Magyar Katolikus Lexikon > G > gyémánt


gyémánt (gör., lat. adamasz, 'legyőzhetetlen'): a legértékesebb és legkeresettebb drágakőféleség, egyike a legfontosabb ipari vágó-, fúró- és csiszolóanyagoknak (ipari ~). - Rendszerint ~nak fordítják a héb. samirt, melynek keménysége a prófétáknak hasonlatul kínálkozott (Jer 17,1: hegyes ~, íróeszközként; Ez 3,9: homlok; Zak 7,12: szív). - Kémiailag is különlegesség a →drágakövek között, mert egyetlen elemből, kikristályosodott szénből áll. Mint a legkeményebb drágakő, Krisztus-jelkép. A →Physiologus szerint a sötétben világít, minden anyagnál, a vasnál és a tűznél is erősebb, s a házat, melyben ~ot őriznek, nem érheti baj. Ördögűző hatalmat is tulajdonítottak neki. A →Defensorium szerint Mária szüzességének jele. Az emblematikában a ~ üllőn, tűzben a legyőzhetetlen erő jelképe. Aquinói Szt Tamás (a mellén viseli) attrib-a. - Ahhoz, hogy a közönséges szénmolekulákból ~ keletkezzék, kb. 3000 °C hőre és 100.000 bar fölötti nyomásra van szükség, és ez a természetben a földkéreg felszíne alatt kb. 10.000 m mélységben fordulhat elő. E körülmények hiányában, nagyjában a földfelszín föltételei között a tiszta szén grafittá kristályosodik. - A ~kristályok a legnagyobbfokú szimmetriát mutató, ún. szabályos rendszerben jönnek létre (ellentétben a grafittal, amely a hexagonális, hatszöges rendszerben kristályosodik). Ez alól egyetlen kivétel ismert: az arizonai (USA) Diablo Canyon híres meteoritjából, tehát a világűrből származó ~, mely a grafithoz hasonlóan a hatszöges rendszerben kristályosodott. Ez utóbbit Catherine Lonsdale amerikai mineralógusnőről lonsdaleitnek nevezték el. A ~ leggyakoribb kristályformái az oktaéder, a kocka és a rombdodekaéder, de gyakoriak az ikerkristályok és a torzultan fejlődött kristályok is. - A ~ nevét igen nagy keménységének köszönheti. Ezzel az elnevezéssel először a ~ra vonatkoztatva az id. Plinius (Kr. u. 23-79) Naturalis Historiájában találkozunk (korábban a szót más, ugyancsak kemény anyagok jelölésére használták). A Mohs-féle relatív karckeménységi skálán a legmagasabb, 10-es értékkel szerepel, mint a term-ben található legnagyobb karckeménységű anyag. (Ezt az értéket a mesterségesen előállított ún. szuperkemény anyagok sem érik el!) Csiszolási keménysége is meghaladja a többi anyagét. Csak ~porral munkálható meg és azzal is csak bizonyos (az atomok legsűrűbb elhelyezkedésétől eltérő) irányokban. Szabályos fölépítésének köszönhető egy másik fontos mechanikai tulajdonsága: a hasíthatóság, melynek következtében az oktaéderlapokkal párhuzamosan igen jól hasad. Ettől eltérő irányokban viszont ridegsége miatt könnyen törik. A hasíthatóság előnyös lehet a ~ darabolásánál, de nagy veszélyt jelent egyéb megmunkálási műveleteknél (csiszolás, ékszerbe való befoglalás). - A ~ sűrűsége (3,52 g/cm3) meglehetősen állandó; ez arra vall, hogy viszonylag kevés benne a szennyező idegen anyag, amely azt megváltoztathatná. Abban, hogy a ~ a legkeresettebb és legértékesebb drágakő lett, ritkasága és a keménységéhez fűződő hiedelmek mellett föltétlenül optikai tulajdonságai a döntőek. A megcsiszolt ~on és ~ban olyan fényjelenségek játszódnak le, amelyek a drágakő szemlélőjében fölötte kellemes hatást keltenek: a csiszolt lapokon bekövetkező fényvisszaverődés (külső brillancia); a kő belsejébe behatoló fény megtörése, majd a megfelelő arányok szerint kialakított (briliáns) kő belsejéből való visszaverődése (ún. teljes visszaverődés: belső brillancia); a színtelen fénysugarak fölbomlása alkotóikra, a szivárványszínekre (diszperzió v. szóróbrillancia), melyet a ~ tüzének nevezünk; a csiszolt ~ lapjain érzékelhető „szikrázás” (szcintilláció); egyes, nem éppen kis számban található ~ok reagálása a természetes fényben mindig előforduló ultraibolya sugarakra, melyek hatására maguk is fényt bocsátanak ki (fluoreszcencia). - Köztudott, hogy a ~ színe és értéke összefügg: minél színtelenebb, „fehérebb”, annál értékesebb. A ~ ui. szinte minden elképzelhető színárnyalatban előfordul. A leggyakoribbak a sárga, a barna, a szürke és a zöld árnyalatai, melyek egyre erősödő érvényesülése a ~ értékét csökkenti. Ez alól csupán a nagyon erőteljes és tetszetős ún. fantáziaszínek kivételek. Az ilyen fantáziaszínű, nagyobb méretű (tömegű) ~ok szinte egyedi ritkaságnak számítanak, és az árveréseken csillagászati árakat érnek el. A színeket részint a kristályszerkezetbe beépült idegen atomok (bór, nitrogén) jelenlétének, részint - vsz. a föld belsejében föllépő természetes radioaktív sugárzás okozta - kristályrácshibáknak (pl. egy-egy szénatom hiányának) tudják be. - A term-ben nem mindig ideálisak a föltételek az egyes drágakőféleségek létrejöttéhez; így lehetséges az, hogy az egyes drágakövek között minőségi eltérések legyenek. A ~ok nagy többsége sem alkalmas arra, hogy ékkő gyanánt munkálják meg: több mint 60%-uk a ma már stratégiai fontosságú anyagnak számító ipari ~ lesz. (1985: pl. mesterséges úton a kitermelt természetes ipari ~mennyiség közel háromszorosát kellett előállítani a növekvő szükséglet fedezésére.) -

Az ékszer~ok megmunkálása évsz-ok óta azonos alapelveken működő technikával történik: darabolás (hasítás v. fűrészelés), csiszolás, mégpedig igen szigorúan előírt alakra és arányoknak megfelelően. A szigorú arányok szerinti megmunkálás célja az, hogy a ~ szépségét előidéző optikai jelenségek minél teljesebben létrejöjjenek. Az arányok kialakítását a 20. sz. elejétől mat. számításokkal is megkísérelték alátámasztani (1919: Tolkowsky, 1926/27: Johnsen, Rösch és Krumbhaer ideális briliánsa; 1938: Eppler és Klüppelberg gyakorlati finomcsiszolása; a skandináv nomenklatúra szabványa az 1960-as években). A célnak legjobban a briliáns-forma és az arányait figyelembe vevő fantázia-formák (navett, bagett, ovális, csepp, szív stb.) felelnek meg. Értékelésük ma már szinte szabványnak tekinthető szempontok szerint történik. Léteznek más csiszolási formák is, melyek közül tört-ileg a ~-rózsák (hollandi ill. antwerpeni rózsa) terjedtek el. Antik tárgyakban találkozhatunk más, szabálytalan formákkal, ill. az említett formákat tört-ileg megelőző, az arányoknak jóval kevésbé megfelelő és ezért gyöngébb fényhatást keltő csiszolási formákkal is. - Egy adott ~ értékelésénél 4 alapvető szempontot vesznek figyelembe: szín, tisztaság (10x-es nagyítással), a csiszolás arányai és minősége, a ~ tömege karátban (1 karát = 0,2 g) kifejezve. - A ~ történetét a Kr. e. 4. sz-ig követhetjük visszafelé. Az ókortól 1727-ig a ~ok kizárólagos szállítója India volt. A Maurja-dinasztiából származó Candragupta (görögösen: Szandrokottosz) uralkodó tudós miniszterétől, Kautiljától nemcsak azt tudjuk meg, hogy melyek voltak az uralkodó színek („...mint a tehén vizelete vagy epéje...”), hanem azt is, hogy a ~ az áll. kincstárhoz tartozó fontos adó- és vámköteles tárgy, melynek értékét megfelelően képzett szakembereknek kellett megállapítaniuk. Már ebben a korban is megjelenik a ~ egyik fontos szerepe: kincsképző eszköz volt, nehezebb időkre. A ~ ismeretének korábbi keltezésére irányuló törekvések a tud. jelenlegi állása szerint mind spekulációk. A gör. adamasz, 'legyőzhetetlen' melléknév ui. ismert volt már a Kr. e. 8. sz-tól kezdve, de részint más kemény anyagokat (korund, vas stb.), részint szellemi értékeket jellemzett. - Az indiai ~keresk. Kautilja idejétől a 18. sz. közepéig igen nagy jelentőségű volt. Törv. írta elő, hogy bizonyos tömeget (kb. 10 karátot) meghaladó ~okat be kellett szolgáltatni a kincstárnak: ez csak növelte a forgalomban lévő „kisebb” kövek értékét. Amulettként is nagyon fontos szerepet játszott, végül - bár megmunkálás nélkül - ékkő gyanánt is viselték. A korai időkben csak a nem éppen szép, többnyire átlátszatlan ~kristályok jutottak az Indiával kereskedő népek, elsősorban arabok, perzsák, rómaiak v. éppen kínaiak birtokába. Éppen ezért a róm. v. kínai források a ~ rendkívüli keménységéről tudósítanak, míg az indiaiak főként a drágakő okozta fényhatásokról (szín, ragyogás, tűz) beszélnek. Keménysége és ritkasága, valamint a ~ot övező csodálatos indiai tört-ek, de nem a szépsége folytán a gör-róm. világ „minden földi kincs legértékesebbjének” tartotta. A kínai források is az igen kemény anyagok vésésére alkalmas szerszámként említik. Az az elképzelés, hogy a bibliai zsidóság ismerte a ~ot mint drágakövet, egy kk. téves bibliafordításra támaszkodott, amely az Áron melltáskájába foglalandó, Izr. 12 törzsét jelképező drágakövek között szereplő jahalom szót ~tal ford. A jahalom jelentése közel áll a gör. adamaszhoz, és más kemény drágakövet (pl. zafírt) jelölhet. Előírt méreténél fogva sem lehetett ~, hiszen az egyes kövekbe bele kellett vésni Izr. egy-egy törzsének nevét (Kiv 27,17-21). - A kerség elterjedésének korai időszakában a ~nak ez a nagyrabecsülése háttérbe szorult az erkölcsi értékekkel szemben. Sevillai Szt Izidor (560-630) érs., a korai kk. tudósa is parvis atque indecorus, 'kicsiny és csúf' drágakőként emlegeti. Csupán a 13. sz-tól találkozhatunk a ~tal említésre méltó terjedelemben az eu. ékszerkészítéssel kapcsolatban. Velencének 1208-tól keresk. lerakata volt Aleppóban, melyen át egyéb K-i „fűszeráruval” együtt immár átlátszó kristályok meg lehasított darabok kerültek Eu-ba. Ezek alapján jöhetett létre a ~ Indián kívüli értékelése, mely főként a már említett szempontokat vette figyelembe. - Az ékszerkészítésre eleinte szépen fejlett kristályokat használtak, különösen oktaédereket meg az oktaéderlapok szerint összenőtt ikerkristályokat (ún. varratos köveket), később egyre növekvő mértékben hasított darabokat. Hasítással ui. a legömbölyödött köveken meg az egyenetlen, durva felületű, ún. bőrös köveken is szép, fényes lapokat lehetett előállítani. A ~megmunkálás kezdeteit is, a természetes kristálylapok fényesítésével, a 14. sz-ra tehetjük.

Amikor 1498: a port. Vasco da Gama Afrikát megkerülve fölfedezte az Indiába vezető tengeri utat, megnövekedett a ~behozatal Eu-ba. Ebben az időben kezdődött el a ~ alakítással járó megmunkálása is, a szakma történészeinek valószínűsítése szerint először Velencében (amely ekkor még a K-i keresk. közp-ja), majd innen került át Indiába, ahol évsz-okon át a ~ mindenfajta megmunkálásától az a hiedelem óvott, hogy külső behatásra ez a drágakő elveszti varázslatos erejét. A ~ megmunkálásának az első részletes leírását Benvenuto Cellini firenzei ötvösmesternek, szobrásznak köszönhetjük (Trattato dell'oreficeria, 1568). Alapjaiban az eljárás napjainkig sem változott. Az indiai tengeri út fölfedezése meg a ~csiszolás bevezetése az a két esemény, amelynek a ~ „királyi rangra” emelkedését köszönhette. Ez végérvényesen XIV. Lajos, a „Napkirály” Párizsában, Mazarin érs., a nagy iparfejlesztő támogatásával következett be. Róla kapta nevét az egyik korai briliáns-forma is (Mazarin-briliáns), bár személyesen aligha vett részt a kialakításában. - XIV. Lajos udvari ékszerészétől ismerjük a mesés indiai ~ok leghíresebb darabjait is. Tavernier K-i utazásairól, a nagymogul udvarában tett látogatásáról részletesen beszámolt, a látott ~okról pedig rajzokat is készített. A 18. sz. elejéig India a becslések szerint kb. 30 millió karát ~ot termelt ki. Amikor 1727: Brazíliában ~ot találtak, az indiai bányák már majdnem teljesen kimerültek. Az új fölfedezés alapvető változásokat hozott: az Újvilágból Eu-ba hozott ~ mennyisége az indiaihoz képest megsokszorozódott: Indiából korábban évente 2-5000 karát közötti mennyiség érkezett, Brazíliából 1730-1820: ennek tízszerese, 1850-re pedig a kitermelés évi 300.000 karátra nőtt. Magától értetődően erre a piac úgy reagált, hogy a brazil ~okat kisebb értékűnek tartotta. Ez ellen a Brazíliát gyarmatosító agyafúrt port-ok úgy védekeztek, hogy a ~ot átszállították az indiai gyarmatuk főv-ába, Goába, és innen hozták indiai áruként Lisszabonba, a ~keresk. akkori közp-jába. Végül is az eu., különösen pedig az É-amerikai iparosodással járó vagyonnövekedés fölszívta a megnövekedett ~készleteket. 150 é. tartott a brazil ~ok egyeduralma a ~piacon. 1850-től egyre csökkent az addig föltárt lelőhelyek hozama, és már a keresk. összeomlására lehetett számítani, amikor 1867 végén a D-afrikai Vaal folyó egyik mellékfolyójának a partján játszadozó búr gyerekek ~ot találtak a fövenyben. Az első D-afrikai ~küldemény 1870/71 telén érte el az eu. piacot. Ekkor a ~keresk. súlypontja már jó ideje Antwerpenbe és Amsterdamba került át. D-Afrikában, majd később az egész afrikai földrészen gazdag ~lelőhelyeket tártak föl, 1880: a nyers~-termelés elérte az évi 3 millió karátot. A világon forgalmazott ~ értéke meghaladta a teljes drágakőkeresk. 80%-át: a ~ valóban a „drágakövek királya” lett. Mindez a ~piac mielőbbi megszervezését sürgette. 1890: létrejött az ún. ~-szindikátus (Diamond Syndicate), amelynek föladata a ~termelés és a kereslet összehangolása volt. A szervezettség legmagasabb foka 1930 táján valósult meg, amikor a De Beers konszern, a máig is a ~ terén világhatalmat jelentő „birodalom” élén álló Sir Ernest Oppenheimer létrehozta a konszern tagjaként működő Central Selling Organisationt (Közp. Értékesítési Szervezet), amelyen át a kitermelt nyers~ közel 90%-a kerül piacra. - A 20. sz. újabb jelentős lelőhelyekkel gyarapította a ~kitermelést: Zaire lépett mennyiségben az első helyre (főleg ipari ~). 1956: a SZU-ban Jakutföldön találtak nagyobb mennyiségben ~ot, ma a világ 2. legnagyobb termelője. 3. helyen áll Botswana, 4. a D-Afrikai Unió. Legújabban Ausztráliában tártak föl tekintélyes készleteket, melyek, nagyságuk folytán, könnyen e földrész felé billenthetik a ~kitermelés mérlegét. - A ~keresk. jelentős fórumai az ún. ~tőzsdék és -klubok, ahol az üzletek igen szigorú szabályok szerint, az intézmény fölügyelete alatt bonyolódnak. A legfontosabbak: Antwerpen, Amsterdam, New York, Johannesburg, Tel Aviv, Bombay. - A ~ tört-ét, különösen egy-egy nagyobb kőét (Nagymogul, Koh-i-núr, Hope, Régent, Cullinan), izgalmas, titokzatos események tarkítják. Az indiaiak mind a mai napig „az örökkévalóság egy töredékének” tartják. Pliniustól ismerjük a ~ hallatlan keménységét illusztráló ama tört-et, hogy ha üllőre téve össze akarjuk törni, az üllő hasad tőle ketté, ámde a frissen megölt bak vérébe áztatva megpuhul. Szindbád tört-éből, de más forrásokból is tudunk csodálatos ~völgyről, ahonnan csak agyafúrt ravaszsággal lehet megszerezni a kincseket. A tört-ek, bármilyen hihetetlenek is és bármennyire ellentmondanak a term. valóságának, szinte modern korunkig éltek. - Tisztaságával és ragyogó fényével a ~ „Isten földi ragyogásának” jelképévé vált. Fontos szerepet kapott a litoterápiában is mint varázserejű orvosság. Évsz-okon át ~por volt a gyomor- és bélbántalmak orvossága, azok számára, akik megengedhették maguknak. VII. Kelemen p-ról mondták, hogy 40.000 aranydukát értékű ~porral kísérelték meg kikúrálni gyomorbántalmaiból. -

Az asztrológiában elsőrangú szerencsekőnek számít: életenergiát és akaraterőt ad. Az Oroszlán jegyének a köve, bár az e jegyben születetteket meggondolatlan és elsietett döntésekre indítja. Ám arra is indítja birtokosait, hogy a gyöngék és a segítségre szorulók mellé álljanak. Nagy ellenálló képességet ad, és megóv a hazug embertől. A Szűz jegyében születettnek az asztrológia a sárga ~ot ajánlja. A gyakran elemző alkatú Szűz jegyében született személy a ~tól „érzelmi töltést” kap, a ~ erősíti az életigenlő szemléletet. O.F.

Dudichné-Koch 1935. - Bruton 1970. - Gaal 1977. - Webster 1978. - Sachs 1980:96. - Oberfrank-Rékai 1982. - Guhr 1986. - BL:508.