Magyar Katolikus Lexikon > H > Humanae vitae


Humanae vitae (lat. 'az emberi életnek'), 1968. júl. 25.: VI. Pál pápa (ur. 1963-78) enciklikája a helyes →születésszabályozásról. - Célja: védeni a házastársi szerelmet attól, hogy pusztán élvezeti tárggyá fokozzák le, s hogy a közhatalom (a különböző fogamzásgátló szerek és eszközök terjesztésével) beavatkozzék a házastársak életébe. - Előzményei. A →Gaudium et spes (51. p., 119. jegyzet) már kilátásba helyezte, hogy szakbizottság vizsgálja meg a születésszabályozás kérdéseit. XXIII. János p. (ur. 1958-63) 1963. III: biz-ot szervezett a modern házassági problémák tanulmányozására, melyet VI. Pál megerősített és kibővített (vö. 5. p.). E biz. a zsin. végéig nem készült el feladatával. Ezért a zsin., mely nem akarta a „felelős atyaság” kérdésének konkrét megoldását közvetlenül előterjeszteni, a biz-ot megbízta a további munkával a p. rendelkezésére. - VI. Pál p. ugyan magáévá tette a nemiségre és a házasságra vonatkozó újabb, perszonalista szemléletet (ezt a kritikus sajtó nem emlegette), de mivel a biz-on belül nem alakult ki egységes vélemény, úgy döntött, hogy a többségi vélemény ellenében a kisebbség álláspontját, a hagyományos tanítást fogadja el. Tehát: nemcsak a házasság egészének, hanem minden egyes nemi aktusnak nyitottnak kell maradnia a termékenységre. A születésszabályozás Egyh. által megengedett lehetősége a „természetes” módszer (→természetes családtervezés), mellyel - kellő indok esetén - a házastársak a terméketlen időszakokra korlátozzák a nemi érintkezést. Erkölcstelen minden olyan mesterséges beavatkozás (óvszerek, hormonkészítmények stb. használata), mely megakadályozza a nemi aktus természetes lefolyását és lehetetlenné teszi a fogamzást. Nem megengedett a nemi aktus félbeszakítása, a közvetlenül előidézett →abortusz, valamint a férfi és a nő sterilizálása. - A ~ lelkipásztori részében a pápa figyelmezteti a papokat, hogy legyenek megértők a házastársakkal, akik még nem tudják követni az eléjük tűzött eszményt. A hívők mindig érezzék a pap biztató szavában az irgalmas Üdvözítő szeretetét és megbocsátó jóságát. - A ~ az ellentmondás jele lett, és alkalom arra, hogy az addig lappangó ált. tekintély-ellenesség a felszínre törjön. Neves szakemberek, moralisták (akik a biz-ban az ún. „totalitás-elvet” képviselték, ti. hogy a házasság egészének, és nem minden egyes aktusnak kell nyitottnak lennie a nemzésre) bírálták a pápai döntést. Püspökkari körlevelek magyarázták a p. tanítást, s adtak gyakorlati irányelveket, mind a lelkipásztoroknak, mind a híveknek. - A ~t a sajtónak bemutató Msgr. Lambruschini 1968. VII. 29: kijelentette: A dokumentum nem tévedhetetlen pápai tanítás, bár a Tanítóhivatal olyan megnyilatkozatkozása, amely minden kat. hívőtől engedelmességet vár. A pápa itt a →természettörvényt értelmezi, nincs meg tehát az abszolút →tévedhetetlenségnek az a garanciája, ami a kinyilatkoztatásban benne foglalt hittani és erkölcsi igazságok →ex cathedra definíciójánál megvan. - A ~ tanítását jó néhány későbbi dokumentum megerősítette: Quaestio de abortu (1974), →Persona humana (1975), →Familiaris consortio (1981), Donum vitae (1987), →Catholicae Ecclesiae Catechismus (1992), →Veritatis splendor (1993), →Evangelium vitae (1995), II. János Pál p.: Beszéd a ~ megjelenésének 20. évfordulóján a moralisták nemzetközi kongresszusa résztvevőihöz (1988. XI. 12.). - Kiadása: M-ul: Amit Isten egybekötött. Bp., 1986:79. - Válogatott részei: ETM: 4470-79. SZ.F.

Szabó Ferenc: Az ember és világa. Róma, 1969:216. - LThK 1993. - Congar, Y.: Église et papauté. Párizs, 1994:312.