Magyar Katolikus Lexikon > H > Habsburg-ház


Habsburg-ház: német-osztrák uralkodócsalád. - A 13. sz. utolsó negyedétől (folyamatosan a 15. sz. közepétől) 1806-ig a német királyi, ill. a német-római császári cím birtokosa, 1804-1918: osztr. cs-ok, a 16-17. sz: a sp., a 16-20. sz: jelentős kelet-közép-európai birod. uralkodói; mellékágai tagjai itáliai fejedelmek. - Vsz. Felső-Elzászból származó őseik a 10. sz: tűntek föl a ném. főúri családok között. Nevük az 1020-as években É-Svájcban emelt Habichtsburgból ('Héjavár') ered. A 12. sz: Felső-Elzász tart. gr-jai. A Hohenstaufen cs-ok pol. és katonai támogatásáért svájci és Felső-Rajna vidéki adománybirtokokhoz jutottak, melyeket a 13. sz. 1. felében újabb adományokkal sikerült ter-ileg összekapcsolniok (→Hohenstaufenok). 1273: a ném. fejed-ek a negyedszázados „interregnumot” lezárva Habsburg (IV.) Rudolf gr-ot ném. kir-lyá választották, aki (kir-ként I. Rudolf; ur. 1273-91), kerülve a feszültséget a rajnai választófejedelmekkel, a birod. K-i részén igyekezett családi birtokait gyarapítani. 1278: a →morvamezei (dürnkruti) csatában legyőzte II. Ottokár cseh kir-t (ur. 1253-78), s megszerezte Au-t, Stájero-ot, Krajnát és Karintiát. Leszármazottai 1437-ig a Luxemburgi és a Wittelsbach-ház tagjaival váltakozva viselték a ném. kir., ill. ném-róm. cs. méltóságot (I. Albert, ur. 1298-1308, Szép Frigyes, ur. 1314-30). Házasságaik révén ezidőben is sikerült újabb tart-okat szerezniök (Tirol, Freiburg), közben elveszítették svájci birtokaikat. Veszélyeztette a család befolyását az is, hogy szokássá vált az örökség fölosztása a leszármazottak között, amit gyakran az örökösök viszálykodása követett. (1379: az osztr. és stájer, 1406: az utóbbin belül a stájer és tiroli ág osztozott.) A fölosztott örökséget csak III. Frigyes (ur. 1440-93) uralma utolsó éveiben sikerült egyesíteni. - Miután 1438: Luxemburgi Zsigmond ném-róm. cs. (ur. 1433-37) vejét, II. Albertet (m. kir-ként I. Albert, ur. 1437-39) választották ném. kir-lyá, a ~ (az 1742-45. évet kivéve) 1806-ig folyamatosan viselte a ném. kir., ill. a ném-róm., 1804-1918. X. 31-ig az osztr. cs. címet. A cs. méltóság visszaszerzése az osztr. tart-okat fenyegető tör. veszély, I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) támadásai, valamint a birod. belső zűrzavara miatt a 15. sz. évtizedeiben alig tudott emelni a ~ tekintélyén. Mégis III. Frigyes lett az egyetlen Habsburg, akinek 1452: Rómában sikerült magát cs-rá koronáztatnia. A ~ hatalmának újabb növelését házasságokkal alapozta meg. (I.) Miksa (ur. 1493-1519) 1477: Burgundi Máriával kötött házassága révén megszerezte Burgundiát és Németalföldet, unokája, „Szép” Fülöp hg. (†1506) 1495: Johannával, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella leányával kötött házasságával a sp. trónhoz juttatta utódait. I. Miksa 1515: kötötte a magyar-cseh Jagellókkal azt a kettős házasságot (Habsburg Ferdinánd-Jagelló Anna; Habsburg Mária-Jagelló Lajos), amely a ~at 1526: Mo. és Cseho. trónjára juttatta. A világbirod-at, melyben (az amerikai sp. gyarmatoknak köszönhetően) „sohasem nyugodott le a nap”, mégis csupán egyetlen uralkodó, Károly (I.) sp. kir., (ur. 1516-56); (V.) ném-róm. cs. (ur. 1519-56, †1558) idejére sikerült egyben tartani. Lemondásában döntő szerep jutott az 1555. IX. 25: kötött, a cs. hatalmat korlátozó →augsburgi vallásbékének. Lemondása után a →német-római császárságot és Spo-ot a ~ 2 külön ága irányította (I. Ferdinánd, ur. 1556-64, és II. Fülöp, ur. 1556-98, és leszármazottaik). A ~ uralkodása alatt emelkedett Spo. döntően az Amerikából rabolt hatalmas nemesfém-mennyiségnek köszönhetően Eu. egyik vezető hatalmává, amit a nemzetk. pol-ba való erőteljes beavatkozása követett. A sp. ág 1700: kihalt. Az osztr. ág a →spanyol örökösödési háborúban (1701-13) hiába kísérelte meg az akkor már hanyatló orsz. koronájának megszerzését. - A cs. ág uralkodói (II. Miksa [m. kir-ként I.] ur. 1564-76; II. Rudolf, ur. 1576-1612 [m. kir-ként I., ur. 1608-ig]; Mátyás 1612-19 [m. kir-ként II., ur. 1608-tól]), számára a 16-17. sz: a legkomolyabb gondot az →oszmán birodalom hódításainak föltartóztatása, s a →reformáció terjedésének megállítása jelentette. A ném. birod-at megosztó anarchia miatt, mely a →harmincéves háború (1618-48) idején jutott tetőfokára, a ~ cs. ágának (II. Ferdinánd, ur. 1619-37; III. Ferdinánd, ur. 1637-57) hatalma egyre inkább az osztrák-cseh →örökös tartományokra és Mo-ra korlátozódott. I. Lipótnak (ur. 1658-1705) sikerült a tör. kiszorítása Mo-ról, s átmenetileg balkáni ter-eket is megszerzett.

Az így létrejött közép-eu. monarchia egységét a ~ ffi ágának kihalása veszélyeztette. 1703: az I. Lipót fiai (I. József, ur. 1705-11; VI. [magyar kir-ként III.] Károly, ur. 1711-40) által kötött örökösödési szerződés, továbbá a leányági örökösödést törv-be iktató 1713. évi →Pragmatica Sanctio ellenére Mária Teréziának (cseh és m. kirnő., ur. 1740-80) az →osztrák örökösödési háborúban (1740-48) kellett megvédenie trónját. Az egyre formálisabbá váló cs. címet azzal sikerült Bécsben tartani, hogy Wittelsbach VII. Károly cs-sága (ur. 1742-45) után a választófejed-ek Mária Terézia férjét, Lotharingiai Ferencet választották meg (ur. 1745-65). Halála után leszármazottaik, a Habsburg-Lotharingiai ház tagjai viselték a ném-róm. cs. koronát (II. József, ur. 1765-90 [magyar kir-ként 1780-90]; II. Lipót, ur. 1790-92), a kirnő fiatalabb fiai közül Lipót a toscanai, Ferdinánd a modenai fejedelemséget kapta. - A napóleoni háborúk idején II. [m. kir-ként I.] Ferenc (ur. 1792-1835) fölvette 1804. VIII. 11: az Ausztria császára c-et, 1806. VIII. 6: lemondott a ném-róm. cs. címről. A Napóleon fölötti győzelem 1815: Au. birtokába jutatta Salzburgot és Velencét. A háborúk lezárása után az új cs-ság és tehetetlen uralkodója, I. [m. kir-ként V.] Ferdinánd (ur. 1835-48) egyik oszlopa lett a régi rendet fenntartó →Szent Szövetségnek. Az 1848-as forradalmak leveretése után Ferenc József (ur. 1848-1916) az ol., majd a ném. egység létrejöttével elvesztette Itáliában 1859: Lombardiát, 1866: Velencét. 1866: a poroszoktól elszenvedett vereség véget vetett annak a reménynek, hogy Au. vezető szerepet töltsön be a ném. egység kialakításában. Az 1867. évi →kiegyezéssel az egyközpontú áll. helyére lépő →Osztrák-Magyar Monarchia a 19. sz. utolsó évtizedeiben súlyos bel- és külpol. nehézségekkel került szembe.

Amikor Ferenc József 1914. VII: aláírta a Szerbiának szóló hadüzenetet, azzal a soknemzetiségű birod. bukását és széthullását pecsételte meg. I. Károly cs. [magyar kir-ként IV.] (1916-18, †1922) úgy hagyta el 1919. III: a monarchiát, hogy lemondott az államügyekben való részvétel jogáról, de a trónról nem. A család más tagjai nem vállalták a száműzetést, és állampolgári hűségesküt téve Au-ban maradtak. →Habsburg Ottó 1961: írta alá lemondását a trónról. - A ~ Mo-gal 1278: került kapcsolatba, amikor IV. (Kun) László m. kir. (ur. 1272-90) a morvamezei csatában Rudolfot győzelemhez segítette. Első Habsburg uralkodónk Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387-1437) veje, Albert volt, aki erőfeszítéseket tett a tör. terjeszkedésének megakadályozására. Halála után született fiának, V. László m-cseh kir-nak (ur. 1440-56) nem sikerült megakadályoznia a belső zűrzavart. A ~ 1526: kezdődő mo-i uralma alatt a 16 uralkodó eltérő ambíciója és egyénisége pol. szándékaikat és eszközeiket is különbözőképpen alakította.

Ugyanakkor a 18. sz. Habsburg uralkodók (különösen Mária Terézia és II. József) jelentős szerepet játszottak az orsz. újra benépesítésében és új berendezésében, sokszor szembekerülve a hazai társad-mal. A →francia forradalom és a napóleoni háborúk következtében újra a bécsi abszolutizmus szigorúbb irányzata kerekedett felül, mely a m. jakobinus mozgalom megtorlásától az 1848-49-es forr. és szabharc leveréséig tartott. Az 1867. évi kiegyezés végül hazánkban a polg. átalakulás útját segítette elő. - A ~ évezredes története során, II. József uralkodását (ur. 1780-90) leszámítva, mindvégig a kat. egyh. támogatója és szövetségese. Első, grófi tagjai több felső-elzászi és svájci kolostor védnökei (Murbach, Säckingen, Mur stb.). Az →invesztitúra harcban a pápa oldalára álltak. A ~ tagjai közül viszonylag kevesen választották az egyh. pályát, később is inkább a leányokat adták ktorba. Ném. kir./cs. címük birtokában a ~ tagjai továbbra is igyekeztek élni az Egyh. támogatásával, amit 16. sz. egyeduralkodói terveikhez is szerettek volna biztosítani. V. Károly a vallási egység nevében sújtotta 1521: birod. átokkal Luther Mártont. Amikor VII. Kelemen pápa (ur. 1523-34) ellenfelével, I. Ferenc fr. kir-lyal szövetkezett, a cs. csapatai elfoglalták és kifosztották Rómát, 1527: foglyul ejtették a pápát (→sacco di Roma). Mária Terézia az áll. kezelésébe vette a pápa által föloszlatott jezsuita rend Monarchia-beli vagyonát. II. József 1781. évi türelmi rendelete állampolgárilag egyenjogúsította a prot. vallások híveit, valamint az ortodoxokat. Pol-jától az 1782: Bécsbe látogató VI. Pius p. (ur. 1775-99) sem tudta eltéríteni (→jozefinizmus). Az áll. közvetlen ellenőrzését az egyh. felett a Monarchiában az 1849-53. évi egyh-pol. intézkedésekkel, s az 1855. évi konkordátummal számolták föl. Ba.J.-Habsburg titkárság közlése

Gonda Imre-Niederhauser Emil: A Habsburgok. Bp., 1977. - Habsburg Lexikon. Szerk. Brigitte Hamann. Uo., 1990.