Magyar Katolikus Lexikon > H > Hispánia


Hispánia, Ibéria (gör.): a Pireneus-hegység, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger közötti félsziget ókori neve. - Őslakói az ibérek; bevándorolt népek: →kelták, →punok, →germánok, →görögök. A rómaiak Kr. e. 237 k. foglalták el ~ D-i részét. A punok ellenük alakították Carthago Nova városát, s meghódították a D-i partot. 231: a rómaiak az Iberus folyót tették határrá, ettől K-re ők, Ny-ra a punok uralkodtak. 200: ~ egész d-i része a rómaiaké, s az Iberus mentén ~ citerior és ulterior-ra osztották. Augustus cs. (ur. Kr. e. 31-Kr. u. 14.) Tarraconensis, Lusitania és Baetica néven 3 részre osztotta. A Kr. u. évszázadokban: →Spanyolország, →Portugália. - A Szentírásban szereplő héb. Szefárad, ahova Abd 20 szerint jeruzsálemi menekültek telepedtek, vitatottan azonosítható ~val. A lídiai →Szárdeszből (perzsa, arám, babilóniai és elamita változatban: Szparda) már a Kr. e. 1. évezred elejétől kezdve telepedtek le Etruriába, Szardíniába és ~ba, így lehetséges, hogy Szefárad már nagyon korán ~t jelölte. Kimutatható az is, hogy föníciaiak is éltek a Kr. e. 10/9. sz-tól az Ibér-fszg-en. Makkabeus Júdást azzal akarták megnyerni a rómaiak, hogy beszámoltak róla: hatalmukat a távoli ~ra is kiterjesztették (1Mak 8,3). Róm 15,24.28: Pálnak szándékában állt ~ba menni, de aligha tehető fel, hogy ezt a tervét megvalósította. **

Petz II:931. - BL:630.