Magyar Katolikus Lexikon > H >


(lat. nix): →jégkristályokból álló szilárd csapadék. A 0°C -hoz közeli hőmérsékleten hull, kristályai pelyhekké állnak össze. - A Szentírásban. Palesztina szubtrópusi éghajlatú vidékein a ~ nem volt ismeretlen, de ritkán fordult elő (pl. a hegyvidéken, a tenger mellékén, sőt a Jordán völgyében; vö. 1Mak 13,22), ezért különleges természeti jelenségnek számított. Szokatlansága miatt az oroszlán is ciszternába menekült a ~ elől (vö. 2Sám 23,20). A gondos asszony jellemzője volt, hogy a ~ra is fölkészült, ellátta háza népét meleg holmival (Péld 31,21). A testet elborító →lepra fehérsége hasonló a mindent betakaró ~ fehérségéhez (Kiv 4,4-6; Szám 12,10; 2Kir 5,17). - A ~ azonban elsősorban Isten teremtő hatalmának és dicsőségének bizonysága (Job 38,22, Zsolt 147,16; 148,8; Bölcs 16.22; Sir 43,13; Dán 3,70); igéje hatékonyságának képe (Iz 55,10); ragyogása a tisztaság és a megtisztulás (Zsolt 51,9; Iz 1,18), valamint az égi dicsőség jele (vö. Mk 9,3); ezért ~fehér az angyalok és az Ősöreg ruhája (Mt 28,3; Dán 7,9), s János ap. látomásában az Emberfiának haja (Jel 1,14). Erre utalnak a ~fehér →liturgikus ruhák (→alba, oltárterítő stb.). A Péld 25,13: a ~ a hűség képe. Ékszerek csillogása hasonló a Szelmonon lévő ~hoz (Zsolt 68,15). →Havi Boldogasszony ünnepe az VIII. 5: hullott ~ csodájának emlékét őrzi. - Ikgr. A tiszta ~ (mely az égből jön és a hegyek csúcsán változatlanul megmarad) az ártatlanság, szüzesség, az égi tisztaságának jele. Erre utalnak a ~fehér lit. textíliák (ruhák, oltárterítő stb.). →Havi Boldogasszony ünnepe az VIII. 5: hullott ~ra megy vissza. **

Lipffert 1976. - BL:639.