Hefty Frigyes, id. vitéz, (Pozsony, Pozsony vm., 1894. dec. 13.–Detroit, Mi, USA. 1965. jan. 20.) hadipilóta, cserkészrepülő. – Isk-it Budán a Toldi Gimnáziumban végezte. Már 17 évesen minden idejét a Rákos mezején töltötte, ahol a m. repülés megszületett. Az I. vh-ban a repülőkhöz vonult be, az egyik legeredményesebb m. vadászrepülő lett. Ő volt a világon az első, aki égő gépéből ejtőernyővel ugrott ki és szerencsésen földet is ért. Háromszor érdemelte ki az „Arany vitézségi érmet”. Trianon után forgalmi pilóta lett. Felismerte a sportrepülés fontosságát, ezért 1929: Bernhard Mátyással elindították a m. vitorlázó repülést. Megismerkedve a cserkészettel 1931: Zsámbéki Gyulával megszervezte a cserkészrepülést. 1933: a cserkészetben először, a Gödöllői Jamboree-n jelentek meg a cserkészrepülők. A Gödöllő-Peröcz-i repülős altáborban a m-okon kívül lengyelek és osztrákok is részt vettek. A tábor parancsnoka →Horthy István, helyettese →Almásy László, műszaki vezető Rotter Lajos, a repülésvezető ~ volt. Rotter Lajos Karakán nevű gépét itt repülték be, nagy sikerrel. Bánhidi Antal a Gerle-13 nevű motoros gépével több vidéki cserkészrepülő csoportot szervezett, pl. Szentesen és Ózdon. A Magyar Cserkészszövetség repülős vezetőtisztje lett. A II. vh-ban kora miatt már nem engedték repülni, haditudósító lett. 1964: 50. repülő jubileumán szállt fel utoljára. Frici bá’ üzenete a repülős dal szerint: „Ha mégis elmennék közületek – Fiúk! Ne sírjatok, csak repüljetek!” Hamvai a detroiti Wopodlawn temetőben, fejszobra talapzatában nyugszanak. Fia ifj. Hefty Frigyes alakította meg az emigrációban az első magyar és egyetlen magyar cserkészrepülő csoportot Kaliforniában. Bo.J.–Fe.Má.