Magyar Katolikus Lexikon > H > Hamat


Hamat, Emát: város Szíriában az Orontész mentén (Ám 6,2: a nagy Hamat), az arámok fővárosa; az új hettita képírásos szövegekben Anatu; IV. Antiokhosz Epiphanész idejében átmenetileg Epiphánia, ma Hama. Az ilyen kifejezések, mint pl. a ~ba vívő út (Szám 13,21; 1Kir 8,65; 2Kir 14,25: Emát stb.) v. ~ bejárata (Szám 34,8; Ám 6,14 stb.) Kánaán É-i határát jelölik. A Ter 10,18 ~ lakóit sajátos módon a kánaániak közé sorolja, nem az →arámok közé. Kr. e. 740 k. meghódították az asszírok (2Kir 18,34; Iz 10,9: Emát; Ám 6,2; Zak 9,2) ~ lakóit, akik egy Asima nevű istennőt tiszteltek (2Kir 17,30), Szamariába telepítették (17,24), a szamariaiakat pedig ~ba (Iz 11,11). Az 1931 óta folytatott ásatások során a csiszolt kőkorig sikerült feltárni a települést. A város akkor élte fénykorát, amikor arám főv. volt (Zakir király →sztéléje); ennek a korszaknak emlékei: az ún. nagy épület, az elefántcsont plakettek, a régi arám →sgraffitók, a föníciai és arám tulajdonnevek. - Hogy 2Sám 8,9 ugyanerre a ~ra vonatkozik-e, nem lehet eldönteni.  **

BL:554.