Habakuk könyve, Hab: protokanonikus ószövetségi prófétai könyv, a 8. a →kispróféták sorában. - I. Keletkezése. A fölirat (Habakuk próf. imája) vsz. későbbi időből való. Nem kétséges, hogy a Hab 1,2-4-nek az 1,12-17 a folytatása (sirató); a közbülső részt (1,5-11) nagyon korán bizonyos fokig zavaró betétnek tekintették; némelyek ki is húzták, mások máshova (a 2,4 után) iktatták be a szövegbe v. helyesbítették (1,6: a káldeusok helyébe a makedóniaiakat = kitteusokat iktatva). H. Schmidt szerint az 1,2-4 + 12-13a + 3,17-19 egyéni panaszdal, amelynek kifejezetten jogi terminológiáját nem lehet idegen hatalomra vonatkoztatni, így a panaszdal máshova tartozik, nem a próf-tól való, valaki más illesztette a kv. elejére és végére. Ma visszatérnek az egzegéták ahhoz a fölfogáshoz, hogy az 1-2. f. egységet alkot. Ami a 3. f-et illeti: a fölirat, a hozzáfűzött utasítás, valamint a selah kifejezés (3,3.9.13) alapján lit. használatra lehet következtetni. Egy ideig úgy gondolták, hogy egy kultikus használatra szánt énekeket tartalmazó kv-ből került ide, de aztán az a nézet vált általánosabbá, amely szerint épp fordítva: Habakuk próf-tól vette át a himnuszt a lit., s talán kiegészítette a befejező résszel (3,17-19). Az, hogy az 1QpHab csak az 1-2-re vonatkozik, még nem szól a 3 hitelessége ellen. E fejezet eltérő műfaja kevésbé felelt meg az allegorizálásnak. - Keletkezése időpontját illetően eltérnek a vélemények. Némelyek a káldeusokat másként olvassák, és ebből következően a perzsa, makedón időből, sőt a Makkabeusok korából valónak gondolják. Az egzegéták zöme azonban kitart a káldeusok olvasata mellett, és a káldeusok elődeit, az asszírokat v. Nechó fáraót, ill. magukat a káldeusokat érti a támadókon. Eszerint ~ Kr. e. 600 k. keletkezhetett. - II. Tartalma. A próf. 2 panaszára (1,2-4.12-17) ad Jahve választ (1,5-11; 2,1-5); a 2. válaszhoz 5 jaj (= átok) csatlakozik (2,6-20); mindegyik jajnak valamilyen törv-sértés az indítéka, az utolsó kivételével (2,18-20), amelyet némelyek nem tartanak eredetinek. Ezután egy himnusz (mások szerint himnikus formába öltöztetett látomás) következik Jahve dicsőítésére, aki megmutatkozik a bűnösökkel szemben (3). - III. Tanítása. A próf. üdvösséget hirdet: a népet nem fenyegeti, hanem figyelmezteti, a szorongatás kívülről éri őket. A Jozija által kezdeményezett megújulás után kemény próbát kellett a nép hitének kiállnia. A próf. panaszkodik, hogy Isten elnézi az ellenség garázdálkodását. 2 válaszában Jahve rámutat igazságosságára: hívei fölött tartja kezét, egy erőszakra és gőgre alapított birod. soha nem maradhat fenn színe előtt (1,11; 2,4). Ez arra indította Habakukot, hogy átkot szórjon az elnyomókra (2,6-20), Isten iránt pedig rendíthetetlen bizalmat tanúsítson (3). Jövendölése magvát a 2,4 tartalmazza: az igaz élni fog hűsége, Jahvéhoz való ragaszkodása jutalmául. Erre épül Pálnak a hitre vonatkozó tanítása (Gal, Róm). - Szövegkritikailag figyelmet érdemel az a Habakuk-tekercs, amely az 1. sz. kumráni barlangból került elő (1QpHab). Tartalma: Hab 1-2 (idézet formájában), allegorikus magyarázattal; →Kumrán. **

BL:521. - Rózsa II:151.