Magyar Katolikus Lexikon > H > hálaadás


hálaadás: 1. a →hála kifejezése szóval vagy cselekedettel. - 2. az Isten iránti hála kifejezése →imádsággal (→hálaadó imádság, →hálaének) vagy →hálaádozattal, egyénileg v. közösségben, magánájtatosságban v. a liturgiában. - A lit. már az ÓSz-ben az Isten üdvözítő tetteire való hálás emlékezést jelentette. Bizonyosra vehető, hogy a Pál ap. leveleiben található egyes részeket a közösség istentiszt. keretében ~ul énekelte (Ef 5,18-20). Az →utolsó vacsora emlékezete kezdettől fogva ~, →Eucharisztia. - A ~ jellemző az Egyh. imádságára; mert az Egyh. az Euch. ünneplésében mutatja meg, hogy mi ő, s lesz azzá, amit megmutat. Krisztus ui. üdvözítő művével megszabadítja a teremtést a bűntől és a →haláltól, hogy újra megszentelje és visszavezesse az Atyához az ő dicsőségére. A Test tagjainak ~a részt vesz a Fő ~ában. - A mennyei lit-nak is a ~ az alaphangja a beteljesedéskor (Jel 4,9; 7,12). **

BL:533. - KEK 2637-38.