Magyar Katolikus Lexikon > H > Hacor


Hacor: város Galilea északi részén, a tengerhez vezető egykori út (→Via Maris) mentén. - Józs 11,1-13: Józsue megtámadta és legyőzte ~ kir-át, Jabint és szövetségeseit. 1Kir 9,15: Salamon kiépítette. 2Kir 15,29: Tiglat-Pilleszer betört Izr-be és ~t is elfoglalta. A 1Mak 11,67-74: II. Demetriosz ellen hadba vonulva Makkabeus Jonatán ~ síkságán táborozott. - A várost Kr. e. 2700-150: lakták. Először egy Kr. e. 18-ból való egyiptomi szövegben említik. Virágkorát a →hikszoszok idejében élte; ekkor az ország legnagyobb városa volt, lakosainak száma elérte a 40 ezer főt. A mari szövegek úgy említik, mint fontos útvonalon fekvő várost. A III. Tuthmószisz, II. Amenophisz és I. Szethosz által legyőzött városok listáján és az →amarnai levelekben is szerepel. A késő bronzkori várost Kr. e. 1230 k. Józsue rombolta le. - 1995: Tell-Hacor, arabul Tell el-Kedach. Az ásatások során 1955-58, 1968-69: felszínre került egy kapu, falmaradványok Salamon idejéből, a citadella, oszlopos raktárépület Acháb korából, villa Jerobeám idejéből, 30 m mély ciszterna 25 km-es alagúttal (Kr. e. 9. sz.). **

BL:523.