Magyar Katolikus Lexikon > G > gyertyatartó


gyertyatartó (lat. candelabrum): talpas, szára közepén általában gombbal ellátott állvány, felső részén tüskével (melyre a →gyertyát rátűzik) és tányérral a lefolyó faggyú és viasz fölfogására. Fából, fémből, kőből stb. készül a kor ízlése szerint. - 1. A Szentírásban a m. fordításokban mindenfajta fényforrás állványa: →mécsesé (2Kir 4,10; Mt 5,15), gyertyáé (Jel 1,12). A ~ különleges fajtája a →menóra. - 2. A m. hagyományban a gyertya tartására változatos alakú ~k szolgálnak; egy részük igen egyszerű, a →fáklya-állványokra emlékeztető formáját a máramarosi sóvágók őrizték meg, neve kecskeláb, s háromágú fából készült. - Ikgr. Főként a →húsvéti gyertya néha több m-es ~ját díszítették a föltámadás különböző szimbólumaival. A Jel 1,12 ~it a 9. sz. óta magas ~ként ábrázolják. **

Kirschbaum III:90.