Magyar Katolikus Lexikon > G > gyaur


gyaur: hitetlen. - Arab és irod. török hangalakja →kafir. A szó gyökét képező ige eredeti jelentése 'elhárít, elrejt': a ~ Allah irgalmát hárítja el magától, azaz nem-muszlim. Az →iszlám parancsa szerint a muszlim uralkodók kötelesek voltak szt háborút (→dzsihád) viselni a ~ok ellen, az uralmuk alatt élő hitetlen alattvalókat azonban védelmezniük kellett. A ~ok között a zsidók és a ker-ek viszonylagos nyugalomban élhettek, mert szt kv-eiket és Jézus prófétaságát az iszlám is tiszt-ben tartotta. A ~ok elvbeni, ált. megvetése természetesen nem zárta ki az eu. uralkodókkal kötött szöv-eket és szerződéseket, ahogyan az is előfordult, hogy alkalmanként ellenséges muszlim népek is ~nak minősültek, így a török-perzsa háborúk idején a siita perzsák. A mo-i hódoltság hiv. igazg. szóhasználata a Ny-i ker. alattvalókat nevezte ~oknak. →rája H.K.

Islam ansiklopedisi. Isztambul, 1955. VI:61. - Fekete 1944:149.