🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > Huszita Biblia
következő 🡲

Huszita Biblia: a 15. század első felében készült, magyar nyelvű bibliafordítás. Részleteit a →Müncheni kódex, a →Bécsi kódex és az →Apor-kódex őrizte meg másolatban. - A ~ huszita eredete kezdettől vitatott. A Szalkai Balázs-féle ferences krónika szerint 1438-39: két szerémségi huszita klerikus, Tamás és Bálint Moldvába menekültek, s ott m-ra fordították a Bibliát. Személyüket általában azonosnak tekintik a prágai egyetem anyakönyvében szereplő 1399: Thomas Quinqueecclesiensis és 1411: Valentinus de Ujlak nevű baccalaureusokkal. - A  Müncheni kódex záradékából tudjuk, hogy a ~t a moldvai Tatrosban másolták, ez jelenti az egyik összekötő kapcsot a fordítók és a fennmaradt fordítás-együttes között. A huszita eredet mellett szól még az is, hogy a ferences krónika eretnekségnek tartja a Spiritus Sanctus 'Szent szellet'-ként való fordítását, ami így szerepel mindhárom kódexben. Végül →Husz János önálló, mellékjeles helyesírási rendszert alakított ki a latin abc-ben nem szereplő cseh hangok visszaadására,  s nyelvemlék kódexeink közül elsőként a Müncheni kódex másolója használt azonos felfogáson alapuló rendszert. Legutóbb Szabó Flóris vonta kétségbe megfontolásra érdemes érvek alapján mind a fordítás, mind a mellékjeles helyesírás huszita eredetét. M.E.

Gálos Rezső: Legrégibb biliafordításunk. Bp., 1926. - Kardos Tibor: A huszita biblia keletkezése. Bp., 1953. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 82.) - Büky Béla: A pszichikumra vonatkozó szókincs korai rétege a magyarban, Bp., 1986. - ItK 1989:118. (Szabó Flóris: Huszita-e a ~? Bírálat és útkeresés.) - Hadrovics László: A magyar ~ német és cseh rokonsága. Bp., 1994. (Nyelvtudományi Értekezések 138.)


Huszita Biblia: a 15. század első felében készült, magyar nyelvű bibliafordítás. Részleteit a →Müncheni-kódex, a →Bécsi-kódex és az →Apor-kódex őrizte meg másolatban. – A ~ huszita eredete kezdettől vitatott. A Szalkai Balázs-féle ferences krónika szerint 1438–39: két szerémségi huszita klerikus, Tamás és Bálint Moldvába menekültek, s ott m-ra fordították a Bibliát. Személyüket általában azonosnak tekintik a prágai egyetem anyakönyvében szereplő 1399: Thomas Quinqueecclesiensis és 1411: Valentinus de Ujlak nevű baccalaureusokkal. – A Müncheni kódex záradékából tudjuk, hogy a ~t a moldvai Tatrosban másolták, ez jelenti az egyik összekötő kapcsot a fordítók és a fennmaradt fordítás-együttes között. A huszita eredet mellett szól még az is, hogy a ferences krónika eretnekségnek tartja a Spiritus Sanctus ‘Szt szellet’-ként való fordítását, ami így szerepel mindhárom kódexben. Végül →Husz János önálló, mellékjeles helyesírási rendszert alakított ki a latin abc-ben nem szereplő cseh hangok visszaadására, s nyelvemlék kódexeink közül elsőként a Müncheni kódex másolója használt azonos felfogáson alapuló rendszert. Legutóbb →Szabó Flóris OSB vonta kétségbe megfontolásra érdemes érvek alapján mind a fordítás, mind a mellékjeles helyesírás huszita eredetét. M. E.

Gálos Rezső: Legrégibb biliafordításunk. Bp., 1926. – Kardos Tibor: A huszita biblia keletkezése. Bp., 1953. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 82.) – Büky Béla: A pszichikumra vonatkozó szókincs korai rétege a magyarban, Bp., 1986. – ItK 1989:118. (Szabó Flóris: Huszita-e a ~? Bírálat és útkeresés.) – Hadrovics László: A magyar ~ német és cseh rokonsága. Bp., 1994. (Nyelvtudományi Értekezések 138.)