.12-14). Krisztust, aki bűnt nem ismert (2Kor 5,21), Isten szintúgy „a bűnös testhez hasonló alakban” küldte el (Róm 8,3; vö. 2Kor 5,21). Tehát a bűn és a ~ közötti kapcsolat nem lényeg szerinti, nem szükségszerű. Pál nem a gör. fil-ok dualizmusát vette át, akik az anyagot lényege szerint rossznak tartották; az a dualizmus, amelyet Pál az emberben fölfedezett, nem ontológiai, hanem etikai: az első ember bűnének következménye (Róm 5,12-19). - 4. Egyébként Pál még tágabb értelemben is élt a ~ = test szóval: a ~ nemcsak az érzékiségnek és a kicsapongásnak a forrása, hanem az értelem és az akarat bűnei is benne gyökereznek (Gal 5,19-21; 1Kor 3,3). A ~ az az emberben lakó gonosz hatalom, amely bűnbe viszi az embert (vö. Jak 1,14). Így azt lehet mondani, hogy a ~ = test minden bűnnek és véteknek a forrása (Gal 5,19-21); hiszen ellentéte a szeretetnek (5,13), bizonyos értelemben rokon a rabbinizmusból ismert „rosszra hajlás” fogalmával (vö. a rosszra hajló szívvel: 4Ezd 3,21; 4,30), ha a rabbinizmusban az emberi szívben lakik is, Pálnál viszont a „külső ember”-rel (2Kor 4,16) v. a „régi ember”-rel (Róm 6,6), azaz az ember testi, földies lényével, mivoltával (vö. 6,6; 7,22) függ össze. Mint a bűn (pl. 6,12.14.20), úgy olykor ez a gonosz hatalom is már-már személyként jelenik meg (8,12): a Lélek ellen tusakodik, kívánságai vannak (Gal 5,17.24), kívánságával a halálba visz, ellentmond Istennek (Róm 8,6). - A ~nak = a testnek, azaz az embernek fiz. értelemben vett gyengesége, a halandóság már az ÓSz-ben (Ter 2,17; 3,19; Sir 25,24; Bölcs 1,12-16; 2,23) és a korai zsidóságban is az első ember bűnének a következménye (vö. Róm 5,12-19; 1Kor 15,21). Az ember erkölcsi gyarlósága a korai zsidóságban is Ádám örökségeként szerepel (4Ezd 3,20.26; 8,21), de nem úgy, mint Pálnál, a ~sal, az ember testével = anyagi részével kapcsolatba hozva, ha a Bölcs 9,1 a testet - mint Platón - talán a lélek szempontjából teherként állítja is elénk, amely akadályozza az értelem működését, érvényesülését, nem csupán elméleti-spekulatív tudásra, hanem főleg gyakorlati bölcsességre és jámborságra gondolva (vö. Bölcs 9,16-18). Ezt a gondolatot világosabb formában a sztoicizmus és Philo fogalmazta meg, s bizonyos értelemben hatással lehetett Pálra; mindazáltal a gör. fil. antropológiáját és ontológiai dualizmusát az ap. nem vette át. - A m. nyelv →húshagyó és →húsvét szavaiban a ~ a böjtre készülésre (a ~félék elhagyására), ill. a föltámadás ünnepén a böjt megszüntére ('~ vételére') utal. **

BL:653.