🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > Hadik
következő 🡲

Hadik András, nemes, 1774-től futaki, gr. (Esztergom, Esztergom vm., 1711. okt. 16.-Bécs, 1790. márc. 12.): hadvezér. - Kezdetben jezsuitának készült, majd atyai kívánságra hivatásos katona; 1732: kornétás a Dessőffy-huszárezredben, 1734: hadnagy, 1738: kapitány, 1741: alezr. a Beleznay-huszárezredben, 1744: vezénylőezr., 1747: vezérőrnagy, 1753: az addigi Ghillányi-huszárezred tulajdonosa. 1756: altábornagy, 1757: elnyerte a →Mária Terézia-rend nagykeresztjét, 1758: lovassági tábornok, 1763: budai hadparancsnok. 1764. VI. 17-1768: főkormányszéki elnökként az erdélyi katonai és polg. közig. élén állt, 1766: Bács vm. főispánja. 1768: huszárezredét föloszlatták, az addigi Pálffy-huszárezred tulajdonosa. 1769: a karlócai szerb kongresszusra kinev. kir. biztos. 1772: a Lengyo-ról leválasztott Galícia és Lodoméria katonai és polg. kormányzója. 1774: tábornagy, a Cs. Kir. Udvari Haditanács elnöke, 1775: ~ vette át a Habsburgok birtokába került Bukovinát. 1778-79: a bajor örökösödési háborúban főparancsnok. 1789: az utolsó török háborúban a hadrakelt haderő főparancsnoka, 1790: betegsége visszakényszerítette Bécsbe. - A lengy., az osztr. örökösödési és a →hétéves háború hőse, legismertebb haditette 1757: Berlin bevétele és megsarcolása. Jelentős hadseregszervező. Méltóságaiban az igazságos rend megteremtője, a m-ság pártfogója, ezért adták nevét településüknek a Bukovinába áttelepültek (Hadikfalva). 1888-tól a 3. cs. és kir. huszárezr. a nevét viselte. Szobra áll Bpen a Várhegyen. Z.J.


Hadik Gyula (Nagykikinda, 1925. nov. 22.–): szobrász. – Az 1946/47-es tanévben a bpi Pázmány Péter Tudegy-en műv.tört-et hallgatott. 1947: felvették a Képzőműv. Főisk-ra, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmondnál és Kandó Lászlónál tanult. 1949: osztályidegennek minősítették és eltávolították a főiskoláról. Vígh Tamás, majd Martsa István műtermében dolgozott. Saját műveivel kortársaihoz képest, másfél évtizedes késéssel jelentkezhetett. Az 1960-as években termékenyítőleg hatottak munkásságára fr., ol. és némo-i tanulmányútjai. Az 1990-es évek elejétől gyakran vesz részt szerbiai, vajdasági, montenegrói, boszniai művésztáborokon. 2003: a M. Közt. arany érdemkeresztjével, 2008: a M. Közt. Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2005: a montenegrói Nikšiæben a nemzetközi miniatúra biennálén Grand Prix-t, 2008: a pesterzsébeti önarckép Biennálén I. díjat nyert. 2009: több kiállítása volt Székelyföldön. Szobraiból sugárzik a rusztikus erő és a humanizmus. – Legfontosabb köztéri szobrai: Ady Endre (Szekszárd), Nagy Iván (Balassagyarmat), Julianus (Esztergom), Walla József, Öregasszony kecskével (Törökbálint), Anyaság (Mataruška Banja), Szt István (Ómoravica és Pannonhalma). – Kőből faragott, ólomból, bronzból öntött portréi: Balassi, Berzsenyi, Csokonai, Mikszáth, Szontagh Pál, Nagy Balog János, Komjáthy Jenő. – Fából készített alkotásai között Mózes és Szt István alakját többféle változatban is elkészítette. – Fontosabb érmei: Szt István, Julianus, Önarckép, Michelangelo, Bartók Béla, Bartók-trilógia. Pr. L.

Wehner Tibor: ~. Törökbálint, 1998. – Hadik András (szerk.): Zárt tömbök nyíltsága. Bp., 2005. – Magyar Szemle, 2001/5. (Várnagy Ildikó: Szobrászportré írásban.) – Művészet és Barátai. 2005. nov.-dec. (Prohászka László: ∼ köszöntése.) –MAKtár, 2005/12. (Novotny Tihamér: Zárt térbe nyíló formák.) – Nagyítás, 2010. III. 24. (~) – Wehner 2010.