Magyar Katolikus Lexikon > H > hétoimaszia


hétoimaszia, etimászia (gör. 'előkészület'): 1. Krisztusnak, a világ bírájának előkészített trónus (vö. Zsolt 9,8; 89,15; Jel 3,21; 20,11-12), melyen az evangéliumoskv. v. az →élet könyve fekszik, ill. a kereszt áll. A Szentlélek →galambja, a →Bárány, a föltámadt Krisztus bíborköpenye, a →szenvedés eszközei v. →Krisztus-monogram is lehet a trónuson. A K-i egyh. műv-ében a ~ a 11. sz. óta állandó része az →utolsó ítélet képeinek, sőt ennek jelképe is lehet. - 2. tágabb értelemben Isten eszkat. vonatkozású ált. jelképe. Az a motívum, melynek jelölésére az ~t mint szakkifejezést bevezették, nyilvánvalóan a késő antik és a belőle származó ősker. hódolatképből ered (Ravenna, Dóm, Rinaldo-szarkofág, 5. sz. eleje). A monumentális műv-ben az első ábrázolás a róm. S. Maria Maggiore diadalívén (432-40) és a ravennai ariánus baptisztérium kupolamozaikján található (500 k). Vsz. K-i hatásra került az ~ imádása a 11. sz: a velencei S. Marco É-i falára, de hasonló motívumot Rómában a régi Szt Péter-bazilika apszismozaikján is fölfedeztek. A Ny-eu. műv-ben a trónon álló kereszt motívuma nagyon közel áll a →kegyelem trónusához (→Szentháromság) és az oltárhoz. A trónnak és az oltárnak ezt a képszerű összefüggését nagyon kedvelte a barokk monumentális fest. **

Sachs 1980:123. - Onasch 1981:156. - Vanyó 1988:86.